elmarasztal ts ige 1a
1. (Jog) ’〈bíró(ság), ítélet alperest v. vádlottat〉 pervesztesnek, ill. bűnösnek mond ki’ ❖ az ítélőszékek felségsértés és hazaárulás bűnében marasztalták el az ifjúság néhány hevesb vérű tagját (1836 Deák Ferenc CD51) | Én a jelen pörben egy községi bizonyítvány alapján lettem elmarasztalva (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 103) | Ha elmarasztaló ítélet születik, Haraszti fogja megfizetni a szakértő mintegy hétezer forintos tiszteletdíját (1973–1974 Betlen János 9814006, 156) | A szerző tényekkel kívánta alátámasztani az említett hasonlatot, s ezért a törekvéséért elmarasztalta őt a bíróság, mivel csak hamisított tények álltak rendelkezésre (1991 Révész Sándor 2038001, 3).
1a. (rég, Jog) ’〈bíró(ság)〉 vmilyen büntetésre ítél, kötelez vkit’ ❖ Ki marasztaltatik már most el ennyi halál díjában? (1841 Vajda Péter 8504014, 160) | Midőn a felperes vaktában alaptalanul indít erőszakoskodási pert, ezért ő 100 frtnyi birságban marasztalják el (1845 Kovách László 8574001, 43) | aki a választónak, vagy családja valamely tagjának azon célból, hogy bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a választástól tartózkodjék, – pénzt, pénzértéket vagy előnyt ad vagy igér, aki eteti, itatja, vagy akármi módon fenyegeti: elveszti választói jogát, sőt még 2000 koronáig terjedő büntetés- és 6 hónapig terjedő fogságra marasztaltatik el (1876 Mayer Miksa 8302001, 20).
2. (tárgy n. is) (vál) ’hibásnak mond, elítél, megró vkit (vmiért)’ ❖ A gyávaság vádjában, sajnos ma a legtöbb magyar író elmarasztalható (1929 Gaál Gábor 9162002, 829) | a közvélemény ilyen esetben úgyis mindig a lányt, az asszonyt marasztalja el: minek hagyta odáig a dolgot… könnyű Katit táncravinni… (1953 Sarkadi Imre 9586002, 42) | [József főherceg bevonulásakor Sopronban] egyetlen hangos „Éljen” kiáltást sem lehetett hallani. Az újság ezért nagyon elmarasztalja Sopron lakosságát (1967 Hiller István² CD52) | Az engedelmességet kívánó vezető megjegyzései mindig személyeskedőek voltak. Akár elmarasztalt, akár dicsért, nem a munkáról beszélt, hanem a személyről (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435003, 222).
2a. ’rossznak, tévesnek, helytelennek nyilvánít vmit’ ❖ az annyiszor leszólt, megvádolt és elmarasztalt magyar békevilág (1946 Keresztury Dezső 9326026, 147) | [a kritika] elmarasztalta a művet (1963 Czobor László CD52) | Szónokok jöttek, szónokok mentek, akik rendre elmarasztalták a Magyar Dolgozók Pártjának addig folytatott politikáját (1975 Becsei Róbertné–Pogrányi János 2043008, 2) | [a] vigadói koncert rossz műsorösszeállítását elmarasztaló bírálat (1990 Csalog Zsolt 2004019, 496).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elmarasztaltatik