állapothatározó fn 1A

1. (Nyelvt) ’az a (bővítmény szerepű) mondatrész, amely kifejezi, hogy vki v. vmi vmilyen állapotban van, vmilyen állapotból kerül ki, ill. vmilyen állapotba jut’ ❖ [a határozói igenév] csak határozó lehet a mondatban, még pedig állapothatározó (1895 PallasLex. CD02).

2. (Fiz) ’vmely fizikai anyag, jelenség (adott vizsgálati időpontban mért) állapotát definiáló, leíró, ill. jellemző adat(ok együttese); állapotjelző’ ❖ véges kiterjedésű testek állapotát jellemző fizikai állapothatározók (hőmérséklet, nyomás stb.) (1930 Komjáthy Aladár CD10) | A csillagok állapothatározói (1987 Tények könyve CD37) | a fizikai általános gáztörvényben szereplő további állapothatározókról, mint például a parciális nyomás és a gáz hőmérséklete (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

állapothatározó főnév 1A
1. (Nyelvt)
az a (bővítmény szerepű) mondatrész, amely kifejezi, hogy vki v. vmi vmilyen állapotban van, vmilyen állapotból kerül ki, ill. vmilyen állapotba jut
[a határozói igenév] csak határozó lehet a mondatban, még pedig állapothatározó
(1895 PallasLex.)
2. (Fiz)
vmely fizikai anyag, jelenség (adott vizsgálati időpontban mért) állapotát definiáló, leíró, ill. jellemző adat(ok együttese); állapotjelző
véges kiterjedésű testek állapotát jellemző fizikai állapothatározók (hőmérséklet, nyomás stb.s a többi)
(1930 Komjáthy Aladár)
A csillagok állapothatározói
(1987 Tények könyve)
a fizikai általános gáztörvényben szereplő további állapothatározókról, mint például a parciális nyomás és a gáz hőmérséklete
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások