elnyög ts ige 2c6
1. ’nyögve, akadozva elmond vmit’ ❖ Bűnverseket hallék elnyögni (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | [Gyan Thula] egy programmbeszédet elnyög (1912 Tóth Árpád CD01) | Elnyögött kivánságok (1916 Buday Dezső CD10) | Félig elnyögött kiáltás (1938 Kemény János¹ 9319003, 123) | Hogy ha véletlenül az a külföldi elnyög neki [ti. a szállodában számára nyújtott szexuális partnernek] valami érdekeset az ágyba, akkor ő azt jegyezze is meg, és majd szépen suttogja is el a megfelelő helyen (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 130).
1a. (rég, vál) ’〈panaszt, panaszolni való dolgot〉(nyögve) elmond’ ❖ Elhaltak óráim szelid kongásai, Mint a viharnak elnyögött panasz (1841 Honművész C5234, 185) | Mereng a lányka Néma bánaton; Szivében égő Fájdalom vagyon; És nincs körűle Olly rokonkebel, Kinek panasszát Bizva nyögje el (1843 Kunoss Endre 8260015, 64) | Az elnyögött baj felnyöghet megint (1878 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11).
2. (rég) ’〈sérelmet, kellemetlenséget〉 elvisel, eltűr, elszenved’ ❖ Nem jobb e’ el nyögni azt, a’ mit el nem távoſztathatunk (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 137) | te, Barátom! minden boſzſzú-állást ki akarſz a’ kezembl fatsarni! hogy’ nyögheti ezt el Atyai meg-sértdött ſzívem? (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 452) | Tinódi a sértett poéta büszkeségével emelte föl a fejét az apátúr előtt. Azt, hogy „csúf”-nak nevezte, azt, hogy korbáccsal fenyegette, még tán elnyögte volna; de hogy az ő cancionáléit [ti. históriás énekeit] fűzfaverseknek nevezte: azt egy költő nem bocsátja meg soha! (1892 Jókai Mór CD18).
3. (rég, vál) ’〈vmely időszakot〉 keservesen, szenvedve eltölt’ ❖ Ne nyögjétek el hijába A’ múlandó napokat (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kleist C1337, 6) | [Manci] Veszprimbe ment, s az istennek Adván magát s javait, Apácza lett, s ott a völgyben Nyögte el bús napjait (1805 Kisfaludy Sándor C2695, 89) | Aki egyszer benne van [ti. az iparkamarában], Egy pár évet elnyög, Kifoly szépen a szeme, Elfogyasztja a fene (1912 Tóth Árpád CD01).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.