elnyugszik tn ige 19a4 

1. (/vál) ’〈ember〉 nyugovóra v. 〈állat〉 nyugvóhelyére tér, ill. elalszik’ ❖ Tsür, pajta, iſtálló, és az ház órmain, A’ magos nagy fáknak árnyékos ágain Éjjel vigyáz, ’s nyugſzik-el [a páva] (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225012, 60) | Röhögi azonnal vissza is dőlt előbbi helyére ’s vadkannemű horkantásai csak hamar hirűl adák, hogy elnyugodott (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 37) | Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami hiányosságot tapasztalandnak (1854 Jókai Mór CD18) | Mikor hát a házba’ a férfinép már elnyugodott, a két menyecske ébren leste az időt, amikor útrakelhetnek (1925 Népélet C6936, 181) | A tisztes háziasszonyok ilyenkor már nyugovóra tértek […]. A jó érzésű gyermekek és apáik is elnyugodtak (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (szépítő) ’〈annak kif-ére, hogy meghal vki, ill. elenyészik, elpusztul vmi〉’ ❖ Iſtenben el-nyúgodott kedves Attya Ura (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 238) | édes anyámnak utolsó szava is az én nevem: Miska volt, evvel az urban elnyugodott (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 68) | Vén bajnok, jöszte már velem! Bajtársaid rég elnyugodtak, Ágyon, bitófán, harczteren (1890 Zempléni Árpád 8535005, 196) | elnyugodott, drága nemes barát (1931 Dsida Jenő 9114001, 7) | Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. […] Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. (rég v. nyj) ’〈vmely égitest, kül. a Nap〉 alászállva eltűnik a horizonton’ ❖ mihelyeſt le megy a’ Nap, és ki tetſzik a’ tsillag’ ſugára, [Memnón szobra] ſzomorú nótát kezd, ’s mind addig énekel, méglen el-nyugſzik a’ csillag (1774 Dugonics András C1484, 74) | Az elnyugodott nap helyett a tisztán kéklő égboltozaton a hold folytatá ösvényét (1879 Vajkay Károly C4677, 102) | a nap nem természeti vak ösztönből kel és nyugszik el naponként, hanem […] az Úr kormányozza pályáját (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211) | mikor már közeledtem bé az állomászhoz, akkor szépen elnyugott az áldott Nap (1973 Ethnographia C7106, 562).

3. (irod v. vál) ’〈nagy erővel megnyilvánuló jelenség〉 fokozatosan mérséklődik, ill. abbamarad, megszűnik’ ❖ minden fájdalmát […] el-is nyugtattya (1788 Ravazdy András C3606, 100) | Mihelyt iszunk, a gondok Azonnal elnyugosznak (1885 Thewrewk Emil ford.–Anakreón C4134, 241) | Köröttem egyre nagyobb lett a csöndesség. A nappal neszei rendre elnyugodtak (1941 Elek Artúr CD10) | a mozgalom olyan erőket szabadított fel a magyar társadalomban, amelyek akkor sem nyugodtak el, amikor a falukutatás és az általa vert zaj már lecsillapodott (1945 Erdei Ferenc CD52) | Elnyugszik-e bennem valaha ez a kísértés? (1984 Dobos László C6387, 98).

3a. (irod v. vál) ’〈nyugtalan, ill. izgatott személy (szíve, lelke)〉 lecsillapodik, megnyugszik’ ❖ a’ [síró, beteg] gyermek mindjárt el-nyúgſzik, ha ſzopik (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein 7083003, 57) | a test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni (1857 Jókai Mór CD18) | Veron szive egyszerre eltávozott a „köz” ügyétől, elnyugodott egy percre. De aztán gondolkodni kezdett újra (1916 Kaffka Margit 9290041, 33) | [Az utolsóként érkezett néző is] leül, elnyugszunk végre, a falon meg peregni kezd a színes élet. A hajléktalanmoziban ma a Twin Peakset vetítették (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (irod v. vál) ’〈vmi(nek a mozgása, ritmusa)〉 egyre lassabbá válik, ill. leáll’ ❖ Hogy-ha tovább egy sík táblán két viſſza-pötzöd Tsont-golyóbiska közül függsen ütdik az eggyik A’ másikhoz: amaz, mellyel közlötted erdet, El-nyugſzik töstént (1792 Verseghy Ferenc 7448011, 34) | A’ második napon Már nincs a’ hab fölött Hajó. – Elnyúgovék A’ szél szirtek között (1839 Beöthy Zsigmond ford.–Hammer-Purgstall 8047003, 24) | Tánc nyugszik el, mozdúl a nyugalom (1924 Nagy Zoltán CD10) | [Egerszegi Krisztina úszott] méltóságteljesen, a saját ritmusában, úgy, hogy hamar kisimult a víz mögötte, és elnyugodott (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyugszik; ÉKsz.; SzT. elnyugodt, ~; ÚMTsz. elnyugodott, ~