ellenpólus fn 4A

(gyakr. birtokszóként) vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes viszonyban levő, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpont’ ❖ S itt jön elő a legkülönösebb világnézet, mely a rendes emberi ész ellen-polusát mutatja fel (1856 Jókai Mór C2259, 133) | [a fájdalom] a művészetnek egyik fő alakítási tárgya, ellenpólusa az örömnek, gyönyörnek vagy kéjnek (1894 PallasLex. CD02) | a két nagy ellenpólus, a katolicizmus és a reformáció két fellegvára [ti. Róma és Genf] (1947 Illyés Gyula 9274076, 87) | Ahhoz, hogy valaki megélje a saját nőiségét, kell egy erős ellenpólus, egy férfi (2006 Női szív 3101004, 329) | [A Fülöp-szigeteken] dél felé haladva a szigetvilág tagjai általában kevésbé zsúfoltan népesültek be, és gazdaságilag egyre fejletlenebbek; Manila térségének nincs igazi ellenpólusa (2008 Probáld Ferenc 3154006, 607).

a. (rendsz. helyhatározóraggal) ’ilyen dolog, jelenség v. személy helyzete, pozíciója az ellentétes viszonyban’ ❖ A két mű ellenpóluson helyezkedik el, – lássuk, mint állta meg helyét az író a két ellenkező irányú alkotásban (1941 Örley István 2041003, 529) | [Szerb Antal, miután a piarista gimnáziumban először találkozik a szellemi világgal,] majdnem konfliktus nélkül jut el az ellenpólusra: az éppen lezáruló kor kétkedő szubjektivizmusának bűvöletébe (1966 Bodnár György CD53) | [az egyik pénzalap] kevésbé kockázatos kötvényeket tartalmaz, míg az ellenpóluson a részvényalap szerepel (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

ellenpólus főnév 4A
(gyakr. birtokszóként) vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes viszonyban levő, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpont
S itt jön elő a legkülönösebb világnézet, mely a rendes emberi ész ellen-polusát mutatja fel
(1856 Jókai Mór)
[a fájdalom] a művészetnek egyik fő alakítási tárgya, ellenpólusa az örömnek, gyönyörnek vagy kéjnek
(1894 PallasLex.)
a két nagy ellenpólus, a katolicizmus és a reformáció két fellegvára [ti. Róma és Genf]
(1947 Illyés Gyula)
Ahhoz, hogy valaki megélje a saját nőiségét, kell egy erős ellenpólus, egy férfi
(2006 Női szív)
[A Fülöp-szigeteken] dél felé haladva a szigetvilág tagjai általában kevésbé zsúfoltan népesültek be, és gazdaságilag egyre fejletlenebbek; Manila térségének nincs igazi ellenpólusa
(2008 Probáld Ferenc)
a. (rendsz. helyhatározóraggal)
ilyen dolog, jelenség v. személy helyzete, pozíciója az ellentétes viszonyban
A két mű ellenpóluson helyezkedik el, – lássuk, mint állta meg helyét az író a két ellenkező irányú alkotásban
(1941 Örley István)
[Szerb Antal, miután a piarista gimnáziumban először találkozik a szellemi világgal,] majdnem konfliktus nélkül jut el az ellenpólusra: az éppen lezáruló kor kétkedő szubjektivizmusának bűvöletébe
(1966 Bodnár György)
[az egyik pénzalap] kevésbé kockázatos kötvényeket tartalmaz, míg az ellenpóluson a részvényalap szerepel
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások