elnyű ige 9c4

1. ts ’〈használati tárgyat, ruhafélét stb. hosszú időn át tartó, ill. túlzott igénybevétel (által vki)〉 elhasznál, elkoptat’ ❖ ne nyöjjön-el minden Hónapban egy pár tsizmát (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 78) | több botot elnyüvök rajtuk [ti. a diákokon], mint Orbilius Pupillus, a római gyereknyúzó grammatikus (1875 Jókai Mór CD18) | Ha kell, [a lengyelek] a Bugig hátrálnának, szerintük a rossz utak s a sár a legerősebb [német] motorokat is elnyűvi odáig (1939 Cs. Szabó László CD10) | Igaz, [a biztonsági ülést] kinövik a srácok, de elnyűni nem tudják (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈motívumot, témát, mondást stb.〉 gyakran használva, sűrűn ismételve kifejezőerejétől, hatásától megfoszt, érdektelenné tesz, elcsépel’ ❖ Én halotti dalt nem mernék írni. El vannak nyűve a’ képek (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 247) | Az a mondása már meglehetősen el van nyűve [Podmaniczky Frigyesnek], hogy „Shakespeare-t vagy jól kell adni, vagy sehogy – de adni kell” (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | A gigoló kiszabadul, de elveszti társadalmi pozicióját és a gazdag angol lányt, aki szerelmes volt bele. Olyan téma ez, amit már a bűnügyi filmek is elnyűttek (1934 Schöpflin Aladár CD10) | [Walser] kifejtette, hogy a koncentrációs tábort – amely persze számára is szörnyű és megkerülhetetlen jelkép – a médiában elnyüvik (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈tárgy, dolog〉 hosszú időn át tartó, ill. túlzott igénybevétel miatt elhasználódik, elkopik’ ❖ mindent tsak a’ magunk újjúnkból ſzopjunk? egyſzer el-kopik. – De semmi, ha egy el-nyövik; marad még 9 (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494001, 324) | Futtatott rézből van ezüst buzogánnya, És sík paszamántal prémezett dolmánnya. Melly ha el-nyű, tűzben azt ki-nem égeti, Mint egy pénzt sem érőt tsak szemetre veti (1810 Farkas András C1683, 52) | Két nagy zongora nyűtt el a fínom Újjak alatt (1845 Arany János CD01) | A guba se ujul meg, hanem viseljük, mig elnyűvik (1871 Beöthy Zsolt C1015, 139) | a fehérneműt minél ritkábban kell mosásba adni, hogy ne nyűjön el olyan hamar (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418002, 77).

3. ts ’〈embert, emberi testet, szervezetet stb. erős igénybevétel, kíméletlen bánásmód stb. (által vki)〉 elcsigáz, kimerít, ill. tönkretesz’ ❖ A’ sok csaták el-nyűvén minden erejét, két esztendk eltt meg-hala (1794 Dugonics András C1472, 35) | előrelátó ember nem engedendi magát a fenforgó körülmények között elnyüvetni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | meglehetősen boldogtalannak látszik, az életharc őt is elnyütte (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 54) | mikor a Ma című folyóirat első kiállítását rendeztük, egy sovány, fiatalságában is kegyetlenül elnyütt ember jelentkezett nálam (1934 Kassák Lajos CD10) | [a felsőbb osztályok] testi kondíciójukra többet adhatnak (és adnak is), mint a munkapadhoz vagy a földhöz láncolt, testüket idő előtt elnyűvő milliók (1973 Hernádi Miklós 1066004, 347).

3a. ’a kimerülésig igénybe vesz vkit v. vmit vki’ ❖ [Sándor] két lovat elnyűtt az útban, hogy négy napi járó földet két nap alatt bejárhasson (1868 Jókai Mór C2288, 332) | én magam vagyok a legfiatalabb ősbizottsági tag, s már én is elnyűttem egy feleséget (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Arra nem is volt elég nyolc esztendő, hogy ő megérjen maturándus tudóssá, kellett arra tizenöt! Két tanári kart nyűtt el (1912 Móricz Zsigmond CD10) | A hosszú életű király két miniszteri nemzedéket nyűtt el és a harmadikat is hivatalába iktatta (1990 Papp Imre CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyű¹; ÉKsz.; SzT. elnyő, elnyőhet; ÚMTsz. ~, elnyűvik

elnyű ige 9c4
1. tárgyas
〈használati tárgyat, ruhafélét stb. hosszú időn át tartó, ill. túlzott igénybevétel (által vki) elhasznál, elkoptat
ne nyöjjön-el minden Hónapban egy pár tsizmát
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
több botot elnyüvök rajtuk [ti. a diákokon], mint Orbilius Pupillus, a római gyereknyúzó grammatikus
(1875 Jókai Mór)
Ha kell, [a lengyelek] a Bugig hátrálnának, szerintük a rossz utak s a sár a legerősebb [német] motorokat is elnyűvi odáig
(1939 Cs. Szabó László)
Igaz, [a biztonsági ülést] kinövik a srácok, de elnyűni nem tudják
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈motívumot, témát, mondást stb.〉 gyakran használva, sűrűn ismételve kifejezőerejétől, hatásától megfoszt, érdektelenné tesz, elcsépel
Én halotti dalt nem mernék írni. El vannak nyűve a’ képek
(1815 Kazinczy Ferenc)
Az a mondása már meglehetősen el van nyűve [Podmaniczky Frigyesnek], hogy „Shakespeare-t vagy jól kell adni, vagy sehogy – de adni kell”
(1881 Mikszáth Kálmán)
A gigoló kiszabadul, de elveszti társadalmi pozicióját és a gazdag angol lányt, aki szerelmes volt bele. Olyan téma ez, amit már a bűnügyi filmek is elnyűttek
(1934 Schöpflin Aladár)
[Walser] kifejtette, hogy a koncentrációs tábort – amely persze számára is szörnyű és megkerülhetetlen jelkép – a médiában elnyüvik
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
〈tárgy, dolog〉 hosszú időn át tartó, ill. túlzott igénybevétel miatt elhasználódik, elkopik
mindent tsak a’ magunk újjúnkból ſzopjunk? egyſzer el-kopik. – De semmi, ha egy el-nyövik; marad még 9
(1796 Vizsgálódó Magyar Gazda)
Futtatott rézből van ezüst buzogánnya, És sík paszamántal prémezett dolmánnya. Melly ha el-nyű, tűzben azt ki-nem égeti, Mint egy pénzt sem érőt tsak szemetre veti
(1810 Farkas András)
Két nagy zongora nyűtt el a fínom Újjak alatt
(1845 Arany János)
A guba se ujul meg, hanem viseljük, mig elnyűvik
(1871 Beöthy Zsolt)
a fehérneműt minél ritkábban kell mosásba adni, hogy ne nyűjön el olyan hamar
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
3. tárgyas
〈embert, emberi testet, szervezetet stb. erős igénybevétel, kíméletlen bánásmód stb. (által vki) elcsigáz, kimerít, ill. tönkretesz
A’ sok csaták el-nyűvén minden erejét, két esztendk eltt meg-hala
(1794 Dugonics András)
előrelátó ember nem engedendi magát a fenforgó körülmények között elnyüvetni
(1848 Kossuth Hírlapja)
meglehetősen boldogtalannak látszik, az életharc őt is elnyütte
(1920 Kosztolányi Dezső)
mikor a Ma című folyóirat első kiállítását rendeztük, egy sovány, fiatalságában is kegyetlenül elnyütt ember jelentkezett nálam
(1934 Kassák Lajos)
[a felsőbb osztályok] testi kondíciójukra többet adhatnak (és adnak is), mint a munkapadhoz vagy a földhöz láncolt, testüket idő előtt elnyűvő milliók
(1973 Hernádi Miklós)
3a.
a kimerülésig igénybe vesz vkit v. vmit vki
[Sándor] két lovat elnyűtt az útban, hogy négy napi járó földet két nap alatt bejárhasson
(1868 Jókai Mór)
én magam vagyok a legfiatalabb ősbizottsági tag, s már én is elnyűttem egy feleséget
(1880 Mikszáth Kálmán)
Arra nem is volt elég nyolc esztendő, hogy ő megérjen maturándus tudóssá, kellett arra tizenöt! Két tanári kart nyűtt el
(1912 Móricz Zsigmond)
A hosszú életű király két miniszteri nemzedéket nyűtt el és a harmadikat is hivatalába iktatta
(1990 Papp Imre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyű¹; ÉKsz.; SzT. elnyő, elnyőhet; ÚMTsz. ~, elnyűvik

Beállítások