elkényszeredik tn ige 12b (rendsz. ign-i alakban) (rég)

1. ’〈élőlény rossz életkörülményektől, betegségtől stb.〉 kimerül, elgyengül, elcsigázottá, elgyötörtté válik, elsatnyul, ill. 〈tárgy, használati eszköz〉 elvásik’ ❖ [a jeges vízben álló asszony] a’ hideg miatt is el kénſzeredett (1784 Magyar Hírmondó C0272, 150) | [a] falu végin találtam egy szegény asszonyt, karjain egy csecsemőt és körülötte öt neveletlen gyereket, kik az itt nagy mértékbe uralkodó éhség miatt el kénszeredve sírtak hangossan (1814 Cserey Farkas² C2565, 150) | valami elkényszeredett hegedü rikácsolása (1857 Szegfi Mór 8430005, 11) | [a havas, veszedelmes út] szakadékos, meredek, embernek még megjárható, az elkényszeredett marhából azonban száz ökör egy szekeret föl nem von (1900 Széchy Károly CD55) | A nadrágja új és jó, de már a cipője nagyon elkényszeredett (1914 Oláh Gábor 9487063, 164) | A szigeten egyetlen elkényszeredett fűzfán kívül egyáltalában nem tenyészett bokor- vagy faféle (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 142).

1a. ’〈vkinek arca, hangja, tekintete〉 ilyen állapotot tükröz, ill. fejez ki’ ❖ [a melankolikusoknak és a hipochondereknek az a törekvésük], hogy a világnak rémítő, elkénszeredett s minden órában halálhoz készülő tekintetet mutassanak (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 20) | [a katonát] sápadt arcának elkényszeredett vonásai azon vének közé sorozzák, kik már napjaik befejezéséhez közelítenek (1867 Jókai Mór CD18) | Fölnevetett, amikor lobogva rohanni érezte ereiben a vért, de rögtön rá elkényszeredtek a vonásai (1911 Bán Ferenc CD10) | [a vendég] elkényszeredett hangon kért a csapostól valami harapnivalót (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a tanárok] gyűlölték az iskolát, a tanítást, ezt a kilátástalanul egyhangú taposómalmot, ezt a lassú megpenészedést, ahogy ők ezt maguk mondták nyűgös, elkényszeredett arccal (1961 e. Bókay János 9065002, 324).

2. ’elkedvetlenedik, elkeseredik, reménytelenné válik vki’ ❖ elkénszërëdik: elkedvetlenedik, elkeseredik (1896 Magyar Nyelvőr C5844, 46) | búsan bólogatott a fejével. […] A pipát is lassan, elkényszeredve tömte meg (1904 Krúdy Gyula CD54) | lézengtem, magam, várakozva, unatkozva, türelmetlenkedve. De Girentrix asszonynak se híre, se hamva. Végre, végre, nagy sokára, mikor már úgy el voltam kényszeredve a torony komor magányában, […] megérkezett Girentrix asszony (1925 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

3. ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzelmet, megnyilvánulást magára erőltet, kényszerít vki〉’ ❖ elkényszeredett nyájassággal vonásain (1869 Jókai Mór CD18) | olyan elkényszeredve éljenezik a túloldalon (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | ébredt benne az elhatározás után valami elkényszeredett örömféle (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | elkényszeredett mosollyal (1924 Benedek Marcell ford.–Goethe 9042012, 45).

Vö. CzF.; TESz. kényszerít; SzT.; ÚMTsz. ~, elkényszeredett

elkényszeredik tárgyatlan ige 12b (rendsz. ign-i alakban) (rég)
1.
〈élőlény rossz életkörülményektől, betegségtől stb.〉 kimerül, elgyengül, elcsigázottá, elgyötörtté válik, elsatnyul, ill. 〈tárgy, használati eszköz〉 elvásik
[a jeges vízben álló asszony] a’ hideg miatt is el kénſzeredett
(1784 Magyar Hírmondó)
[a] falu végin találtam egy szegény asszonyt, karjain egy csecsemőt és körülötte öt neveletlen gyereket, kik az itt nagy mértékbe uralkodó éhség miatt el kénszeredve sírtak hangossan
(1814 Cserey Farkas²)
valami elkényszeredett hegedü rikácsolása
(1857 Szegfi Mór)
[a havas, veszedelmes út] szakadékos, meredek, embernek még megjárható, az elkényszeredett marhából azonban száz ökör egy szekeret föl nem von
(1900 Széchy Károly)
A nadrágja új és jó, de már a cipője nagyon elkényszeredett
(1914 Oláh Gábor)
A szigeten egyetlen elkényszeredett fűzfán kívül egyáltalában nem tenyészett bokor- vagy faféle
(1937 Szentiványi Jenő)
1a.
〈vkinek arca, hangja, tekintete〉 ilyen állapotot tükröz, ill. fejez ki
[a melankolikusoknak és a hipochondereknek az a törekvésük], hogy a világnak rémítő, elkénszeredett s minden órában halálhoz készülő tekintetet mutassanak
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
[a katonát] sápadt arcának elkényszeredett vonásai azon vének közé sorozzák, kik már napjaik befejezéséhez közelítenek
(1867 Jókai Mór)
Fölnevetett, amikor lobogva rohanni érezte ereiben a vért, de rögtön rá elkényszeredtek a vonásai
(1911 Bán Ferenc)
[a vendég] elkényszeredett hangon kért a csapostól valami harapnivalót
(1928 Tersánszky Józsi Jenő)
[a tanárok] gyűlölték az iskolát, a tanítást, ezt a kilátástalanul egyhangú taposómalmot, ezt a lassú megpenészedést, ahogy ők ezt maguk mondták nyűgös, elkényszeredett arccal
(1961 e. Bókay János)
2.
elkedvetlenedik, elkeseredik, reménytelenné válik vki
elkénszërëdik: elkedvetlenedik, elkeseredik
(1896 Magyar Nyelvőr)
búsan bólogatott a fejével. […] A pipát is lassan, elkényszeredve tömte meg
(1904 Krúdy Gyula)
lézengtem, magam, várakozva, unatkozva, türelmetlenkedve. De Girentrix asszonynak se híre, se hamva. Végre, végre, nagy sokára, mikor már úgy el voltam kényszeredve a torony komor magányában, […] megérkezett Girentrix asszony
(1925 Tersánszky Józsi Jenő)
3.
〈annak kif-ére, hogy vmely érzelmet, megnyilvánulást magára erőltet, kényszerít vki〉
elkényszeredett nyájassággal vonásain
(1869 Jókai Mór)
olyan elkényszeredve éljenezik a túloldalon
(1886 Mikszáth Kálmán)
ébredt benne az elhatározás után valami elkényszeredett örömféle
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
elkényszeredett mosollyal
(1924 Benedek Marcell ford.Goethe)
Vö. CzF.; TESz. kényszerít; SzT.; ÚMTsz. ~, elkényszeredett

Beállítások