ellenpont fn 3A1

1. (Zene) ’az a zenei szerkesztésmód, amely a szólamokat egyenrangúnak és önállónak tekinti, ill. annak elmélete, tudománya; kontrapunkt’ ❖ Az organum [= párhuzamos többszólamúság] és a discantus [= ellentétes többszólamúság] egybeolvadásából fejlődött ki később az ellenpont (1893 PallasLex. CD02) | [Jacques Florimont Halévy] kitűnő pedagógiai munkásságot fejtett ki, a Conservatoirenak 1827. összhangzattan-tanára, 1833. az ellenpontté [!], 1840. a zeneszerzésé (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 140) | [César Franck] egyesíti a romantika harmóniavilágát a klasszikus ellenponttal (1956 Műsorfüzet júl. 16. C5299, 9) | Mozart részint az emberi énekhang zeneszerzői kezelésére, részint az ellenpont mesterségére nézve kapott tőle [ti. Giambattista Martinitól] becses útmutatásokat (1991 Ujfalussy József 2037001, 1412).

1a. (Zene) ’vmely dallammal v. szólammal együtt hangzó, vele kölcsönhatásba lépő, azt kiegészítő dallam, szólam, ill. ilyen dallamot, szólamot alkalmazó zene’ ❖ Olaszországban az ellenpont és futány [= fúga] legszebb, legkedvesebb alakokat öltöttek (1844 Életképek C0101, 92) | [a fúga közjátékai] rendesen a téma és ellenpont motivumaiból vannak alkotva (1893 PallasLex. CD02) | A fúga utáni lassú visszatérés és a hirtelen, merev zárlat egy kellő terjedelmű ellenpontot követően nagyon hatásossá válhat (1992 Hollós Máté 2027046, 46).

2. (gyakr. birtokszóként) ’vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpólus’ ❖ a’ Virtus nem ellenpontja a’ Sándorffyzmusnak [ti. a magát az egyik legjobb magyar írónak tartó Sándorffi József hiúságának], hanem az Aristoteles állatása szerint a’ centruma a’ két ellenkező ellenpontnak [ti. a hiúságnak és a túlzott szerénységnek] (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 286) | Mint hátborzongató ellenpont érződik mindenütt a gentry „haláltánca” mögött a paraszti elnyomorodás némaságában is ijesztő kísérete (1937 Schöpflin Gyula CD10) | [Kosztolányi versében] az ellenpontok megfogalmazása végleges érvényű. Tél és nyár; epe és méz; keserű és édes (1985 Poszler György 1124008, 328) | a civilizált világ ellenpontjaként szolgáló romlatlan, természetes világot [fedezte fel a romantika az utópiában] (2009 S. Sárdi Margit 3236001, 47).

ÖE: ~tan.

Sz: ellenpontos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ellenpont főnév 3A1
1. (Zene)
az a zenei szerkesztésmód, amely a szólamokat egyenrangúnak és önállónak tekinti, ill. annak elmélete, tudománya; kontrapunkt
Az organum [= párhuzamos többszólamúság] és a discantus [= ellentétes többszólamúság] egybeolvadásából fejlődött ki később az ellenpont
(1893 PallasLex.)
[Jacques Florimont Halévy] kitűnő pedagógiai munkásságot fejtett ki, a Conservatoirenak 1827. összhangzattan-tanára, 1833. az ellenpontté [!], 1840. a zeneszerzésé
(1927 TolnaiÚjLex.)
[César Franck] egyesíti a romantika harmóniavilágát a klasszikus ellenponttal
(1956 Műsorfüzet júl. 16.)
Mozart részint az emberi énekhang zeneszerzői kezelésére, részint az ellenpont mesterségére nézve kapott tőle [ti. Giambattista Martinitól] becses útmutatásokat
(1991 Ujfalussy József)
1a. (Zene)
vmely dallammal v. szólammal együtt hangzó, vele kölcsönhatásba lépő, azt kiegészítő dallam, szólam, ill. ilyen dallamot, szólamot alkalmazó zene
Olaszországban az ellenpont és futány [= fúga] legszebb, legkedvesebb alakokat öltöttek
(1844 Életképek)
[a fúga közjátékai] rendesen a téma és ellenpont motivumaiból vannak alkotva
(1893 PallasLex.)
A fúga utáni lassú visszatérés és a hirtelen, merev zárlat egy kellő terjedelmű ellenpontot követően nagyon hatásossá válhat
(1992 Hollós Máté)
2. (gyakr. birtokszóként)
vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpólus
a’ Virtus nem ellenpontja a’ Sándorffyzmusnak [ti. a magát az egyik legjobb magyar írónak tartó Sándorffi József hiúságának], hanem az Aristoteles állatása szerint a’ centruma a’ két ellenkező ellenpontnak [ti. a hiúságnak és a túlzott szerénységnek]
(1805 Kazinczy Ferenc)
Mint hátborzongató ellenpont érződik mindenütt a gentry „haláltánca” mögött a paraszti elnyomorodás némaságában is ijesztő kísérete
(1937 Schöpflin Gyula)
[Kosztolányi versében] az ellenpontok megfogalmazása végleges érvényű. Tél és nyár; epe és méz; keserű és édes
(1985 Poszler György)
a civilizált világ ellenpontjaként szolgáló romlatlan, természetes világot [fedezte fel a romantika az utópiában]
(2009 S. Sárdi Margit)
ÖE: ellenponttan
Sz: ellenpontos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások