elömlik tn ige 16c 

1. ’〈folyadék, folyékony anyag〉 nagy mennyiségben (ki)áradva, ömölve eltávozik, ill. folyik vhol’ ❖ a’ tüdejében valamelly ér meg szakadván, a’ vér fog el ömleni (1816 Szentgyörgyi József C2567, 380) | az elömlő bornak Piros csöppje foly szét a gyászmezen (1840 Szemere Miklós 8438030, 162) | jégkéreg borítja a nagy folyamot, amely fővárosunk mellett elömlik (1929 Krúdy Gyula C2836, 210) | mint a meredek part, ami között elömlik egy tovasuttogó víz (1930 Gelléri Andor Endre CD10) | többméteres szakaszon keresztülvágták a síneket, hogy azon át ömöljön el a víz egy része (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég, irod) ’〈szó, megnyilatkozás, ill. hang vki száján〉 kijön, megszólal’ ❖ Illy tulvilági béke-kéj Karolta át szivem’ Midőn imádtam’ ajkain Elömlött: „kedvesem!” (1838 Lombok C0263, 87) | Lángajkain örömhang ömlik el (1845 Jámbor Pál–Katona Antal ford.–Tiedge C2211, 46) | Hallottam, mint ömlött el ajkidon Őszi szellőként a bus halk zene (1851 Tompa Mihály CD01).

2. (kissé rég) ’〈folyadék〉 szétárad, szétfolyik vhol’ ❖ nyugodt s hideg arccal mosá le a vért mely elömlék ábrázatán (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389005, 99) | A’ habokbul egymásután kiemelkedő toronycsúcsokon túl ismét viz ömlik el, mellyet távol messzeségben az euganiai halmok, ’s a’ tiroli havasok’ lánczsora rámáz be (1844 Császár Ferenc C1258, 20) | a föld párája, mint valami szürkés folyadék, látszott elömleni a végtelenben (1893 Mikszáth Kálmán C3146, 117) | szép fekete bundácskáján elömlik a vére (1974 Simai Mihály 2049018, 33).

2a. (irod) ’〈fény, szín, szag stb.〉(hirtelen) szétárad (vhol)’ ❖ mennyei világosság ömle-el a’ holott áll vala (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 179) | Egy faluhoz közelg a vándor, Egyúttal költő is talán? Mert úgy elandalodva csügg a Holdon s elömlő sugarán (1845 Petőfi Sándor C3506, 285) | nehéz esőszag ömlött el az utcán (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a rigók csendes nyugalomban ülnek éneklés közben és himnuszszerűen magasztos daluk, mint valami ünnepélyes templomi ének ömlik el az erdőben (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A horizont egyfelől lassan sápadozni kezdett, míg a másik oldalon narancsszín ömlött el az égen (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 92).

2b. (kissé ritk, irod) ’〈embertömeg〉 szétárad, ill. nagy mennyiségben tartózkodik vhol’ ❖ Akkor sikoltott a nép, mely az utczán Elömle, míg az oltárhoz menétek: Nézzétek a hősifjút s a leányt (1818 Szemere Pál ford.–Körner C3948, 211) | amott egy falhoz támaszkodó ujságiró, fiatal sötétarczú népszónok, vén mosolygó hidalgok s mind e különnemű, fajú és érzelmű tömeg, a közte elömlő hölgyvilág által, mint egy virágkoszorúval egymáshoz kötve, egybeolvasztva (1856 Jókai Mór C2252, 171) | Az elömlő sokaságban mindenki visszafordult, hogy mégegyszer belélegzeljen ennek a szépségnek a horizontjába (1919 Szabó Dezső 9623004, 261).

2c. ’〈érzés, érzelem, hangulat, állapot (kifejeződése) vkin, vmely testrészén v. magatartásán〉 erőteljesen megnyilvánul’ ❖ az epedésnek, ’s lágyságnak azon bája […] egész alakján elömlik (1820 Szentmiklóssy Alajos C3962, 33) | fesztelen délczegségnek kell elömleni magaviseletén (1837 Vörösmarty Mihály C4539, 117) | Tagjain meleg pir ömlik el (1846 Jókai Mór C2246, 226) | Tisztes, öreg arczán el-elömlött egy-egy nyájas mosoly (1878 Bodon József C1128, 252) | az elégedettség és beteltség nyugalma ömlött el rajtuk [ti. az érettségizetteken], hogy életük legnagyobb eseménye hátuk mögött van (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 144) | a megkönnyebbülés boldogsága ömlött el egész testén (1971 Szemlér Ferenc 9655002, 227).

2d. ’〈hangulat, hatás, jelleg vmely (írás)művön〉 erőteljesen megnyilvánul, érződik’ ❖ a’ legtisztább életbeli philosophia, classica eruditio [= klasszikus műveltség], szép poétai képek, festések, a’ legszebb nyelv ömlött-el ezen a halhatatlan Poémán (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 375) | az oltárkép Rubens egyik leggyönyörübb festvénye. Krisztus keresztfáról levételét ábrázolja. A’ festvény nagyszerüsége a’ sötét élethűség, melly Rubens legtöbb munkáin elömlik, meglepett (1848 Életképek C0107, 91) | az egész könyvön elömlik valami olcsó önbizalom, valami másodrendű zsurnalizmus, amely lehangol és elidegenít (1935 Kardos László CD10) | az a halk mélabú, amely Óvári képén elömlik, szinte csak a festőről beszél (1960 Népszabadság máj. 8. C4812, 11).

3. ’〈Annak kif-ére, hogy (vmit befedve, elborítva) vmilyen jellemző helyzetben, állapotban van vhol vmi, vki.〉’

3a. (irod) ’〈vkinek (nagy mennyiségű, hosszú) haja, szakálla〉(vhol, vmely testrészén) szétterül’ ❖ Sötét hajzatja elömlött vállán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 204) | Térdepelve éjt napot hosszában A’ remete ott ahítva tölt; És ragyogva ömlik el szakála: Mindenik szál lelki béke szála (1832 Vörösmarty Mihály 8524228, 110) | A nyakán, az egész hátán a leány haja elömlött, letapadva, összekuszálva, egy kevés fűvel vegyesen (1917 Szomory Dezső CD10) | ugyanabba a sarokba húzta az ágyat, ahol valaha Surányiné lánya aludt, annak ömlött el így szőke haja a párnán (1964 Szabó Magda 9630002, 156).

3b. (rég, ritk, irod) ’〈növény(zet) vmely helyen〉 azt beborítva (el)burjánzik’ ❖ Dörge néha, felderűle másnap, ’S új virágzat ömle el a’ mezőken (1823 Kölcsey Ferenc C2799, 126) | buja növényzet ömlött el a forrás egyik partján (1851 Székely József C3910, 68).

3c. (rég, ritk, irod) ’〈terület〉 elterül, elnyúlva fekszik (vhol)’ ❖ termékeny róna ömlik el szemeid előtt (1847 Jósika Miklós C2404, 168) | a szél pihen, s az elömlő vidéken Minden szendereg (1866 Benedek Aladár C3306, 110).

3d. (rég, irod) ’〈kül. nő〉 összerogy, lerogy, elnyúlik, ill. ilyen helyzetben van vhol’ ❖ Elömle a’ leány, hasonló a’ hófalhoz a’ tetőn, midőn az kövekről omol (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 54) | a’ hölgy, ki e’ pamlagon elömlött!... Magas, sugár alak volt ez, az élet’ tavaszának delében (1840 Kazinczy Gábor C1207, 87) | Egy másik fordulón, ismét hintó-széken, elömlött nő alakot toltak, kinek feje mélyen csuklott mellére s nagyra nyilt szemmel meredt maga elé. Sarolta volt, Miksa császár tébolyult özvegye (1876 Ágai Adolf C0546, 236) | A hintó párnáiban egy előkelő asszonyság ömlött el, a gyáros neje (1887 Almanach 1888-ra C0004, 122).

4. (rég, ritk) ’vmi a benne levő folyadékot ömölve kiereszti’ ❖ Valahányszor reájok gondolok, mindég elömlik szemem (1820 Döbrentei Gábor C2570, 302) | az ondógyüjtő részek ugy ànyira [!] elpetyhüdnek, hogy minden erőszaknak ellentállani képesek nem lévén, mindúntalan elömlenek (1830 Bugát Pál 8070005, 132).

4a. (ritk, átv is) ’〈mediopasszív jelentésben az elömöl ige szenvedő származéka helyett〉’ ❖ vettem B. Vay Miklós Generálisnak is eggy levelét, elömölve a’ legszentebb barátsággal (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 307) | elömlik vérrel a sebek környéke (1915 Babits Mihály CD10).

5. (ritk, irod) ’〈érzés, hangulat〉 szétáradva behatol vhova’ ❖ társalkodásának fűszere bájjal ömlik el a’ lélekbe (1835 Jósika Miklós C2402, 146) | Éreztem, hogy az édessége a testemnek minden porczikájába elömlik (1890 Gárdonyi Géza C1852, 23).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.