állandósult mn-i ign és mn
I. mn-i ign → állandósul.
II. mn 12A
1. ’tartóssá, rendszeressé vált 〈dolog〉’ ❖ ha a gyuladás gyógyultával maradtak is homályok, hegedések, a szaruhártya visszakapja csillogását; tehát a fölszin csillogásáról ismerjük meg az állandósult homályokat (1890 Csapodi István 8080001, 4) | az állandósult nyugati szél átjárja Ogygya erdeit és felborzolja a négy forrás áradását (1952 Márai Sándor 9421019, 129) | A vitánál közreműködő harmadik személyek lehettek állandósultak vagy alkalmiak (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153009, 797) | a jogérvényesítésre irányuló igény ténylegesen is jogérvényesítéshez vezessen: s hogy ezt jogi, avagy jogon kívüli eszközökbe burkolt gyakorlat elvszerűen vagy állandósultan ne zárhassa ki (1992 Varga Csaba 2022002, 13).
2. ’(változatlan állapotban) rögzült, megszilárdult, megmerevedett’ ❖ Az egyenruha állandósult képpé vált, mely letükröződött lelkületében (1882 Kazár Emil C2511, 17) | a költő a maga legalapvetőbb – tehát legelemibb – dolgairól, életérzésének állandósult motívumairól és a külvilág, az objektív valóság legegyetemesebb viszonylatairól, összefüggéseiről akar beszélni (1972 Fülöp László 2018001, 273).
2a. • állandósult szókapcsolat (Nyelvt) ’alakilag megmerevedett, jelentéstanilag többé-kevésbé egységet alkotó szókapcsolat; állandó szókapcsolat’ ❖ [Határ Győző] felbontja az állandósult szókapcsolatokat, soha nem hallott ikerszavakat kreál, ironikusan kifordítja a közhelyeket, szóláshasonlatokat, roncsolt kulturális idézeteket használ föl (1989 Mészáros Sándor 2001014, 75) | szemináriumi dolgozatként nekem az iromba szó eredetét, hangalaki és jelentésfejlődését, mai – köznyelvi és nyelvjárási, valamint szépírói – használatát és állandósult szókapcsolatokban való esetleges szereplését kellett bemutatnom (1995 Szathmári István CD30) | Egyes állandósult szókapcsolatok olyan határozót vonzanak kötelező elemként, amilyet tagjaik egyike sem (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
Sz: állandósultság.
Vö. ÉrtSz. állandó; ÉKsz. állandó