elnyomó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → elnyom.

II. mn 1A

’olyan 〈hatalom(mal bíró csoport), ill. eszköz〉, amely a szabadságot, emberi jogokat korlátozó helyzetet, az elnyomást létrehozza, ill. fenntartja’ ❖ a lengyel nép a maga elnyomó ellenségével kétes harcot vívott (1833 Kölcsey Ferenc 8253052, 104) | Vagy tán a’ magyar nyelv iránt hozott törvényt találják súlyosnak és elnyomónak? (1842 Pesti Hírlap CD61) | Csak a forradalom katonájának lehet erről fogalma, hogy mi egy város felszabadulásának lelkesültségében, midőn századokon keresztül az elnyomó zsarnok hatalom önkényüleg nehezül rajta (1881 Teleki Sándor 8474007, 56) | Beniucnak az elnyomó osztályok elleni harcát tükrözi egy később írt költeménye (1956 Pálffy Endre 9251066, 59) | a választás lehet az első lépés Albánia európai integrációja felé, hét évvel azt követően, hogy Európa egyik legelnyomóbb rendszere összeomlott (1997 Magyar Hírlap CD09).

III. fn 1A

’az a hatalommal bíró személy v. csoport, ill. intézmény, aki v. amely létrehozza és fenntartja azt a helyzetet, amelyben az emberek szabadsága, jogai erősen korlátozva vannak’ ❖ azokat, a’ kik tsak egyedl vitézek, vagy ember hóhérok, avvagy valamelly ſzabad népnek el nyomói valának, gyllte és útálta (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 228) | A czéhek, mint a szabad ipar elnyomói, szüntessenek meg (1848 Munkásmozgalmak C3082, 72) | A történelem majd elbeszéli őket híven: odaadja kiérdemelt jutalmát mindenkinek; arculütést az árulóknak, bepiszkolt kardot az elnyomónak, babért a vérző homloknak (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | az albán nemzet az olasz kormánytól kért segítséget, mert sürgősen meg akart szabadulni elnyomóitól (1939 Esti Újság 2124001, 1) | Izráel elvette ellensége, elnyomója minden kincsét és most viszik, hordják az éhes népnek (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 422).

ÖU: nép~.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elnyomó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévelnyom
II. melléknév 1A
olyan 〈hatalom(mal bíró csoport), ill. eszköz〉, amely a szabadságot, emberi jogokat korlátozó helyzetet, az elnyomást létrehozza, ill. fenntartja
a lengyel nép a maga elnyomó ellenségével kétes harcot vívott
(1833 Kölcsey Ferenc)
Vagy tán a’ magyar nyelv iránt hozott törvényt találják súlyosnak és elnyomónak?
(1842 Pesti Hírlap)
Csak a forradalom katonájának lehet erről fogalma, hogy mi egy város felszabadulásának lelkesültségében, midőn századokon keresztül az elnyomó zsarnok hatalom önkényüleg nehezül rajta
(1881 Teleki Sándor)
Beniucnak az elnyomó osztályok elleni harcát tükrözi egy később írt költeménye
(1956 Pálffy Endre)
a választás lehet az első lépés Albánia európai integrációja felé, hét évvel azt követően, hogy Európa egyik legelnyomóbb rendszere összeomlott
(1997 Magyar Hírlap)
III. főnév 1A
az a hatalommal bíró személy v. csoport, ill. intézmény, aki v. amely létrehozza és fenntartja azt a helyzetet, amelyben az emberek szabadsága, jogai erősen korlátozva vannak
azokat, a’ kik tsak egyedl vitézek, vagy ember hóhérok, avvagy valamelly ſzabad népnek el nyomói valának, gyllte és útálta
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
A czéhek, mint a szabad ipar elnyomói, szüntessenek meg
(1848 Munkásmozgalmak)
A történelem majd elbeszéli őket híven: odaadja kiérdemelt jutalmát mindenkinek; arculütést az árulóknak, bepiszkolt kardot az elnyomónak, babért a vérző homloknak
(1871 Mikszáth Kálmán)
az albán nemzet az olasz kormánytól kért segítséget, mert sürgősen meg akart szabadulni elnyomóitól
(1939 Esti Újság)
Izráel elvette ellensége, elnyomója minden kincsét és most viszik, hordják az éhes népnek
(1967 Szentkuthy Miklós)
ÖU: népelnyomó
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások