elkínoz ts ige 8a2

1. ’komoly testi fájdalmat okoz, megkínoz’ ❖ fene vad módjára neki esvén a’ ſzegény ártatlan menyetskének, azt hajánál fogva húzta vonta, kurvának kiabálta, és úgy el kínozta, hogy a’ pogány is meg szánta vólna (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 220) | Míglen a’ libáknak füleik bé-nem tollyasodnak, mind addig a’ nedves, és motsáros helyeken tartózkodó bogarak által, mellyek az  füleikbe máſznak, annyira el-kínoztatnak, hogy fájdalmaik miátt gyakran rendre el-veſznek (1798 Fekete Gergely ford.–Whatmann 7300003, 170) | a köszvény ugy elkinoz, hogy néha hetekig sem birok a lábamra állni! (1877 Vértesi Arnold 8520001, 3) | Az öt zsellér arcán egy ép bőrdarab sem volt. Annyira összeégették és elkínozták őket (1961 Gyetvai János 9204001, 75).

2. ’(lelkileg) fájdalmat okozva teljesen kimerít, elgyötör’ ❖ némelly magasztalás, mellyet eggykor másszor ez ’s amaz nyújtott, kegyetlen kínnal elkínzott, pirított (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 535) | elkínozák legvadabb fájdalmai a’ boldogtalan szerelemnek (1834 Parthenon C3430, 42) | nagyon elkinozta már kérdéseivel (1879 Ábrányi Kornél² C0515, 190) | Kosztolányi betegágyánál ültek többen. Szegény a halálfélelmektől és a fájdalmaktól elkínozva csak jajgatni tudott már (1967 Vágó Márta 1158005, 256).

3. (ritk) ’〈hosszú ideig〉 fájdalmat, szenvedést okozva kínoz vkit’ ❖ [az] illy nyavalya [ti. az ún. tüdősorvadás] évekig is el szokta néha kinozni az embert (1859 Vasárnapi Újság CD56) | akik elöljáróik ellenében legkisebb engedetlenséget követtek el: […] azokat ott [a börtönben] éveken át elkínozták (1860 Jókai Mór CD18).

4. (ritk) ’eredeti, valódi mivoltából kiforgatva eltorzít vmit’ ❖ [A pozsonyi hangversenyen] a’ magyar dalok elkínoztattak, na de hogy! (1848 Életképek C0106, 153) | [bizonyos] lelkekben a világ elveszti fényét, harmóniáját, éktelenkedik s elpusztul. Ezek a lelkek oly szerencsétlenek, hogy semmit sem tisztelhetnek, mert a legszebbet s a legnagyobbat is elkinozzák s komikumba öltöztetik (1903 Prohászka Ottokár 1125016, 15) | [Ady] kezeiben az összevisszagyömöszölt, elkínzott ujságlapokkal ott fekszik a kis szobában (1927 Hatvany Lajos 9229002, 82).

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT. ~, elkínzott

elkínoz ❖ tárgyas ige ◦ 8a2 ◦
permalink
1.
komoly testi fájdalmat okoz, megkínoz
fene vad módjára neki esvén a’ ſzegény ártatlan menyetskének, azt hajánál fogva húzta vonta, kurvának kiabálta, és úgy el kínozta, hogy a’ pogány is meg szánta vólna
(1790 Kömlei János ford.–Becker²)
Míglen a’ libáknak füleik bé-nem tollyasodnak, mind addig a’ nedves, és motsáros helyeken tartózkodó bogarak által, mellyek az  füleikbe máſznak, annyira el-kínoztatnak, hogy fájdalmaik miátt gyakran rendre el-veſznek
(1798 Fekete Gergely ford.–Whatmann)
a köszvény ugy elkinoz, hogy néha hetekig sem birok a lábamra állni!
(1877 Vértesi Arnold)
Az öt zsellér arcán egy ép bőrdarab sem volt. Annyira összeégették és elkínozták őket
(1961 Gyetvai János)
2.
(lelkileg) fájdalmat okozva teljesen kimerít, elgyötör
némelly magasztalás, mellyet eggykor másszor ez ’s amaz nyújtott, kegyetlen kínnal elkínzott, pirított
(1807 Kazinczy Ferenc)
elkínozák legvadabb fájdalmai a’ boldogtalan szerelemnek
(1834 Parthenon)
nagyon elkinozta már kérdéseivel
(1879 Ábrányi Kornél²)
Kosztolányi betegágyánál ültek többen. Szegény a halálfélelmektől és a fájdalmaktól elkínozva csak jajgatni tudott már
(1967 Vágó Márta)
3. (ritk)
〈hosszú ideig〉 fájdalmat, szenvedést okozva kínoz vkit
[az] illy nyavalya [ti. az ún. tüdősorvadás] évekig is el szokta néha kinozni az embert
(1859 Vasárnapi Újság)
akik elöljáróik ellenében legkisebb engedetlenséget követtek el: […] azokat ott [a börtönben] éveken át elkínozták
(1860 Jókai Mór)
4. (ritk)
eredeti, valódi mivoltából kiforgatva eltorzít vmit
[A pozsonyi hangversenyen] a’ magyar dalok elkínoztattak, na de hogy!
(1848 Életképek)
[bizonyos] lelkekben a világ elveszti fényét, harmóniáját, éktelenkedik s elpusztul. Ezek a lelkek oly szerencsétlenek, hogy semmit sem tisztelhetnek, mert a legszebbet s a legnagyobbat is elkinozzák s komikumba öltöztetik
(1903 Prohászka Ottokár)
[Ady] kezeiben az összevisszagyömöszölt, elkínzott ujságlapokkal ott fekszik a kis szobában
(1927 Hatvany Lajos)
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT. ~, elkínzott

Beállítások