elkeresztel ts ige 1b

1. ’vmely(, a sajátja helyett más) néven nevez, ill. elnevez vkit, vmit’ ❖ Meg botsáſs Barátom, ha el-kereſztellek […]. Mert ha Kurirodat ’s a’ Músát visgálom: Szatsvay Sándorom’, Jánusnak találom (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 47) | minden nyáron népesebb fürdőközönség sereglett Tátra füredre, melly nevet az 1843-ik évi magyar vendégek adták neki, ünnepélyesen illy névre keresztelvén el a kellemetlen hangzásu Schmeckset (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A kapcsok, melyek az osztrák-magyarnak elkeresztelt birodalom népeit a multban összetartogatták, a történelem fejleménye alatt nagyon meglazultak (1869 Kossuth Lajos CD32) | köröskörül az elkeresztelt lugasok: az ott Lujza, ez Margit, emez Sarolta (1889 Justh Zsigmond 8213009, 367) | a latin népek az irodalmat a betűről keresztelték el literatúrának (1929 Kosztolányi Dezső 9359113, 34) | A vendéglők keresztszülei bizonyára […] meg is fogják indokolni, hogy miért szükséges Ady-ról vendéglőt elkeresztelni (1952 Új Hang 2051022, 66) | amatőr kincsvadászok találtak rá Szabadbattyán határában évtizedekkel ezelőtt a Seuso-kincsnek elkeresztelt fantasztikus értékű római kori ezüstleletre (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (/ritk) ’vmely szempont, nézőpont v. érdek szerint célzatosan vmilyennek v. vhogyan bemutat, feltüntet vkit, vmit; beállít’ ❖ honi mű, ha legjobb volt is megvetették; miért hogy kelendőségre jusson, bécsinek, franciának, kénytelenítettek azt elkeresztelni kalmáraink (1840 Horváth Mihály 8189001, 134) | túlszigorúnak, mondhatni brutális, keményszivü embernek keresztelték el (1891 Móricz Pál¹ C3209, 178) | Erényt csináltunk a hibából, s maradiságunkat elkereszteltük történelmi érzéknek (1906 Ady Endre CD0801) | Gévay leveleket kapott Magyarországról, amelyekben „hazaárulónak” keresztelnek el (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502) | milyen a – hol direkt, hol konszenzusnak elkeresztelt – diktatúrával együtt élő modern civilizáció? (1989 Gál Ferenc 2025075, 163).

2. (rég) ’〈egyházi személy vegyes házasságban született gyermeket〉 törvénytelenül a saját felekezete javára keresztel meg, ill. anyakönyvez’ ❖ [Az 1880-as években] szokássá vált, hogy a katholikus papok az 1868: LIII. t.-cz. ellenére protestáns gyermeket saját egyházukba vettek fel – elkereszteltek (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Egész Magyarországon nem volt ember, aki ne tudta volna, hogy ama törvény elsősorban éppen az elkeresztelő papokra vonatkozik, s hogy éppen csak ezek miatt kellett azt meghozni (1911 Halász Imre CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elkeresztel tárgyas ige 1b
1.
vmely(, a sajátja helyett más) néven nevez, ill. elnevez vkit, vmit
Meg botsáſs Barátom, ha el-kereſztellek […]. Mert ha Kurirodat ’s a’ Músát visgálom: Szatsvay Sándorom’, Jánusnak találom
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
minden nyáron népesebb fürdőközönség sereglett Tátra füredre, melly nevet az 1843-ik évi magyar vendégek adták neki, ünnepélyesen illy névre keresztelvén el a kellemetlen hangzásu Schmeckset
(1855 Vasárnapi Újság)
A kapcsok, melyek az osztrák-magyarnak elkeresztelt birodalom népeit a multban összetartogatták, a történelem fejleménye alatt nagyon meglazultak
(1869 Kossuth Lajos)
köröskörül az elkeresztelt lugasok: az ott Lujza, ez Margit, emez Sarolta
(1889 Justh Zsigmond)
a latin népek az irodalmat a betűről keresztelték el literatúrának
(1929 Kosztolányi Dezső)
A vendéglők keresztszülei bizonyára […] meg is fogják indokolni, hogy miért szükséges Ady-ról vendéglőt elkeresztelni
(1952 Új Hang)
amatőr kincsvadászok találtak rá Szabadbattyán határában évtizedekkel ezelőtt a Seuso-kincsnek elkeresztelt fantasztikus értékű római kori ezüstleletre
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (/ritk)
vmely szempont, nézőpont v. érdek szerint célzatosan vmilyennek v. vhogyan bemutat, feltüntet vkit, vmit; beállít
honi mű, ha legjobb volt is megvetették; miért hogy kelendőségre jusson, bécsinek, franciának, kénytelenítettek azt elkeresztelni kalmáraink
(1840 Horváth Mihály)
túlszigorúnak, mondhatni brutális, keményszivü embernek keresztelték el
(1891 Móricz Pál¹)
Erényt csináltunk a hibából, s maradiságunkat elkereszteltük történelmi érzéknek
(1906 Ady Endre)
Gévay leveleket kapott Magyarországról, amelyekben „hazaárulónak” keresztelnek el
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
milyen a – hol direkt, hol konszenzusnak elkeresztelt – diktatúrával együtt élő modern civilizáció?
(1989 Gál Ferenc)
2. (rég)
〈egyházi személy vegyes házasságban született gyermeket〉 törvénytelenül a saját felekezete javára keresztel meg, ill. anyakönyvez
[Az 1880-as években] szokássá vált, hogy a katholikus papok az 1868: LIII. t.-cz.törvénycikk ellenére protestáns gyermeket saját egyházukba vettek fel – elkereszteltek
(1905 Nagy képes világtörténet)
Egész Magyarországon nem volt ember, aki ne tudta volna, hogy ama törvény elsősorban éppen az elkeresztelő papokra vonatkozik, s hogy éppen csak ezek miatt kellett azt meghozni
(1911 Halász Imre)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások