elmér ts ige 1b6
1. (rég v. nyj) ’(áruként) kimér(ve elad) vmit’ ❖ [a] Fejedelem olly rendelést [tett]: hogy az illyetén ſzarvas marhát el nem kell vetni; hanem a’ húsát el kell mérni (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 131) | a kofaasszony a rábízott tojást, almát, diót, kukoriczát és kölest elméri a rávetett áron (1880 Baksay Sándor C0736, 333) | sok vagyon vót ott, csak búzán, mikor elmérték, huszonegy – huszonegy mázsa jutott egyiknek egyiknek (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 147) | Az elszámolás után az elmért borok mennyisége szerint állapították meg a csaplár hasznát, ami a konvención felüli pénzjáradék volt (1977 NéprajziLex. CD47).
2. (rég) ’〈földterületet〉 felmér(ve eloszt)’ ❖ Minthogy Sárosi György maga vallja, hogy amint ennek előtte az Alsó Mezőben Közép Lábban Baka Tamás birodalmában elszántott, az termést el is vitte róla; azért tartozik Sárosi György visszaadni Baka Tamásnak. Azután mérjék el az földet, tegyenek igaz metát [ti. határjelet] (1779 A rendtartó székely falu 7154013, 143) | A földnek kötéllel mérésére példát találunk már 1405-ben, midőn az egri káptalan küldöttje Garai Miklós nádornak itéletét végrehajtván, a […] Scybes nevű kún fiainak Kenderesen volt birtokát három egyenlő részre kötéllel mérte el (1880 Gyárfás István CD57).
3. (rég, átv is) ’méréssel elvesz vmiből (vmennyit)’ ❖ Mit énünk a’ határzatlan mennyiségű másból további határzással elmér, az, az ő külön valója (1839 Figyelmező C0153, 60) | csak azon pontját kivánom a kérdéses czikknek rágalomnak bélyegezni, melly azt mondja, hogy a kis-igmándi pap földjéből én 7 holdat elmértem (1848 Kossuth Hírlapja CD61).
4. ’tévesen, rosszul mér fel, ill. becsül fel vmit’ ❖ némellyik [újságíró] annyira elméri magát, hogy a nélkül, hogy ismerné e város lakosait, azt hiszi, hogy egyszer betekintvén Debreczenbe, s dús élvezetet nem találván, hiányai rovására gúnyolhatja határ nélkül (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a falut elmérte [a mérnök], mindnyájunkat megkárosított (1867 Tolnai Lajos C4216, 6) | Izgalmában elmérte a távolságot (1967 Kertész Imre² CD41) | kiderült, hogy bizony a versenybírák alaposan elmérték a magasságot, s az a 420 bizony csak 410 volt (1997 Magyar Hírlap CD09).
5. (rég, átv is) ’〈utat〉 végigjár’ ❖ A’ vén Monmoránſzit, hol a’ Királyoknak Sírjok, Vitéz kézbl gyilkos Ólom érte[,] Közel Száz-esztends Pályáját el-mérte (1784 Szilágyi Sámuel¹ ford.–Voltaire C4021, 28) | Ma nagy utat el-mérek (1794 Magyar nyelvmester C1947, 229).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elméret