elképped (1b1) l. elképed

elképed tn ige 1b1elképped (rég)

(elsápadva) nagyon meglepődik, elcsodálkozik, ill. megdöbben, megütközik (vmin v. vmitől) vki’ ❖ Csatát kiáltának, rengő zúgással kiálták, hogy a’ vidék faluinak gyermekei elképedve rohantak-ki, kalyibájik ajtaján (1822 Döbrentei Gábor C0030, 99) | [a vándorok az általuk elpusztítottnak és elfogyasztottnak hitt fekete kakas hirtelen felbukkanásakor] elképedtek ’s kis szemeik’ mécse szinte kialutt megrendűlt koponyájokban (1829 Vörösmarty Mihály 8524420, 16) | először megijed, elképped, azután megborzad a rémes látománytól (1882 Abonyi Lajos C0496, 117) | A tanácskozó urak elképedve néztek a váratlanul megjelenő Máriára (1926 Krúdy Gyula CD54) | Apa elképedt a cella egyszerűségének láttán, minden komfort hiányán (1989 Temesi Ferenc ford.–Patai 2039009, 29).

a. ’〈arc〉 elsápad, ill. csodálkozást, meglepődést tükröz, fejez ki’ ❖ elképedt ábrázatját (1815 Döbrentei Gábor C2565, 406) | Elképedt arccal, kiszáradt lélekkel (1893 Czóbel Minka 8077001, 16) | – Minek?! – mondta s az egész arca elképedt (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 142) | [az özvegy megkérdezte:] – Itt vacsorázik, doktor? S látva az orvos elképedt arcát, kezet nyújtott neki: – Persze, siet haza a családjához (1957 Rónay György C3638, 184).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

elképped lásd elképed
elképed tárgyatlan ige 1b1
elképped 1b1 (rég)
(elsápadva) nagyon meglepődik, elcsodálkozik, ill. megdöbben, megütközik (vmin v. vmitől) vki
Csatát kiáltának, rengő zúgással kiálták, hogy a’ vidék faluinak gyermekei elképedve rohantak-ki, kalyibájik ajtaján
(1822 Döbrentei Gábor)
[a vándorok az általuk elpusztítottnak és elfogyasztottnak hitt fekete kakas hirtelen felbukkanásakor] elképedtek ’s kis szemeik’ mécse szinte kialutt megrendűlt koponyájokban
(1829 Vörösmarty Mihály)
először megijed, elképped, azután megborzad a rémes látománytól
(1882 Abonyi Lajos)
A tanácskozó urak elképedve néztek a váratlanul megjelenő Máriára
(1926 Krúdy Gyula)
Apa elképedt a cella egyszerűségének láttán, minden komfort hiányán
(1989 Temesi Ferenc ford.Patai)
a.
〈arc〉 elsápad, ill. csodálkozást, meglepődést tükröz, fejez ki
elképedt ábrázatját
(1815 Döbrentei Gábor)
Elképedt arccal, kiszáradt lélekkel
(1893 Czóbel Minka)
– Minek?! – mondta s az egész arca elképedt
(1922 Móricz Zsigmond)
[az özvegy megkérdezte:] – Itt vacsorázik, doktor? S látva az orvos elképedt arcát, kezet nyújtott neki: – Persze, siet haza a családjához
(1957 Rónay György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások