elkapatott mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elkapat.

II. mn 12A

1. (rég) ’forrófejű, heves vérmérsékletű’ ❖ [a köznemesek,] kivevén talán néhány elkapatott egyént, magokét megbecsülve, másokét nem bántva, nyugodalomban ’s megelégülve éltek (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Thökölyt] a békét óhajtók egészben véve állhatatlan és elkapatott fiatal embernek tartották (1888 Angyal Dávid CD55) | a magyar kormánynak képviselőről kell gondoskodnia, nehogy bepiszkoljanak bennünket elkapatott agitátoraink, akik közül nem egy futóbolond már (1899 Ady Endre CD0801).

2. ’túlságosan is jó körülményekhez, bánásmódhoz szok(tat)ott (és ezért kényes, túlzott igényű, ill. elbizakodott) 〈személy, állat〉’ ❖ az [...] elkapatott és rontott kopó-kölykök szabad helyre vezettetvén ki, a’ vad’ igazi nyomára nem is ügyelve azt szemmel tartani igyekesznek, ’s azért is hamar eltévesztik (1829 Pák Dienes 8346007, 92) | a tanúlás nem való asszonyfélének, mely attól csak elkapatottá s hivatása betöltésére alkalmatlanná válik (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Mártának] minden ujjára volt udvarlója, ő volt itt az est középpontja, elkapatott, elkényeztetett lány (1918 Móricz Zsigmond 9462007, 243) | A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elkapatott melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelkapat
II. melléknév 12A
1. (rég)
forrófejű, heves vérmérsékletű
[a köznemesek,] kivevén talán néhány elkapatott egyént, magokét megbecsülve, másokét nem bántva, nyugodalomban ’s megelégülve éltek
(1844 Pesti Hírlap)
[Thökölyt] a békét óhajtók egészben véve állhatatlan és elkapatott fiatal embernek tartották
(1888 Angyal Dávid)
a magyar kormánynak képviselőről kell gondoskodnia, nehogy bepiszkoljanak bennünket elkapatott agitátoraink, akik közül nem egy futóbolond már
(1899 Ady Endre)
2.
túlságosan is jó körülményekhez, bánásmódhoz szok(tat)ott (és ezért kényes, túlzott igényű, ill. elbizakodott) 〈személy, állat〉
az [...] elkapatott és rontott kopó-kölykök szabad helyre vezettetvén ki, a’ vad’ igazi nyomára nem is ügyelve azt szemmel tartani igyekesznek, ’s azért is hamar eltévesztik
(1829 Pák Dienes)
a tanúlás nem való asszonyfélének, mely attól csak elkapatottá s hivatása betöltésére alkalmatlanná válik
(1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Mártának] minden ujjára volt udvarlója, ő volt itt az est középpontja, elkapatott, elkényeztetett lány
(1918 Móricz Zsigmond)
A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások