ellágyít ts ige 4a4
1. ’〈vmely dolgot v. anyagot〉 lággyá v. lágyabbá tesz’ ❖ Lekapart pörkökben, ha azokat ellágyítjuk, mikroszkóppal könnyen kimutathatók a rühatkák (1896 PallasLex. CD02) | A kocsis zsír nem jó, mert a zsiradék a hám font részeit ellágyítja (1965 Ethnographia C7086, 609).
1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy a test vmely részének, szervének a funkciójához szükséges feszességét v. rugalmasságát csökkenti v. megszünteti vmi〉’ ❖ A’ mi a’ kemény réſzeket el-lágyittya, azokban az érzékeny ingerlöséget kiſsebbiti, és így a’ vérnek keringö folyását-is akadályozza: mind az Scorbutuſt okozhat (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 50) | A’ ſok ’sírok-is […] a’ mennyiben a’ gyomrot és beleket el-lágyitják, a’ káposztának meg-emésztdését nagyon késleltetik (1787 Mátyus István C3068, 238) | [szükséges az ételmaradékokat] az evés után kitisztitni, kimosni, ne hogy az inyeket ellágyítván azokon sebet és a’ fogakban-is büdös fenét okozzanak (1814 Zsoldos János 8541007, 3) | minden a’ méht ellágyító […] ok magtalanságot okozhat (1837 Haiszler György C1999, 263).
2. (átv is) ’〈hang, (kör)vonal, szín stb.〉 erősségét, élességét, keménységét enyhíti v. megszünteti vki, vmi’ ❖ a’ magánhangzóknak […] minden mássalhangzó nélkűl való eggymásba folyások, a’ nyelvet igen ellágyitja (1816 Teleki József² C4107, 321) | A finom áttetsző köd elmossa a házak körvonalait és ellágyítja a szineket (1889 Justh Zsigmond C2463, 9) | [a kolostorban] minden hang, ami az életben erős és éles, le van halkítva, el van lágyítva (1931 Schöpflin Aladár CD10) | Néhány szeplő volt szétszórva a bőrén és ez valahogyan megenyhítette, tréfásan ellágyította a kemény, kis arcot (1937 Zsigray Julianna 9804001, 99) | [a kötet] a „ködlovagok” világát idézi verseinek sejtelmes kontúrjaival, s azzal a „moll” hanggal, amely még szikárabb képeit is ellágyítja (1986 Rónay László CD53).
2a. (rég, Nyelvt) ’〈mássalhangzót〉 jésítve lágyabb hangzásúvá tesz’ ❖ [a magyar nyelv] a’ hosszú vocalis [= magánhangzó] után az l-et ellágyítja (1809 Vályi Nagy Ferenc C2559, 387).
3. (rég) ’gyengévé, erőtlenné, ill. elpuhulttá, puhánnyá tesz vkit, vmit’ ❖ Kényelem keresése tökéletesen ellágyíthat (1834–1837 Széchenyi István CD1501) | Most fogadd áldásomat, […] s menj, fiam, mert érzem, a beszéd ellágyit (1843 Gaal József ford.–Calderón de la Barca 8149002, 485) | Ha fejét nem is egészen, de lábait tökéletesen ellágyitotta a bor Mihály barátunknak (1858 Vasárnapi Újság CD56).
4. ’érzelmi hatásokra fogékonnyá tesz, ill. elérzékenyít, meghat vkit’ ❖ talám ugyan el-lágyította valamelly Lyányka a’ ſzíved, hogy magános árnyékokbann bújkálſz (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 43) | [az ősz Mikhál látványa] egész a könnyezésig ellágyítja őt [ti. Bánkot] (1860 Arany János C6504, 317) | ez a nyárvégi állapot ellágyítja, szentimentálissá teszi legtöbb embertársunkat (1901 Ady Endre CD0801) | a taoisták sokféle szimbólumát képviselő, szabályosan elrendezett kőcsoport, a Sumizen ellágyítja a lelket (2000 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.