elkerít ts ige 4b4 

1. ’〈területet (foglaló dolgot) fal, kerítés stb., ill. azzal vki〉 bekerít, körülkerít’ ❖ A’ gondos Polgárok nem-is ſzenvedik-meg azokat [ti. az ártalmas vizeket] határaikban, hanem le-tsapollyák, ki-áraztyák, avagy elkerítik (1796 Kiss József¹ 7180004, 131) | az ott levő dámvadak részére, míg ellésük után elszállíthatók nem lesznek, a vadaskert egy kis részét kerítsék el (1849 Kossuth Lajos CD32) | Görögországban a Tiryn-rom […] 21–25 lábnyi vastag és 43–60 lábnyi magas falai, 244 lábnyi hosszu és 54 lábnyi széles tért keritenek el (1864 Rónay Jácint 8396005, 252) | [a lakás] földigérő ablakai vasráccsal elkerített kis kertre nyilottak (1945 Sőtér István 9613002, 22) | [a tározótavon] bójákkal és felvezető kötélzettel elkerített pályákon adnak csak lehetőséget a vízimotorozásra (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈ellenséget v. menekülőt〉 úgy vesz körül, hogy az (harc nélkül) nem menekülhet, körülzár, bekerít’ ❖ [Szörényi huszár főhadnagy] látja egyſzer, hogy  is elkeríttetett már mindenfell a’ Frantziák által; de azért magát meg nem adta (1793 Magyar Hírmondó C5811, 522) | Újhely felé gránátosok és ágyuk küldettek. […] Ordodyt elkeríteni akarják (1848 Kossuth Lajos CD32) | elkerített menekülők táborát (1860 Jókai Mór CD18).

1b. (átv is) ’〈fal, kerítés stb., ill. azzal vki〉 elhatárol, elválaszt (vkitől, vmitől) vkit, vmit’ ❖ A’ viz vétel […] az a’ hoſſzú árok, mellybe akarták vala venni a’ Cserna vizét a’ Törökök, 1740-dikben, a’ midn a’ békesſég kötdött, azért; hogy az által magoknak a’ Mehádiai fördket, 7 falukkal eggytt, el kerítheſſék: de ſzándékjokban nem bóldogúlhattak (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 688) | [a fa ágai] kihajlottak a két öl magas kőfalra, ami a megyeház udvarát a Vármegye utca felől elkeríté (1879 Jókai Mór CD18) | csak egy széles pázsit volt a kert, mindjárt a fal mellett szurós sövénynyel elkerítve az uttól (1906 e. Thury Zoltán 8479010, 175) | [a gőzgépeken] a mozgó részeket, különösen a lendítő kereket, korláttal el kell keríteni (1913 RévaiNagyLex. C5704, 728) | fal kerít el tőlem (1971 Képes Géza ford. 9323043, 47) | aligha létezett valóságos határ, ami a századforduló francia zenéjét elkerítette volna ettől az áramtól [ti. a kései romantikától] (1982 Berend T. Iván 9049003, 74).

1c. ’〈embert, állatot〉 a külvilágtól elzárva tart, bezár’ ❖ Itt vannak elzárva a lámák. Elkerítve kell őket tartani, mert szabadon hagyva, mind lelegelnék a teafák, kávéfák rügyeit (1904 Jókai Mór CD18) | tudom – s bár tudná mind, aki él, Mily átok s micsoda gyász Minden kő, mellyel bús rabot Kerít el szörnyü ház (1919 Tóth Árpád CD01) | honnan valók e szűzek itt, kik elkerítve hímezik arannyal a selyem ruhát? (1962 Mészöly Dezső ford.–Chrétien de Troyes 9437002, 137).

2. (kissé rég, átv is) ’〈nőt férfi számára〉 csábítással alkalmi szexuális partnerül, szeretőül v. feleségül megszerez vki’ ❖ Jupiter egy Semele nevezet Isten kis Aſzſzonyt el-kerített vólna ſzeretjének (1789 Mátyási József C3065, 280) | Oh én hazám, boldogtalan hon! Bukott hölgy, eltévedt anya! […] elkerített A sok hazudozó banya! (1867 Vajda János 8503037, 23) | Elkeritettél volna, fiatal lány, Zsigmondnak engem, férjemnek magad’ (1885 Bartók Lajos C0869, 134) | [a leányéval] rokon sors fenyegeti nagynénjét, Karolinát, a kit (inkább a hozományért) az öreg Boros a fia számára óhajtana elkeríteni (1897 Bayer József C0892, 189) | nem vénasszonyok, hanem bölcs öregemberek kerítik el a szerelmes vőlegénynek, harmatos rózsa gyanánt, a bordélyház virágát (1927 Karinthy Frigyes CD10).

3. (/nyj) ’káromkodva, szidalmazva emleget vkit, vmit’ ❖ „Megállj! – kiáltok utána – hiszen mindenik ut rosz.” Ő megáll, ’s füle tövét megvakarítva, elkeríti az utját, de csínyjával (1844 Életképek C0101, 837) | mikor [a királyi biztos emberei] a kezeimet lefogták, elkerítettem a királyi biztosnak, a császárjával együtt az egész genelogiáját úgy, hogy azokon még a keresztvíz sem maradt meg (1885 Jókai Mór C2313, 298) | azt mondom, hogy ha a szentséges jó úristen magyar vóna, ő is elkerítené a könyörgőjit annak, aki minket magyarokat így helybenhagyott (1934 Móra Ferenc C3203, 119) | ha bújában vagy örömében többet talál inni a kelleténél, hát úgy elkeríti a Dózsát [ti. az ilyen nevű termelőszövetkezetet], hogy három gyóntatópap se győzné megbocsátani az istenkáromlását (1957 Népszabadság ápr. 19. C1498, 2).

3a. (hat ragozású igealak tárgy n.) (rég) ’hosszan, cifrán káromkodik’ ❖ Most ollyan szelíd vagyok mint a’ bárány; nem is merek veled czifrán beszélni, pedig tudod hogy el tudom keríteni, ha jó kedvem van (1819 Vörösmarty Mihály 8524389, 41) | Hogy ezt hallá Gergő, elkerité szépen – Megkezdve a földön, végezve az égen (1852 Tóth Kálmán C2930, 185) | [Garabos uram] lecsapta a kezéből a kanalat s nagyot ütött az öklével az asztalra s elkerítette, a milyen czifrán csak tudta (1879 Jókai Mór C2290, 284).

4. (rég) ’〈vér, láng〉 ellep, elborít vkit, vmit’ ❖ Meg-gyúltak hajſzáli feje körülötte Égtek laſsú lángal vak ſzeme mellette Kár nélkül ortzáját úgy el kerítette Hogy az édes Annya meg-nem ismérhette (1774 Dugonics András C1484, 144) | Végre Oriást-is a’ vér el-keríté, Szivét érvén [a lövés], testét földre heveríté (1777 Kónyi János C2731, 41).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elkerített; ÚMTsz.