ellágyul tn ige 1a1 

1. ’〈vmely dolog v. anyag〉 lággyá, ill. lágyabbá válik’ ❖ [a vajból az írót] jol ki lehet mosni, de ne nap melege fütésébenn mert a nem jo volna erössen el lágyulna a vaj (1772 Ethnographia C7105, 453) | A sárga dinnye belseje éréskor ellágyul (1893 PallasLex. CD02) | megfigyeljük, hogy 15 perc alatt mennyire lágyul el a tészta (1949 Anyag- és áruismeret C5268, 118) | A beregi földre jellemző, hogy esős esztendőkben a talaj ellágyul, szárazság idején pedig kőszikla kemény lesz (1971 Ethnographia C6698, 274).

1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy a testnek vmely része, szerve a funkciójához szükséges feszességét v. rugalmasságát elveszti〉’ ❖ a’ teſtnek kemény réſzei (Solida) el-lágyulnak, nem könnyen ingerelhetök, és bennek az az erö (Elaſticitas) fogy, melly a’ teſtet elébbi formájára viſzſza állitja (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 50) | [méhelőesésnél] az el-lágyúlt réſzeket eroſitö ſzerekkel meg kell eroſiteni (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 143) | Szokták némellyek az éretlen zld ſomot […] az el-lágyult ’s hideglt gyomor’ erſsítésére olaj-gyümltsök hellyett étel után enni (1787 Mátyus István 7222019, 363).

2. ’〈hang, körvonal, szín stb.〉 erőssége, élessége, merevsége enyhül v. megszűnik’ ❖ [Marinónak] még a betlehemi gyermekirtásról írt kis eposában sem alkalmazkodik nyelve a tárgy zordon borzalmaihoz, szava sokszor el-ellágyul (1898 Széchy Károly CD55) | Rembrandtnál az alakok vaskos valósága és éles kontúrja ellágyul s mintegy feloldódik a fényben (1922 Fülep József CD10) | [A japán művészetben] a Tosa-iskola stílusát igen sok finomság és hangulatosság jellemzi, a színek a természetutánzásból kiindulva, ellágyulnak, elfinomulnak és a dekoratív harmóniákat igyekeznek szolgálni (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 279) | [a műkorcsolyázónő] mintha a levegőben lebegne, óriási iramban siklik tova, egy ellágyuló zenére (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég, ritk) ’〈időjárás〉 enyhébbé válik, megenyhül’ ❖ Az el-lágyúlt idö nagy reménységet nyújt nékünk, hogy a’ Dunán minden órán bövséges eleségbéli dolgokat kapunk; mert mind a’ Dunának, mind a’ Szávának jege el-takaradott (1789 Magyar Kurír C0315, 125).

2b. (rég, Nyelvt) ’〈mássalhangzó〉 jésítve lágyabb hangzásúvá válik’ ❖ a’ Dunán túl való Kerület […] nagyon utálja az ly-et és lj-et, […] l-t mondván a j, vagy el-lágyúlt ly-nek y része helyett is, tehát ezeket is: mely, hely, így: mell, hell (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 446).

3. ’lelki keménysége, merevsége megenyhül, engedékennyé, megértővé lesz, ill. elérzékenyül, meghatódik vki’ ❖ ha  [ti. Máriána] eſzembe jut, egygybe el lágyúl a’ szívem (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 196) | Durva paraszt létemre szivem egészen ellágyult s érzelmeim örömkönyekre olvadtak (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 47) | [a báty] ellágyul a hírre, hogy öccsének gyereke lesz (1962 Gellért Oszkár 9180002, 385) | nem lágyultam el [a gyerek] finom nyelvi megoldásaitól (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. (tárgyragos határozóval is) ’〈arc, tekintet, hang〉 a meghatottság, elérzékenyülés kifejezőjévé válik’ ❖ A’ mint e’ szavakat mondá a’ fekete vitéz hangjai igen ellágyultanak (1830 Bajza József C0037, 283) | [az asszony] gyermekei felé fordítja tekintetét, s akkor ellágyulnak vonásai (1890 Vasárnapi Újság C7404, 679) | Az asszony elnézi a verandáról [Zsigát,] és ez egyszer talán kicsit ellágyul a nézése (1925 Nagy Endre CD10) | [A villamosvezetőnek] ellágyul az arca, ahogy a gyerekeiről beszél (1998 Népszabadság dec. 21. C7848, 8).

4. (rég v. nyj) ’gyengévé, erőtlenné v. ernyedtté, ill. elpuhulttá, puhánnyá válik vki’ ❖ mind azok, kik […] a’ gyermek ágyból most jöttek ki, vagy az erss vér fojásból ellágyúltak, […] kevés mértékben igyák a [bor]vizet (1800 Nyulas Ferenc C3341, 136) | John Bull piperés, kényes ellágyult Dandyvá [válik] (1830 Széchenyi István C3886, 167) | [Valért] addig óvták széltől, a nyilvános iskolák kényelmetlen padjaitól, rossz levegőjétől: mig elselymesedett s ellágyult egészen (1889 Iványi Ödön 8201003, 148) | az ember egsz ēllágyull abba a meleg vizbe (1935 Szamosháti szótár C6654, 215).

Sz: ellágyulás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.