ellejt ige 4b3 (vál)

1. tn ’könnyedén, kecsesen mozogva elhalad, elmegy (vhol) vki, vmi’ ❖ Ímé a’ temérdek Világok öröm tántzal kerengenek abbann a’ nagy tágasságbann, mellyet mi Égnek nevezünk, megtartyák bátorságos forgásokat mértéketlen abrontsokban; mosolygó pillantással lejtenek el egymás oldala mellett a’ Csillagok (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6228, 72) | mellettem aranyos hintó lejt-el (1833 Munkácsy János 8323002, 37) | a mint ellejtesz a tömeg közt, Miként valami égi lény, Irigyen nézik azt az embert, Ki rólad mondja: „Az enyém!” (1904 Lenkei Henrik 8272003, 68) | [Kanicky] belekarolt Sárkányba, mintha mi se történt volna s a jelenlevők ámulata közepette ölelkezve lejtett el vele (1929 Kosztolányi Dezső CD10) | „Menj fel hozzá!” – súgja oda nekem Vértes, miközben ellejt mellettem, mit sem törődve azzal, hogy a biztatást a zongoristanő is meghallhatja (1978 Bereményi Géza 9048001, 205).

2. ts ’〈táncot v. tánclépést〉 eltáncol, eljár’ ❖ a’ tánczosak lassusága, fontolva haladása miatt a’ nemzeti csak akkor lejteték már el, miután ő felsége a’ teremből eltávozott (1843 Pesti Hírlap CD61) | Még az én vén lábaim is ellejthetik a lassu magyart (1855 Kemény Zsigmond C2607, 96) | [Andercs úr] ellejti a négyesből az első figurát, aztán csattogtatja a tenyerét, s az ütemre vaskos szorgalommal igazodnak a párok (1896 Krúdy Gyula CD54) | A kölni vendéget megviselte az út, mégsem bírt ellenállni a hölgyek ostromának: kilenc-kilenc fordulónyi menüettet lejtett el mindegyikkel (1957 Ráth-Végh István 9556004, 338).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

ellejt ige 4b3 (vál)
1. tárgyatlan
könnyedén, kecsesen mozogva elhalad, elmegy (vhol) vki, vmi
Ímé a’ temérdek Világok öröm tántzal kerengenek abbann a’ nagy tágasságbann, mellyet mi Égnek nevezünk, megtartyák bátorságos forgásokat mértéketlen abrontsokban; mosolygó pillantással lejtenek el egymás oldala mellett a’ Csillagok
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
mellettem aranyos hintó lejt-el
(1833 Munkácsy János)
a mint ellejtesz a tömeg közt, Miként valami égi lény, Irigyen nézik azt az embert, Ki rólad mondja: „Az enyém!”
(1904 Lenkei Henrik)
[Kanicky] belekarolt Sárkányba, mintha mi se történt volna s a jelenlevők ámulata közepette ölelkezve lejtett el vele
(1929 Kosztolányi Dezső)
„Menj fel hozzá!” – súgja oda nekem Vértes, miközben ellejt mellettem, mit sem törődve azzal, hogy a biztatást a zongoristanő is meghallhatja
(1978 Bereményi Géza)
2. tárgyas
〈táncot v. tánclépést〉 eltáncol, eljár
a’ tánczosak lassusága, fontolva haladása miatt a’ nemzeti csak akkor lejteték már el, miután ő felsége a’ teremből eltávozott
(1843 Pesti Hírlap)
Még az én vén lábaim is ellejthetik a lassu magyart
(1855 Kemény Zsigmond)
[Andercs úr] ellejti a négyesből az első figurát, aztán csattogtatja a tenyerét, s az ütemre vaskos szorgalommal igazodnak a párok
(1896 Krúdy Gyula)
A kölni vendéget megviselte az út, mégsem bírt ellenállni a hölgyek ostromának: kilenc-kilenc fordulónyi menüettet lejtett el mindegyikkel
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások