előtag fn 3A1

1. (Tud) ’〈gyakr. az utótaggal szemben:〉 vmely többtagú nyelvi v. logikai egységnek az első része, fele, az elöl levő tagja, kül. 〈összetett szóban:〉 az elöl álló szóelem’ ❖ [az idegen nyelvekből átvett némely szónak] a’ végtagját eltaggá változtattuk (1808 Sándor István C1534, 20) | [az aránynak] az a tagja, mely a hányadosnál az osztandó helyét foglalná el, az előtag, az, mely az osztó helyén áll, az utótag (1893 PallasLex. CD02) | eltávozott az eredeti jelentéstől az összetétel előtagja a következő kifejezésekben: agyonbeszél, agyonhallgat (1895 Balassa József 8407011, 352) | Nyugatfinnország számos helyneve viseli előtagjában a Kalevan-elnevezést (1937 Gulyás Pál 9198001, 207) | Két mondatból képezett kondicionális akkor és csak akkor hamis, ha előtagja igaz és az utótagja hamis (1997 PedagógiaiLex. C6810, 270) | Vannak ország- és területi előválasztó kódok; a régiókon belül az alközpontok előtagjait az első számok jelölik (1998 Byte Magazin CD38) | A de- előtag általában az utána következő szóelem jelentésének a visszájára fordítását vagy visszavonását jelöli (2002 Bezeczky Gábor 3044002, 192).

2. (rég) ’nagyobb állat törzsének elülső része, ill. mellső végtagja’ ❖ Ez a’ nyavalya, avvagy Merevedés némellykor és többnyire a’ lónak tsak el-tagjain találtatik (1792 Verseghy Ferenc ford.–Erdman C4447, 69) | Eltag. [...] Szügy, Szegy (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 67) | [A Chalicotherium nembe tartozó ősi páratlanujjú patás] előtagjai sokkal hosszabbak voltak mint a hátulsók (1858 Budapesti Hírlap júl. 28. C7816, [2]) | Előtag, […] vmely leölt állatnak eleje, mellső része (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 290) | [a tengeri szörny uszonyai] mintha egy óriási teknősbéka előtagjai volnának (1887 Vasárnapi Újság C7401, 471).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő-; ÉKsz.

előtag főnév 3A1
1. (Tud)
〈gyakr. az utótaggal szemben:〉 vmely többtagú nyelvi v. logikai egységnek az első része, fele, az elöl levő tagja, kül. 〈összetett szóban:〉 az elöl álló szóelem
[az idegen nyelvekből átvett némely szónak] a’ végtagját eltaggá változtattuk
(1808 Sándor István)
[az aránynak] az a tagja, mely a hányadosnál az osztandó helyét foglalná el, az előtag, az, mely az osztó helyén áll, az utótag
(1893 PallasLex.)
eltávozott az eredeti jelentéstől az összetétel előtagja a következő kifejezésekben: agyonbeszél, agyonhallgat
(1895 Balassa József)
Nyugatfinnország számos helyneve viseli előtagjában a Kalevan-elnevezést
(1937 Gulyás Pál)
Két mondatból képezett kondicionális akkor és csak akkor hamis, ha előtagja igaz és az utótagja hamis
(1997 PedagógiaiLex.)
Vannak ország- és területi előválasztó kódok; a régiókon belül az alközpontok előtagjait az első számok jelölik
(1998 Byte Magazin)
A de- előtag általában az utána következő szóelem jelentésének a visszájára fordítását vagy visszavonását jelöli
(2002 Bezeczky Gábor)
2. (rég)
nagyobb állat törzsének elülső része, ill. mellső végtagja
Ez a’ nyavalya, avvagy Merevedés némellykor és többnyire a’ lónak tsak el-tagjain találtatik
(1792 Verseghy Ferenc ford.Erdman)
Eltag. [...] Szügy, Szegy
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
[A Chalicotherium nembe tartozó ősi páratlanujjú patás] előtagjai sokkal hosszabbak voltak mint a hátulsók
(1858 Budapesti Hírlap júl. 28.)
Előtag, […] vmely leölt állatnak eleje, mellső része
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
[a tengeri szörny uszonyai] mintha egy óriási teknősbéka előtagjai volnának
(1887 Vasárnapi Újság)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő-; ÉKsz.

Beállítások