előke fn 6B 

1. ’〈Ruhaneműként v. annak részeként.〉’

1a. ’nyakba köthető, étkezéskor a kisgyermek ruháját védő kendő; partedli, szakállka’ ❖ bártli: előke a kis gyermek nyakára (1894 Simonyi Zsigmond C5239, 374) | [A kisgyermek] sokszor a gyakorlás kedvéért mond valamely szót s nem azért, mert valamit kíván, vagy meg akar jelölni. […] Ennivalóra (ételre): papi. De ugyanezt mondja később […] az evésnél használt előkére (particára) és szalvétára is (1926 Kenyeres Elemér 2130002, 37) | Akinek nagyon megtetszik az éjszakai párnahuzat, választhat hozzá ugyanilyen mintás étkészletet, előkét, dobozokat [az áruház gyerekosztályán] (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. (nyj) ’a felsőruha elülső oldalát védő kötény (mellrésze)’ ❖ Előke, v. Elő ruhátska, elő ing (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 60) | A kötényt jelentő előte szó pedig az előke szónak változott alakja. Ezt az előke vagy előruhácska = kötény szót már Kassai is említi Szókönyvében mint tájszót (1905 Teleky István C0357, 364).

1c. (nyj) ’női felsőruha, kül. ing kivágásába díszítményként illesztett (keményített, fehér) betétrész’ ❖ Nénjei az asztal vége felé ültek mind egyforma pepita ruhában, fehér előkével (1867 Tolnai Lajos C4217, 193) | [A tanterv] a nehezebb előke helyett horgoltatja a poháraljat. Harmadikban készítteti el az előkét, ezenkivül sima szárú harisnyát köttet és teritőcskét himeztet keresztöltéssel (1914 Népnevelő 2110001, 125) | a selyem- és kasmír-pruszlikokat ekkortájt [ti. a századfordulón] kezdte felváltani a színes szalagokkal díszített „ümög-elő” vagy előke (2000 Gaál Zsuzsanna CD36).

2. (Zene) ’a dallamhangot megelőző rövid, díszítő jellegű hang v. hangcsoport, ill. 〈kottában:〉 az ezt jelölő, kisebb méretű hangjegy(csoport)’ ❖ Coulé […], zenei ékesítés, mely tulajdonképen nem egyéb mint egy kétszeres, háromszoros, négyszeres, fokonként egy irányban következő hangokból álló előke (1893 PallasLex. CD02) | A második székely nóta (No. 6.) Kodály zongorastílusának egyik érdekes elemét példázza elénk: az előkék, parányzók, tört akkordok, szóval a zenei díszítések felhasználását (1921 Tóth Aladár CD10) | [Az ún. portamento nevű zenei díszítést] néha úgy jelölik, hogy a második hangot az első hanggal egybekötött külön előkével is feltüntetik a kottában (1931 ZeneiLex. CD49) | A gyakori trilla, előke, mordent ugyanúgy jellemzője a dudajátéknak, mint a furulyajátéknak (1977 NéprajziLex. CD47) | [Malcolm Bilson] bevezeti a kissé hosszabb, a nem egészen rövid, az ultrarövid és még ki tudja, hányféle előkét, melyek az adott helyen mind lényegesen hozzájárulnak a zenei karakter érzékeltetéséhez (1992 Laki Péter 2016041, 452).

3. (nyj) ’kemence v. kályha nyílásához támasztható, a nyílást a hő benntartása céljából elzáró, vályogból, es. más anyagból készített fedőlap’ ❖ előte („a boglyakemenczének sárból tapasztott ajtaja. Biharmegyei szó” […] és előke (ugyanaz mint az előbbi, Abaújban[…]) (1885 Szarvas Gábor C5296, 491) | A „kemencze szája” a konyha felől az ú. n. „kemencze-tévő”-vel, vagy a mint Tardon és Szent-Istvánon mondják „előké”-vel van elfödve, mely nem egyéb, mint a kemencze száját teljesen elfedő lapos négyszögű kő, melyet néhol, kő hiányában, „törekkel vegyített sárból” készítenek (1896 Istvánffy Gyula C5294, 73) | a szobabeli kemence szája, amit az előke […] zár el (1937 Néprajzi Múzeum Értesítője C6817, 267) | kis „remekmű” a valaha volt cserépkályha előkéjéből és a kiszáradt szőlőtőkéből készített virágtartó (1999 Lakáskultúra CD39).

4. (Hal) ’〈halászati eszköz részeként:〉 a főzsinór elé csatlakoztatott vékony, rövid zsineg v. drót, amelynek alsó végére a horgot erősítik’ ❖ [a véghorog] 15–20 cm hosszú előkével, […] felkötött horgokból álló szerszám (1982 NéprajziLex. CD47) | Mivel a csuka rendkívül éles fogazatával könnyen elvághatja a zsinórt, célszerű karabiner közbeiktatásával fonott drótelőkét, vagy négy-öt szál 0,20-as zsinórból készített előkét alkalmazni (1995 Magyar Hírlap CD09) | a dunai fenekesek használják a horogtálcát, ami egy ritkás léc fenekű tálca, sűrűn rovátkolt peremmel. A derékzsinór a tálcán van, az előkék pedig egy-egy rovátkában fekszenek (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz. elő¹; ÉKsz.; ÚMTsz.