elkottyant ts ige 4a3 (biz)

(akaratlanul, magát elszólva) kifecseg, elárul vmit’ ❖ szinte félvállról kottyantotta el, hogy jó volna, ha anyja lemenne vele a partra és segítene egy kicsit (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10) | De végül is a szép Katalin elkottyantotta az igazságot (1955 Tatay Sándor 9704001, 41) | a szerző a 39. oldalon elkottyantja indítékát (1973 Gál István 9164002, 134) | Időről időre elkottyantott ezt-azt Mariann előtt is, megjegyzéseket tett, célozgatott (2005 Bódis Kriszta 3148004, 910).

a. elkottyantja magát(nem megfelelő helyzetben v. időben) megszólal, ill. elszólja magát’ ❖ mindjárt megbánta [Holubné], hogy ugy elkottyantotta magát (1883 e. Bulla János C1213, 184) | Tisza méltatlankodva mondá: – Én mindenkit meghallgatok és nem sértegetek senkit. Hoitsy ingerülten felelt: – Még csak az kellene, hogy sértegessen is egy ilyen javaslat mellett! Majd Szalay Imre, Eötvös Károly kottyantották el magukat (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Libórius később öregségében néha elkottyantotta magát a kocsmában: – Az összes apostolok vigyáztak azon az éjszakán arra a podolini lányra. Még ma sem tudom, hogyan maradhatott életben (1910 Krúdy Gyula CD54).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

elkottyant tárgyas ige 4a3 (biz)
(akaratlanul, magát elszólva) kifecseg, elárul vmit
szinte félvállról kottyantotta el, hogy jó volna, ha anyja lemenne vele a partra és segítene egy kicsit
(1928 Hajdu Henrik ford.Haukland)
De végül is a szép Katalin elkottyantotta az igazságot
(1955 Tatay Sándor)
a szerző a 39. oldalon elkottyantja indítékát
(1973 Gál István)
Időről időre elkottyantott ezt-azt Mariann előtt is, megjegyzéseket tett, célozgatott
(2005 Bódis Kriszta)
a. elkottyantja magát
(nem megfelelő helyzetben v. időben) megszólal, ill. elszólja magát
mindjárt megbánta [Holubné], hogy ugy elkottyantotta magát
(1883 e. Bulla János)
Tisza méltatlankodva mondá: – Én mindenkit meghallgatok és nem sértegetek senkit. Hoitsy ingerülten felelt: – Még csak az kellene, hogy sértegessen is egy ilyen javaslat mellett! Majd Szalay Imre, Eötvös Károly kottyantották el magukat
(1888 Mikszáth Kálmán)
Libórius később öregségében néha elkottyantotta magát a kocsmában: – Az összes apostolok vigyáztak azon az éjszakán arra a podolini lányra. Még ma sem tudom, hogyan maradhatott életben
(1910 Krúdy Gyula)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások