ellép tn ige 2b

1. ’egy lépéssel arrébb, odébb, tovább lép vhonnan’ ❖ A nő ellépett az ablaktól (1857 Abonyi Lajos C0505, 138) | Az égi Damoklész-kard fejünk fölött függ s mi nem bírunk ellépni alóla (1910 Bresztovszky Ernő CD10) | Ellépett a katonától, és széttárta a karjait (1966 Sánta Ferenc 9585005, 94) | Óriási taps fogadja, mikor egyikük a felé vágtató bika elől elegánsan ellép (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég v. nyj) ’elmegy, eltávozik vhonnan vki’ ❖ Mig atyja ott volt, a hol ő, addig csak ő is ott volt, a hol az atyja, de midőn az öreg Bocskor ellépett, a fiatal [Bocskor] azonnal elröpült (1867 Tóvölgyi Titusz 8492002, 106) | Munkája nem igen akadt. […] Kavargatta a kávéját, cigarettákat sodort, zsebkésével levágta körmeit és minthogy néhány írását hamar lerázta a nyakáról, vette a kalapját és már tizenegykor ellépett (1918 Kosztolányi Dezső 9359128, 80) | Azt nagyon szerettem, ha a faluból el lehetett lépni erre vagy arra. Menni kellett vásárra, fuvarba, kocsisnak, bezzeg én vótam az első, aki jelentkezett (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 95).

2a. (biz) ’titokban v. észrevétlenül eltávozik, meglép vhonnan vki’ ❖ Gróf P. azonban amúgy angolosan ellépett a százezer forinttal (1910 Krúdy Gyula CD54) | történeteket mondott el, hogy kapták el az egészségügyi osztagot az oroszok, mert a bakák, akik fedezték volna, elléptek mellőlük (1956 Németh László² 2005002, 21) | Szörnyű látvány volt így a rács, le is bontotta a tanács. S a tolvaj ellépett (1969 Szemlér Ferenc ford.–Morgenstern 9655024, 145).

2b. ’rövid időre elmegy vhova v. vmiért vki’ ❖ ha emberek jönnek, ellépek borért csendesen (1929 József Attila ford.–Villon 9282195, 47) | Édösapám ēlépött a kovácshon (1957 Szegedi szótár C6400, 343).

3. ’lépkedve elhalad v. elvonul vki v. vmi előtt, mellett’ ❖ Az öreg felemelkedett újra, ’s némán lépett el Komoróczi mellett, miként haladott csendes kísérteti menttében, bő talárja a’ padlón suhogott (1838 Jósika Miklós 8212010, 88) | Álljunk ki itt e zsibsarokra, Itt lép el a sok szép leány (1877 Vajda János 8503063, 192) | a király kiszállt a kocsiból és a bemutatások után ellépett a diszszázad előtt (1902 Hazánk 2107001, 5) | bíborlila damasztruhájának ezüsthímzéses uszályát kezében emelve […] ellépett a királyné előtt (1926 Krúdy Gyula CD54) | régebbi köszönési mód volt, hogy szabadban találkozáskor, amíg egymás közelébe nem értek, addig csak nézték egymást, és csak akkor köszöntek, mikor éppen „elléptek” egymás mellett (2000 Magyar néprajz CD47).

4. (rég) ’〈vmely szokástól, szabálytól stb.〉 azt figyelmen kívül hagyva eltér vki’ ❖ Elsöben engedelmeſeknek azok neveztettnek [a betegségek közül Hippokratész szerint], a’ mellyek közönſéges okokbol támadnak, a’ mellyeknek folyáſai a’ változáſokban és ki menetelekben valo tartoſſágokra nézve (ratione durationis ſymptomatum exitusque) a’ terméſzet ſzerént valo ſzokáſtol el nem lépnek (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 131) | Ezekhez járul még az erdő conservatiónak tekintete, és az előbbi országos végzés szentsége, mellytől ellépni annál kevésbé lehet, minthogy a Felség azt félre nem vetette (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a bécsi udvar megharagudván azokra, az kik az ország törvényétűl ellépvén, idegen intermediatort keresnek (1885 Thaly Kálmán 8477008, 261).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ellép tárgyatlan ige 2b
1.
egy lépéssel arrébb, odébb, tovább lép vhonnan
A nő ellépett az ablaktól
(1857 Abonyi Lajos)
Az égi Damoklész-kard fejünk fölött függ s mi nem bírunk ellépni alóla
(1910 Bresztovszky Ernő)
Ellépett a katonától, és széttárta a karjait
(1966 Sánta Ferenc)
Óriási taps fogadja, mikor egyikük a felé vágtató bika elől elegánsan ellép
(1995 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég v. nyj)
elmegy, eltávozik vhonnan vki
Mig atyja ott volt, a hol ő, addig csak ő is ott volt, a hol az atyja, de midőn az öreg Bocskor ellépett, a fiatal [Bocskor] azonnal elröpült
(1867 Tóvölgyi Titusz)
Munkája nem igen akadt. […] Kavargatta a kávéját, cigarettákat sodort, zsebkésével levágta körmeit és minthogy néhány írását hamar lerázta a nyakáról, vette a kalapját és már tizenegykor ellépett
(1918 Kosztolányi Dezső)
Azt nagyon szerettem, ha a faluból el lehetett lépni erre vagy arra. Menni kellett vásárra, fuvarba, kocsisnak, bezzeg én vótam az első, aki jelentkezett
(1935 Móricz Zsigmond)
2a. (biz)
titokban v. észrevétlenül eltávozik, meglép vhonnan vki
Gróf P. azonban amúgy angolosan ellépett a százezer forinttal
(1910 Krúdy Gyula)
történeteket mondott el, hogy kapták el az egészségügyi osztagot az oroszok, mert a bakák, akik fedezték volna, elléptek mellőlük
(1956 Németh László²)
Szörnyű látvány volt így a rács, le is bontotta a tanács. S a tolvaj ellépett
(1969 Szemlér Ferenc ford.Morgenstern)
2b.
rövid időre elmegy vhova v. vmiért vki
ha emberek jönnek, ellépek borért csendesen
(1929 József Attila ford.Villon)
Édösapám ēlépött a kovácshon
(1957 Szegedi szótár)
3.
lépkedve elhalad v. elvonul vki v. vmi előtt, mellett
Az öreg felemelkedett újra, ’s némán lépett el Komoróczi mellett, miként haladott csendes kísérteti menttében, bő talárja a’ padlón suhogott
(1838 Jósika Miklós)
Álljunk ki itt e zsibsarokra, Itt lép el a sok szép leány
(1877 Vajda János)
a király kiszállt a kocsiból és a bemutatások után ellépett a diszszázad előtt
(1902 Hazánk)
bíborlila damasztruhájának ezüsthímzéses uszályát kezében emelve […] ellépett a királyné előtt
(1926 Krúdy Gyula)
régebbi köszönési mód volt, hogy szabadban találkozáskor, amíg egymás közelébe nem értek, addig csak nézték egymást, és csak akkor köszöntek, mikor éppen „elléptek” egymás mellett
(2000 Magyar néprajz)
4. (rég)
〈vmely szokástól, szabálytól stb.〉 azt figyelmen kívül hagyva eltér vki
Elsöben engedelmeſeknek azok neveztettnek [a betegségek közül Hippokratész szerint], a’ mellyek közönſéges okokbol támadnak, a’ mellyeknek folyáſai a’ változáſokban és ki menetelekben valo tartoſſágokra nézve (ratione durationis ſymptomatum exitusque) a’ terméſzet ſzerént valo ſzokáſtol el nem lépnek
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
Ezekhez járul még az erdő conservatiónak tekintete, és az előbbi országos végzés szentsége, mellytől ellépni annál kevésbé lehet, minthogy a Felség azt félre nem vetette
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
a bécsi udvar megharagudván azokra, az kik az ország törvényétűl ellépvén, idegen intermediatort keresnek
(1885 Thaly Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások