elkeseredett mn-i ign és mn
I. mn-i ign → elkeseredik.
II. mn 12B
1. ’kedvét, reményét vesztett, csüggedt, kétségbeesett 〈ember, csoport〉, ill. ritk. erre emlékeztető kedélyállapotú 〈állat〉’ ❖ maga vígasztalta el-keseredett Felséges drága Magzatit (1780 Magyar Hírmondó C0268, 819) | a’ zöld ligetet Az elkeseredett Bús fülemile Jajjal tölti be (1787 Kazinczy Ferenc C2519, 10) | [Az ügyvéd] egy este elkeseredetten feküdt le szobájában a „Magyar király”-ban, mert ma is csalódott azokban a kölcsönadókban, akik tegnap még biztatták (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | „Maholnap koldústáskára juthatok e mostoha földön” – írja [Batsányi] elkeseredetten és segélyért esedezik a grófhoz (1904 Szinnyei Ferenc CD55) | [a romák] életkörülményeik elviselhetetlensége és helyzetük kilátástalansága miatt egyre elkeseredettebbek (2002 Burka Viktória et al. 3145002, 893).
1a. ’ilyen 〈érzés, hangulat〉, ill. ilyen érzést, hangulatot tükröző, kifejező 〈arc, megnyilvánulás v. mű〉’ ❖ [Gyula] le-vetette teſttét az ágyra; arra-is kérvén Etelét: mennyen Etelkához, és annak el-keseredett ſzívét vígaſztalóba vegye (1786 Dugonics András 7087011, 329) | [Vörösmarty bordala] az öregnek egész elkeseredett kedélyét fölleplezi (1854 Gyulai Pál 8173059, 194) | a szegény ember könnyebben viseli el a szegénységét, ha folytonosan nem látja a tükörből a szakadozott ruháit és a saját bozontos elkeseredett arcát (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | sok elkeseredett verset írtak (1909 Hatvany Lajos CD10) | nyomott és elkeseredett volt az emberek hangulata (1928 Kassák Lajos 9314005, 184) | Bizonyára önhöz is eljutottak azok az elkeseredett mondatok, amelyek az alacsony nyugdíjjal rendelkezők száját elhagyják (1992 Országgyűlési Napló CD62).
2. ’(reménytelen helyzetében) nekikeseredetten elszánt, indulatos, feldühödött 〈ember, csoport〉’ ❖ a’ kormány elkeseredett elleneinek (1842 Pesti Hírlap CD61) | [a szabadságnak] elkeseredettebb ellenségei nem voltak s nincsenek ma sem a jezsuitáknál, kik Magyar- és Csehországtól Németalföldig a fejedelmi despotismus előharcosai valának (1873 Toldy István 8482015, 260) | elkeseredett ellenfeleket egymással kibékít (1899 Jókai Mór CD18) | elkeseredett vitatkozók, akik véres dühvel védelmezik a maguk lényegiségeit és szimbólumait (1959 Benedek Marcell ford.–France 9042008, 301) | [Lamberg] mint királyi biztos 1848 szeptemberében az elkeseredett fővárosi nép dühének esett áldozatul (1986 Ács Tibor CD30).
2a. ’ilyen emberre jellemző, nagyfokú 〈ellenséges indulat〉, ill. attól fűtött, mindenre elszánt, vad 〈harc, küzdelem〉’ ❖ az egész társaság néma de elkeseredett gyülölettel karnyugva néz (1831 Széchenyi István CD1501) | A mórok és keresztények között évszázadokon át elkeseredett háború folyt, mindazonáltal békés érintkezések, keverődések, felszivódások is voltak köztük (1884 Hunfalvy János 8191009, 622) | [Bánk] bán mint a nemzet égő fájdalmának s elkeseredett haragjának képviselője jelenik meg a királyné előtt, hogy a maga és nemzete izzó boszúját kitöltse rajta (1896 Beöthy Zsolt CD44) | Ebben az uccában dúltak két héten át a legvadabb harcok, a másféléves polgárháborúnak talán legelkeseredettebb kézitusái (1936 Bálint György 9021001, 32) | a fejlett országokban a fiatal nők tömegei […] elkeseredett harcba kezdtek valódi egyenrangúságukért az élet minden területén (1991 Veress Anna 2003056, 43).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.