abajgat ige 5a
1. ts ’〈állatot, személyt〉 háborgat, zaklat, (meg)zavar, ill. nyaggat, gyötör vki, vmi’ ❖ nem akarom tet többé abajgatni, mivel már régtl fogva le írhatatlan szépen viseli magát (1790 Szaitz Leó C3794, Toldalék 41) | A’ rűhöz hasonló kosz is abajgattya gyakran a’ juhokat (1821 Tudományos Gyüjtemény C5529, 66) | De hogy a tetthelyhez már közelebb érnek, Kezdi abajgatni őket a kisértet (1886 Vékony Antal C4406, 11) | többnyire agyonverem őket [ti. a kígyókat], mert nagy halpusztítók, meg a kis madarakat is abajgatják (1956 Fekete István 9142002, 113) | Idáig mindig az íreket abajgatták az amerikai filmesek (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég) ’(kiabálva, kurjongatva) hajszol, kerget’ ❖ Vadakat abajgatni (1792 Kisded szótár C0816, 5) | Némelyik a sikongató vászonnépséget abajgatta (1883 Bodon József C1127, 218).
1b. (rég) ’〈vmilyen ügyet〉 piszkál, bolygat’ ❖ Ott vannak Teleki és Kornis uraimék, abajgassák ők továbbat ezt a casust (1894 Abonyi Árpád C0480, 144).
2. ts ’〈gyereket, állatot〉 pátyolgat, ajnároz, ill. gondoz’ ❖ [A cigány asszony] vállán rojtosszélű nagykendő, abban abajgatja […] kicsinyét (1958 Magyar Nemzet szept. 19. C0354, 5) | a „háztartási alkalmazott” […] leginkább a gyerekeket abajgatja, napközibe kíséri (1961 Szabó Pál² C3781, 4).
3. tn ’óbégatva kiabál v. énekel’ ❖ Ha én véletlenül abajgatni találok […] és megkötöm magamat, hogy én bizony szerelmesemé akarok lenni […] akkor […] kétségbeesett erőfeszítéseket tettek volna, hogy felbontsák a partit (1907 Ambrus Zoltán C0596, 281) | jajgass, abajgass, kiabálj! (1927 Babits Mihály 9014184, 30) | mit abajgattok itt? – kiáltotta végül, amikor látta, hogy azok rá sem hederítenek. Az éneklés tovább folyt (1941 Kodolányi János 9342002, 10).
3a. ts ’így mond vmit’ ❖ Ugyan mért nem mondják el a radikális apostolok azt, amit a választójogi bankett előtt mondtak, amit […] a folyosón abajgatnak?! (1918 Borsszem Jankó márc. 10. C5037, 10).
Ö: fel~.
ÖU: el~, meg~.
Sz: abajgatás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.