ellankad tn ige 2a2 (vál)
1. ’〈ember, állat (szerve v. testrésze)〉 erőtlenné válik, elgyengül (vmitől)’ ❖ a’ váraſok’ vagy udvarokban neveltettett leányokból ſoha nem válnak jó faluſi gazda aſzſzonyok, és a’ kik arra adják-is magokat, a’ ſzokatlan iga alatt tſak hamar el lankadnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 8) | Szemek [ti. a beteg marháké] el-lankadt, és jól nem látnak (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351011, 52) | A’ tevék több nap óta semmit sem ehetvén, ellankadtak az égető nap’ hevétől (1834 Fillértár 8623001, 100) | a sorvadó leány az erős levegőtől ellankad (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 324) | [a cáddik, azaz a bölcs rabbi] homlokát, az arcát teleszántotta redőkkel az idő, a háta meggörbedt, a tagjai ellankadtak (1953 e. Patai József 2039007, 19) | [az Úr] nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
1a. ’〈test(rész)〉 elernyed, megfeszített állapotából ellazul’ ❖ a’ meleg víz által egyszer’smind a’ bőr és az edények [ti. a véredények] is ellankadnak (1830 Zádor Elek ford.–Wigand 8532016, 23) | A bágyadtság végre elnyomta, izgatott, kifeszült idegei ellankadtak (1875 Vértesi Arnold C4458, 19) | A trikóból kidagadó mellük [ti. a női focistáké] zihálva emelkedik-ellankad (1973 Balla László 1010003, 13) | A Parancsnok hangja fátyolosan halk, amikor kimondja az ítéletet, s amint kezét a „megátalkodott” ember szemére teszi, a test megnyugszik, ellankad (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈erő〉 csökken, ill. 〈erejéből, intenzitásából, mértékéből〉 veszít vmi’ ❖ Mivel a’ Páſztor Költemény tsak tsendes gyenge érzéseket enged, hamar el lankad, és azon egy húron pendlvé léſzen (1786 Révai Miklós C1663, 142) | Végezetre azértis van köztünk a’ Patriotismus ellankadva, mert szegény az Ország (1823 Kazinczy Ferenc C2571, 364) | ily terjedelmes anyagnak gyűjtésénél és földolgozásánál az egyes buzgók ereje végre ellankad és kifárad (1877 Rómer Flóris CD57) | figyelmünk sohasem lankad el (1934 Pintér Jenő CD44) | csillapodnak a kedélyek, ellankadnak a fölháborodások (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. (irod) ’〈hang〉 erejét vesztve elhalkul’ ❖ [Gyula] el-lankadott hanggal ezeket mondotta: Iſtenem! hol vóltam! (1786 Dugonics András 7087011, 328) | A zaj megnőtt s ellankadt végül (1911 Szomory Dezső CD10) | Mikáél nemsokára tanácstalanul, együgyűen nézett Tekijáhura, éneke ellankadt, majd elhallgatott (1929 Pap Károly CD10).
2b. (irod, átv is) ’〈tűz〉 fokozatosan alábbhagyó lobogással ég(ve kialszik)’ ❖ A’ dolgozók’ tüze ellankadhat, de nevekedhetik is (1830 Kazinczy Ferenc C4938, 283) | a kandalló tüze el-ellankadt, homályba ejtve a képet, meg fellobbant, újra elém tüntetve azt (1858 Jókai Mór CD18) | ellankad a tűz, elvész az érzés (1921 Babits Mihály ford.–Petronius Arbiter C0587, 61).
3. ’〈növény(zet) v. növényi rész〉 üdeségét elveszti(, és elfonnyad v. elhervad)’ ❖ el-lankadt a’ Rózſa (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Lemene 7463006, 318) | Az esztendő vénül immár, A virág ellankadott (1853 Vajda János 8503033, 83) | A burgonya levelei elsárgulnak és ellankadnak s lassankint alulról felfelé elszáradnak (1912 RévaiNagyLex. C5700, 120) | kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.