elmerül tn ige 1c 

1. ’〈folyékony v. puha, laza anyagba〉 súlyánál fogva lefelé ereszkedik és lesüllyed, ill. 〈ilyen anyagban〉 lemerül vmi, vki’ ❖ majd minden ágyúk és ſzekerek azon posványokban megakadtak, vagy éppen el-merltek (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 177) | A só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert (1879 Jókai Mór CD18) | [Waldemar Hugó] ott állt most összefont karokkal, mozdulatlan nézve, mint merül el ott két uszni nem tudó ember (1900 Vértesi Arnold 8520007, 79) | az ólomdarab, ha magasról a homokba ejtik, szempillantás alatt elmerül a fövényben (1931 Déry Tibor CD10) | 24 órai állás után a kioldott lúgot a kádakba eresztették. A feltöltést mindaddig megismételték, míg a lúgba tett tojás el nem merült (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈állat, ritk. ember〉 víz alá bukik, lemerül’ ❖ egy hosszunyaku gém csapott alá, nyilsebességgel a vizbe elmerülve (1856 Szegfi Mór 8430001, 3) | mint búvár elmerül (1890 Komjáthy Jenő CD01) | csillogott a sok apró tócsa. [A békák] nagy luccsanással ugrottak bele, és legott elmerültek (1912 Gárdonyi Géza 9173002, 19) | Vidra volnék, elmerülnék, hal nélkül elő se jönnék (1952 Jékely Zoltán 9278054, 46) | Merülj el! – Gyerünk a víz alá! (2002 Magyar Hírlap CD09).

1b. (rég) ’〈folyó, patak vmely nagyobb folyóba〉 ömlik, folyik’ ❖ [a Kis-Homoród] a Nagy-Homoróddal egyesülten, az Olt hullámai közé merül el (1868 Orbán Balázs 8340005, 190) | E patakok háromszor is nevet cserélve, Palkonyánál a Drávába merülnek el (1887 Baksay Sándor C0736, 191) | [a Sárvíz] száz kanyargással tovább bujdosik, míg pártos fejével a bátai Dunába végkép elmerül (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

1c. ’〈hajó(val együtt vki, vmi)〉 nem képes a felszínen maradni, és a víz alá kerül’ ❖ a’ hajótskák igen meg-telvén a’ halakkal, tsak nem el-merültek (1772 Vajda Sámuel 7365001, 143) | a födéllyukak be vannak zárva; el nem merülünk; ami vizet fogunk, ott a szivattyú, majd kihúzzuk vele (1875 Jókai Mór CD18) | Szombat hajnalban egy kisebb teherhajó ütközött össze a Malakai-szorosban Port Dicksonnál, a kikötő közelében egy olajszállítóval, szintén a füst okozta rossz látási viszonyok miatt, és szinte pillanatok alatt elmerült (1997 Magyar Hírlap CD09).

1d. (irod) ’〈a nap〉 a látóhatár alá kerülve eltűnik (vhol), lehanyatlik’ ❖ a’ verhenyeges nap elmerülni készült (1848 Sepsy Károly 8406003, 14) | olyan szelid, mégis fájdalmas vágy fog el, Ha látom a napot, magas bércek mögé Mily szépen merül el (1876 e. Tóth Ede 8486012, 102) | Az elmerülő napnak visszaverődő fénye átszövi az őszi párázatot (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 44).

1e. (rég) ’〈kés〉 abba behatolva eltűnik vmiben’ ❖ [a kecske] szügyében egy markolatig elmerült kés vala (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 45) | [oltásnál] addig ütögették a kés fokát, míg az el nem merült a fában (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈sötétségbe, ködbe stb.〉 belevész, ill. 〈tömegben〉 annak részévé válva eltűnik’ ❖ Vad homály kél nyúgot boltozatán Éjjelében a nap elmerűl (1831 Kölcsey Ferenc 8253035, 160) | felhőtorlatok borították vak gyászba az eget. Minden elmerült a láthatatlanság félelmes sötétjébe (1914 Oláh Gábor 9487064, 87) | A baka elmerült a sürüben (1919 Kassák Lajos 9314004, 50) | a kútágas merült el utoljára az éjszakába (1955 Tatay Sándor 9704001, 16) | elmerülve a színes karneváli tömegben (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈vmely zárt térbe〉 belekerül(, és abban eltűnik) vmi, vki’ ❖ Rigó (fölteszi a másikat [ti. kalapot]), melybe feje elmerül (1834 Vörösmarty Mihály C4536, 196) | nyugodnak, hogy következő napon ujból elkezdjék sysiphusi munkájokat, hogy ujból elmerüljenek a föld sötét üregeibe, folytatni a végnélküli harczot a természettel (1871 Orbán Balázs CD22) | a tömeg hitetlenül és hivő kíváncsisággal föltólult a lépcsőkre és elmerült a bódéban (1928 Kassák Lajos 9314005, 169) | gyakran látni életerős fiatalembereket derékig elmerülni a szemetesben (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’(fokozatosan) megszűnik, megsemmisül, ill. tovatűnik vmi’ ❖ a’ szabad városok hatalma ’s jogai is elmerültek (1844 Tóth Lőrinc 8490013, 87) | Bornemisza erényeit megmérgezte a kor gyászos szelleme, […] s szép hire, a közjövedelmek hűtlen kezelésében elmerült (1872 Rónay Jácint 8396011, 171) | A béke illúziója elmerült, és már csak távoli vágyként jelenik meg (1939 Méliusz József 9433006, 184) | [Tamási megtalálta] a népmese hangját, rég elmerült századok visszabűvölt, balladás fordulatait (1943 Juhász Géza¹ 9283006, 44).

4. ’〈annak kif-ére, hogy vmely (lelki)állapotnak, helyzetnek teljesen átadja magát vki〉’ ❖ az örömben el-merültt hivek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 376) | Magán, szomszédtalan, Álomban elmerülve A dúska csárda van (1834 Garay János 8154026, 379) | hogyan Merűltél így adósságokba el? (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 117) | [Gőz Jóska] nem engedi, hogy családja elmerüljön a szegénységben (1966 Béládi Miklós CD53).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy vki egész figyelmét egyetlen dolognak szenteli(, és abba teljesen belefeledkezik)〉’ ❖ az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Vikta annyira el volt merülve gondolataiban, hogy a körülötte történteket észre sem vevé (1857 Eötvös József 8126020, 262) | Vladimir elmerült a nő szépségében s nem is hallotta a parancsot (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 34) | el volt merűlve az evésbe (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 101) | elmerült a könyvben (1907 Schöpflin Aladár ford.–Wilde 9590008, 203) | a részletekben elmerülő filoszok (1989 Romsics Ignác 2001016, 84).

4b. (rég) ’gondolataiba, képzeletvilágába merülve a külvilágról nem vesz tudomást, elgondolkozik, elmereng’ ❖ El-merlve feküdtem hanyatt’ a’ fben, midn hozzám közel valami meg-zördlt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser 7163035, 40) | [Newton] gyakran ugy elmerült, […] hogy nem is ebédelt (1849 Greguss Ágost C1907, 74) | Te elmerülsz, ábrándozol, Semmit se látsz magad körül (1878 Kemény Endre C2589, 64) | – Tamás! Tamás úr fölrezzent és ránézett: mi baj? – Nagyon elmerűltünk. Túl is mentünk a lakásodon (1914 Oláh Gábor 9487064, 70).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.