elmaradott mn-i ign, mn és fn  elmaradt

I. mn-i ign → elmarad.

II. mn 12A

1. ’kulturális, gazdasági stb. állapotát tekintve más(ok)hoz viszonyítva fejletlen, a haladással lépést nem tartó’ ❖ hazánk elmaradott állapotának érzete, az anyagi és szellemi feloszlás sorvasztó öntudata, a’ rémitőleg növekedő köz eladósodás szemlélete, ’s a’ jövendő feletti hazafiu aggodalmak, nemzetünket reformra késztetik (1844 Pesti Hírlap CD61) | Egy statisztikus bebizonyította, hogy minél kisebb és elmaradtabb egy ország, annál hosszabb a nemzeti himnusza (1905 Ady Endre CD0801) | A [regénybeli] faluban elmaradott emberek laknak, a villanyt sem ismerik, halászatból élnek (1956 Bajomi Lázár Endre 2005089, 812) | A legelmaradottabb gazdasági körülmények között élő vidékek (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (rég) ’vmely személy halála után még életben levő 〈hozzátartozó〉’ ❖ Valamelly szives fájdalommal értettem, Istenben bóldogúl kimúlt Néhai Kazinczi Jósef Ur szomorú halálát, azonnal elmémben ötlöttek jó indulatú el maradott Kedves Gyermekei (1774 Szathmáry Király György C2554, 4) | De tsak a’ Te Felséges Fejed maradhasson egéſzségben, én magam’ réſzérl örömest meg-halok, egyedl arra kérvén Felségedet, hogy el-maradott Fiaim légyenek emlékezetében, és kegyelmében (1792 Ráday Gedeon¹ 7448012, 80) | jajgatnak a’ szűlék ’s az elmaradt testvérek és a’ kétségbe-esett jegyes (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 85) | Felséged a szavam bántásnak ne vegye: Vagyok Toldi Lőrinc elmaradt özvegye (1863–1879 Arany János CD01).

3. (rég, nyj) ’férjhez nem ment 〈lány, nő〉’ ❖ egy elmaradott leánynak (vénleány) azon elmés ötlete támadt, hogy a megmaradt kevés lisztet hamuval egybe kevervén óriási pereczet gyurt (1868 Orbán Balázs C3352, 91) | [székely tájszavak között:] elmaradt lány: vén lány (1876 Magyar Nyelvőr C5943, 377).

III. fn 2A2 (/nyj)

’vmely halott személy élő hozzátartozója; hátramaradott’ ❖ [a] gyászének a jelenlévőket, a tulvilágok képzetére vezeti, hol élénken hallják az elhunytak kisérteties panaszait, vagy az elmaradottak kétségbeejtő zokogásait (1860 Vasárnapi Újság CD56) | az irgalomból emberré nevelt lelencznek hála-kötelessége lesz az ő [ti. a nevelőapa] elmaradottait gyámolítani (1887 Baksay Sándor C0731, 159) | Aggyon a jóu̯ Isten nëki csendes nyugvást És az ēmaradottyajinak pedig vigasztalást (1942 Ethnographia C6949, 133).

Vö. CzF. elmaradt; ÉrtSz. ~, elmaradt; ÉKsz. ~, elmaradt; SzT.; ÚMTsz.

elmaradott ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
permalink
elmaradt I. 12A II. 2A2
I. melléknévi igenév → elmarad
II. melléknév ◦ 12A
1.
kulturális, gazdasági stb. állapotát tekintve más(ok)hoz viszonyítva fejletlen, a haladással lépést nem tartó
hazánk elmaradott állapotának érzete, az anyagi és szellemi feloszlás sorvasztó öntudata, a’ rémitőleg növekedő köz eladósodás szemlélete, ’s a’ jövendő feletti hazafiu aggodalmak, nemzetünket reformra késztetik
(1844 Pesti Hírlap)
Egy statisztikus bebizonyította, hogy minél kisebb és elmaradtabb egy ország, annál hosszabb a nemzeti himnusza
(1905 Ady Endre)
A [regénybeli] faluban elmaradott emberek laknak, a villanyt sem ismerik, halászatból élnek
(1956 Bajomi Lázár Endre)
A legelmaradottabb gazdasági körülmények között élő vidékek
(1977 NéprajziLex.)
2. (rég)
vmely személy halála után még életben levő 〈hozzátartozó〉
Valamelly szives fájdalommal értettem, Istenben bóldogúl kimúlt Néhai Kazinczi Jósef Ur szomorú halálát, azonnal elmémben ötlöttek jó indulatú el maradott Kedves Gyermekei
(1774 Szathmáry Király György)
De tsak a’ Te Felséges Fejed maradhasson egéſzségben, én magam’ réſzérl örömest meg-halok, egyedl arra kérvén Felségedet, hogy el-maradott Fiaim légyenek emlékezetében, és kegyelmében
(1792 Ráday Gedeon¹)
jajgatnak a’ szűlék ’s az elmaradt testvérek és a’ kétségbe-esett jegyes
(1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner)
Felséged a szavam bántásnak ne vegye: Vagyok Toldi Lőrinc elmaradt özvegye
(1863–1879 Arany János)
3. (rég, nyj)
férjhez nem ment 〈lány, nő〉
egy elmaradott leánynak (vénleány) azon elmés ötlete támadt, hogy a megmaradt kevés lisztet hamuval egybe kevervén óriási pereczet gyurt
(1868 Orbán Balázs)
[székely tájszavak között:] elmaradt lány: vén lány
(1876 Magyar Nyelvőr)
III. főnév ◦ 2A2 ◦ (/nyj)
vmely halott személy élő hozzátartozója; hátramaradott
[a] gyászének a jelenlévőket, a tulvilágok képzetére vezeti, hol élénken hallják az elhunytak kisérteties panaszait, vagy az elmaradottak kétségbeejtő zokogásait
(1860 Vasárnapi Újság)
az irgalomból emberré nevelt lelencznek hála-kötelessége lesz az ő [ti. a nevelőapa] elmaradottait gyámolítani
(1887 Baksay Sándor)
Aggyon a jóu̯ Isten nëki csendes nyugvást És az ēmaradottyajinak pedig vigasztalást
(1942 Ethnographia)
Vö. CzF. elmaradt; ÉrtSz. ~, elmaradt; ÉKsz. ~, elmaradt; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások