ellát¹ ige 5a
1. tn ’〈vmekkora távolságra v. vmeddig, vhova〉 lát v. képes látni’ ❖ Valameddig csak el-láthat [a mezőn], mind ujjabb-ujjabb [virág]nemeket szemlél (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3750, 30) | [László] Vállastúl magasan látszott a’ többi seregből, És ha körűl hordozta szemét, elláta fölöttük (1825 Vörösmarty Mihály 8524379, 17) | Távol ellátott a kastélyon […] túl, a kis mezőváros egyenetlen utczáira (1887 Kabos Ede C2469, 6) | amerre ellátni, a kis tanyasi házak oldalán, a száritópajtákban mindenütt ott diszlik 50–100 biborvörös paprikafűzér (1947 Szabad Föld nov. 2. C1537, 7) | Egy hegynek a gerincén állnak, igen magas ponton, talán százkilométerekre is ellátni több irányban (1983 Balla László 1010015, 68).
1a. ts (rég, ritk) ’〈nagyobb területet, ill. mindazt, ami ott található〉 tekintetével egész terjedelmében átfog; belát’ ❖ Miháljovits az ſzabad ſeregével elre el-küldettetet a Vég-Szendri hegyekre, a mellyekrl meſzſzel el-láthatni az útat (1789 Magyar Merkurius C0341, 612) | feljebb kellett hágnom, mert csak magasról láthatni el a’ környéket (1817 Ungvárnémeti Tóth László C2568, 74) | Ha ezen meszszelátótsőt annyiban megváltoztatjuk; hogy a’ rendszerint valónál nagyobb objectív üveget tészünk belé, az ókulár űvegnek pedig nagyobb égető távolságot adunk, még sokkal nagyobb tért lehet vélle ellátni mint az előtt (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315014, 200).
1b. ts (rég, ritk) ’〈a jövőt, ill. vmely eljövendő, bekövetkező dolgot〉(előre) lát, tud, ismer’ ❖ a’ következö Fagy, a’ mellyet senki elöre el-nem-láthat, a’ meg-mettzett Veszszöbe be-hat, és a’ benne való Nedvességet meg-fagylalja (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 222) | Előre elláttam, hogy az olly lánggal égő tűznek nem sokára meg kell csökkenni (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 65) | valami el nem látott ok hátráltatá az egybekelést (1844 Kovács Pál² C2766, 23) | A juhok, el nem látván a jövendőt, botorúl kikergették az ebeket (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 267).
2. ts (rég) ’megért, felfog vki vmit’ ❖ E’ dolog úgy-annyira fel-lobbantotta Zalánfinak szívét, hogy meg-tüzeslt orczájának jeleibl ki ki el-láthatá szerelmes indúlatait (1786 Dugonics András C1470, 19) | Igy kellett méltatlan számtalan sok főnek Aláadni magát egy kis főkötőnek. Ezeket ellátván egyedül szerete Kősziklák közt lakni a szegény remete (1796 k. Nagy István³ 7467002, 287) | Hogy ravasz rókák ezen zsákmányosak, azt első pillanatra elláttam (1838 Jósika Miklós C2357, 50) | Bezárom levelemet, mert már elláttam, hogy semmiképen sem bírok kibontakozni e veszekedett rossz vérből (1852 Tompa Mihály C0642, 275).
3. tn (rég, ritk) ’ellátogat, látogatóba megy vkihez’ ❖ az Egyhivatal, és méltóságbélieknek […] egy ügyekezettel és tehetséggel ſzükség […] egymáshoz ellátni, együtt tanátskozni, oktatódzni (1784 Benyák Bernát ford.–József, II. C0976, 34) | Gondoltuk, majd ellát urnénk maga hozzánk, és kegyes igazságot tesz mindnyájunknak (1853 Karacs Teréz 8219003, 14).
4. ellát vmihez tn (rég, ritk) ’〈ember v. állat vmely munkához, tennivalóhoz〉 hozzálát, nekifog’ ❖ Mely hivek a’ kutyák lám az ö Urokhoz, Ha meg-veretnek-is el-látnak dolgokhoz (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 53) | Nap közt el lát kis dolgához, Könyvekben sem járatlan (1796 Péteri Takáts József C3496, 182).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. ellát¹; SzT. ellát, elláthat, elláttat; ÚMTsz.