elkotyog ige 2a7

1. ts (biz)(akaratlanul, magát elszólva) elfecseg, kibeszél (vkinek) vmit’ ❖ Tudod-e, hogy [Terézia testvér] egyszer szerelmes levelet is kapott. [...] Istentelen volt az a levél, de gyönyörü. De ezt el ne kotyogd ám senkinek (1903 Gárdonyi Géza C1825, 15) | Az emberek néha nem is rosszaságból, csak pletykaságból elkotyogják a reájuk bízott titkot (1922 Krúdy Gyula CD54) | az ujság elkotyogta, hogy a Kisgazdapártot, mint „kommunistaellenes pártot” tartja nyilván a reakció (1947 Szabad Föld jún. 15. C1537, 2) | Semmilyen elbeszélés nem kotyog el mindent egyszerre (2004 Mester Tibor ford.–Bordwell 3185002, 200).

2. ts (ritk) ’folytonosan ismételget, hajtogat vmit’ ❖ Háború… Háború… A szó, amit törődött ősz faluveteránok elkotyogtak a mindennapi deci pálinka mellé, amely olyan mosolyogtató kedves szó volt, most odadörrent az emberek nyaka közé (1915 Kertész István CD10).

3. tn (rég, biz) ’〈vmely nyelven〉 kevés szóval képes v. hajlandó beszélni’ ❖ olaszul is elkotyogok szükségből (1847 Jósika Miklós C2422, 177) | [Az öreg pincér] köre hát nem valami széles; De mi hű szolgád! mi kedélyes! Jó szót neki; s ha belefúl is, Elkotyog érte... magyarúl is (1877 Arany János CD01).

4. ts elkotyogja magát (ritk) ’〈tyúk〉 rövid(, szaggatott) hango(ka)t ad’ ❖ A nap feljött – egy átkozott [fajd]tyúk elkotyogta magát s az én kakasom [...] elröpült (1891 Hanvay Zoltán C2022, 67).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elkotyog ige 2a7
1. tárgyas (biz)
(akaratlanul, magát elszólva) elfecseg, kibeszél (vkinek) vmit
Tudod-e, hogy [Terézia testvér] egyszer szerelmes levelet is kapott. [...] Istentelen volt az a levél, de gyönyörü. De ezt el ne kotyogd ám senkinek
(1903 Gárdonyi Géza)
Az emberek néha nem is rosszaságból, csak pletykaságból elkotyogják a reájuk bízott titkot
(1922 Krúdy Gyula)
az ujság elkotyogta, hogy a Kisgazdapártot, mint „kommunistaellenes pártot” tartja nyilván a reakció
(1947 Szabad Föld jún. 15.)
Semmilyen elbeszélés nem kotyog el mindent egyszerre
(2004 Mester Tibor ford.Bordwell)
2. tárgyas (ritk)
folytonosan ismételget, hajtogat vmit
Háború… Háború… A szó, amit törődött ősz faluveteránok elkotyogtak a mindennapi deci pálinka mellé, amely olyan mosolyogtató kedves szó volt, most odadörrent az emberek nyaka közé
(1915 Kertész István)
3. tárgyatlan (rég, biz)
〈vmely nyelven〉 kevés szóval képes v. hajlandó beszélni
olaszul is elkotyogok szükségből
(1847 Jósika Miklós)
[Az öreg pincér] köre hát nem valami széles; De mi hű szolgád! mi kedélyes! Jó szót neki; s ha belefúl is, Elkotyog érte... magyarúl is
(1877 Arany János)
4. tárgyas elkotyogja magát (ritk)
〈tyúk〉 rövid(, szaggatott) hango(ka)t ad
A nap feljött – egy átkozott [fajd]tyúk elkotyogta magát s az én kakasom [...] elröpült
(1891 Hanvay Zoltán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások