előkelőség fn 3B8
1. ’az a tulajdonság v. állapot, hogy vki, vmi magas (társadalmi) rangú, ill. vkinek, vminek ilyen volta’ ❖ Ezen erős városnak [ti. Veszprémnek] előkelőségéről bizonyságot tesznek: Kupa vezér széttépetett teste egyik részének ide küldetése – főkép pedig a püspökség és a gazdag nőzárda alapitása (1860 Rómer Flóris 8395006, 13) | Főuraink előkelőségük, müvelt modoruk és mi szintén nyomott a latba, bőkezüségük által ezt meg is érdemelték (1885 Ormós Zsigmond 8341005, 116) | Györffy úgy gondolja, Anonymus az, aki mind az előkelőség, mind a rátermettség érdemét Árpádra ruházza (1987–1988 Kulcsár Péter 2019001, 526).
2. ’az a tulajdonság, állapot, hogy vki, vmi kifinomult, nemesen választékos v. elegáns, ill. vkinek, vminek ilyen volta’ ❖ a’ németség divattá, ’s előkelőség’ bélyegévé tétevén, a’ főváros pazar fénye és örömei és az udvar’ dicsősége lassankínt elfeledtette ezekkel hajdani saját hatalmukat ’s fényöket (1843 Wesselényi Miklós 8528007, 123) | Egyszerű előkelőségénél és szép arányainál fogva említésre méltó a pannonhalmi könyvtár épülete (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | úgy hiszem, a franciában s az angolban egyéb érték is lakik, mint kellemetesség vagy előkelőség (1916 Ignotus CD10) | A depresszió nemcsak önzés, hanem erkölcstelenség is, kicsapongás, minden előkelőség ellentéte, nagy életügyetlenség (1992 Kertész Imre² CD41).
2a. (-vel raggal és jelzővel) ’ilyen megnyilvánulás, cselekedet, gesztus’ ❖ De tán legboldogabb volt Wahrmann, aki szélesen elterülve dűlt el a padban, s bizonyos előkelőséggel mosolygott (1885 Mikszáth Kálmán 8312147, 114) | egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag előkelőséggel, nyakánál kigombolt zubonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett (1911 Krúdy Gyula 9365009, 49) | Zay Isti szótlanul köszönt valamerre s hűvös előkelőséggel vett át egy-egy köszöntést (1930 Szitnyai Zoltán CD10) | Thatcher asszonyt például sokan elmarasztalták amiatt, hogy fűszeres lányaként erőltetett előkelőséggel ejtette a szavakat (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. ’előkelő, magas rangú személy, ill. ilyen személyek csoportja’ ❖ Kleiszthenesz a’ nemesség, vagy előkelőség (aristocratia) befolyását csökkentette (1854 Hunfalvy Pál C2146, 27) | József főherczeg és számos előkelőség jelenlétében letétetett a székesegyház alapköve (1906 Magyar írók élete CD27) | [Váradi Péter érsek] százhuszonhét levelét különböző magyar és külföldi személyekhez intézte: a pápai és a királyi udvar előkelőségeihez, főpapokhoz, főurakhoz, híveihez (1930 Pintér Jenő CD44) | 1761. július 2-án a város közelében fekvő kertben fogadták a jezsuiták a város előkelőségét (1999 Kilián István CD40).
Vö. ÉrtSz.; TESz. előkelő; ÉKsz.