elnehezedik tn ige 12b 

1. ’〈tárgy, dolog〉 nehézzé, súlyossá(, nehezen mozdíthatóvá) válik’ ❖ [agyagozás közben] lehetne az embernek pipálni is, de az agyagtól elnehezedik a pipa (1907 Malonyay Dezső CD07) | meríteni akart belőle [ti. a vízben levő kincsből], hát elnehezedik a hálója (1934 Török Sándor CD10) | a jobboldali zsebe már annyira elnehezedett a sok rézpénztől, hogy néhány marékkal átrakott belőle a bal kabátzsebébe (1950 Déry Tibor 9107009, 202) | Bakancsuk elnehezedett a sáros, nedves fűben (1972 Pilinszky János 9531064, 19).

2. (szépítő is) ’〈ember, es. állat〉 súlyban (a kelleténél nagyobb mértékben) gyarapodik, (el)hízik’ ❖ Tizeneggy esztendeje, hogy ezt az Urat [ti. Kis Józsefet] nem láttam, ’s így nem csuda ha alig ismerhettem reá; […] teste elnehezedett (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 325) | Szegény Ili, elnehezedett testével, megnyúlt arcocskájával. Nemsokára már közelednek nehéz órái [ti. a szülés] (1908 Lengyel Géza CD10) | csak elhomályosultan jutnak eszembe a lengyel vidékek és a nemes alakú, Rákóczi Ferencesen lecsüngő bajuszú és hosszú sörényű, de potrohában elnehezedett lengyel urak (1914 Krúdy Gyula CD54) | [a lakosság] kétségbeesett harcot vív saját testével. Szeretnének aludni, de nem tudnak, szeretnének karcsúak lenni, de elnehezednek (1993 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈kövérségtől, fáradtságtól, öregségtől, álmosságtól stb.〉 mozgásában lelassul vki, ill. 〈test(rész)〉(ernyedt állapotba kerülve) nehezen mozgathatóvá válik’ ❖ Az Oroſzlany el nehezedett öregségre jutván, erötlensége gyámolitására a tóbbi állatokhoz folyamodik (1777 Németh Antal¹ ford.–Aiszóposz C3321, 110) | megkisérlé felpattanni székéről, miután azonban lábai kissé elnehezedtek, hát belefogózott az asztalba, s igy vánszorgott fel valahogy (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A világbiró császár a történet szerint Sziget alatt vénségtől és betegségtől elnehezedve, […] a várvívás sikertelenségén való emésztő haragjában szélütést kapott (1898 Széchy Károly CD55) | [testvéreink] elnehezedett testtel, munkában kifáradva, vékony lábszárakon vonszolják magukat (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 219) | [a bokszmeccsen Spinks] ledarálja az elhízott, eltompult, elnehezedett Alit (1989 Tények könyve CD37) | [az ún. másodbor] kedvezően befolyásolta az emésztést, de a fej több pohár elfogyasztása után sem nehezedett el tőle (1999 Magyar néprajz CD47).

3a. ’〈mozgás, mozdulat, légzés〉 természetes könnyedségét vesztve lassúvá, nehézkessé válik’ ❖ a’ mellynek ürege-is meg-ſzorúlván, a’ lélekzelés igen el-nehezedik, st néha az Ember egéſzen meg-is fullad (1787 Mátyus István C3068, 118) | [János] kezejárása elnehezedett s hirtelen megakadt az evésben (1934 Névai László CD10) | Elnehezedik a léptem, sárcsimbókok, levelek tapadnak a talpamra (1972 Gera György 9183001, 87).

3b. (a szív szóval együtt) (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek nyomja a szívét vmi〉’ ❖ Ki ére egéſzſzen el nehezedett ſzívvel a’ mezre, ’s még egygynehányſzor viſzſza tekintett könyves ſzemekkel a’ város felé, melly az  Máriánáját be zárja vala (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 245) | Barátom, elnehezedik szívem, kénytelen vagyok elhagyni (1815 Kazinczy Ferenc C2565, 382) | Lelkemben nagy üresség támadt, szívem elnehezedett. Megbánások és rossz előérzetek gyötörtek (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 36).

4. (rég) ’〈betegség〉 egyre súlyosabbá válik’ ❖ [Memnón] vigaſztalhatatlan volt keſerüſégében, midön látná, hogy el nehezedvén a’ betegnek nyavalyája, a’ Király nagyon gyötrödik rajta (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 46) | betegſége el-nehezedvén [meghalt II. József] (1791 Szekér Joákim 7314004, 361) | Feleségemre a’ sárgaság esett, […] véghetetlenül elnehezedett rajta a’ baj; ollyan mintha sáfrányban ferdett volna ’s nagyon kiszáradt (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 34).

5. ’〈levegő, szag〉 egyre nehezebbé, fojtóvá válik’ ❖ A túlfűtött szobában az emberi leheletektől elnehezedett a levegő (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 58) | A pince nyirkos levegője még jobban elnehezedett az ecet szagától (1946 Déry Tibor 9107010, 80) | átsétált a lovakhoz, hogy utoljára végigballagjon a bokszok között, […] és szippantson még egyet az elnehezedő szagú istálló levegőjéből (1976 Gáll István 9170001, 227).

6. (vál) ’〈vminek a menete, szerkezete〉 egyre bonyolultabbá, nehezen követhetővé, vontatottá válik’ ❖ A’ beszély tréfásan ’s élénken kezdődik, de utóbb csaknem egészen elnehezedik (1840 Figyelmező C0154, 70) | A mondatai elnehezednek, a gondolata elfátyolozódik (1908 Szini Gyula CD10) | [Török Sándor regénye] a morális aláfestés és filozofáló hajlam, a változó helyzetek és alakok torlódása ellenére sem nehezedik el (1937 Kárpáti Aurél CD10).

7. ’〈feladat〉 egyre nehezebbé válik, egyre több erőfeszítést kíván’ ❖ Én keservesebb munkát, mint magyarban reimolni [= rímelni], nem ismerek, ’s mint nehezedik-el a’ munka, ha a’ sorokat scandáljuk is (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 302) | a bírósági ügyek száma évek óta erőteljesen nő, és az ügyek tartalmi megítélése is lényegesen elnehezedett (1996 Országgyűlési Napló CD62).

8. ’〈élet(helyzet)〉 egyre rosszabbra fordul, nehezen elviselhetővé válik’ ❖ az itt lév igen el-nehezedett közönséges Ekklésiai dolgok jobb ’s állandóbb lábra lejend tétetések (1790 Magyar Kurír C0316, 852) | Elnehezedik körülöttünk az élet (1925 Krúdy Gyula CD54) | Végigtekintve a jobbágy sorsán, mely Verbőczi korában nehezedett el, folytonos süllyedést kell megállapítanunk (1933 Szekfű Gyula CD42) | nem vagyoni károkozás nemcsak akkor állapítható meg, ha a jogsértés miatt az érintett élete súlyosan elnehezedett (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.