előtétel fn 4B

1. (Fil is) ’vmely (logikai) következtetés kiinduló feltevése, előzménye’ ❖ üres képzeldés az, ha ki aztat hiſzi, hogy a’ gyermekek hamaréb érik-el bóldogſágokat, ha Attyoknak élete módgyát, és mesterſégét követik, a tapaſztalás [...] meg-mutatta, hogy ez hamis el-tétel (1795 Gvadányi József ford. C1929, 88) | Prōpŏsĭtĭo, [...] ftétel, eltétel, a’ Syllogismusban (1818 Márton József¹ C3044, 840. hasáb) | a szofizmánál szándékosan választjuk a hibás előtételeket s jutunk egy elvileg teljesen értéktelen és tudatosan helytelen ítélethez (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 238) | Okoskodásunk a következő, tapasztalataink alapján megállapított előtételeken nyugodott: „Aki kedvező szélben vitorlás hajón indul útnak, az vitorlázik.” (Első előtétel.) „A kirándulók is így keltek útra.” (Második előtétel.) „Tehát: a kirándulók is elvitorláztak.” (Zárótétel.) (1985 Balázs János² 1009001, 203).

2. (rég, Nyelvt is) ’vmely szó elé illeszthető, vmilyen nyelvtani viszonyt kifejező szó, kül. prepozíció’ ❖ [a prepozíciókat] mondhatnánk El tételnek (1790 Főldi János C1759, 82) | ezen eltételekkel, vagy Ragasztáſokkal [ti. az „a” és az „az” névelőkkel] való viszsza Élése, vagy azoknak el hagyása miatt, egész homályba, sok meg határozatlan értelembe borittyák a’ Szerzk szép munkájokat (1794 Böjthi Antal ford.–Böjthi C1175, 35) | az igéknek, és az azoktól ſzármazó ſzóknak elejekbe tétetni ſzokott eltételek (praepositiones) ki, bé, fel (1799 Nyulas Ferenc C3339, XXIX).

3. (kissé rég, Nyelvt) ’járulékhang v. előtag betoldása vmely szó elejére, ill. az így betoldott hang v. előtag’ ❖ Elé-tétel (Prosthesis), – midnn a’ szó’ elejébe valamelyly bet, vagy szó-tag szükségtelenl, de ékességl tétetik, p. o. Bállvány (statua), ezen helyett: állvány (1813 Kassai József C2495, 79) | I. Járulékhangzó. A járulékmagánhangzó vagy a szó elejére (előtétel), vagy pedig a két mássalhangzó közé kerül. α) Előtételül szolgálnak: 1) i: istráng, isnef, islóg, istömpöly sat. 2) ë: ëspék, ëspëly, ëskarlát, ëstrimfli (1895 Melich János C5958, 449) | a megye nevének az előtételével csinált Abaújméra-féle nevek túlságos elszaporítása nem célszerű (1953 Pais Dezső C5893, 493).

Vö. CzF.

előtétel főnév 4B
1. (Fil is)
vmely (logikai) következtetés kiinduló feltevése, előzménye
üres képzeldés az, ha ki aztat hiſzi, hogy a’ gyermekek hamaréb érik-el bóldogſágokat, ha Attyoknak élete módgyát, és mesterſégét követik, a tapaſztalás [...] meg-mutatta, hogy ez hamis el-tétel
(1795 Gvadányi József ford.)
Prōpŏsĭtĭo, [...] ftétel, eltétel, a’ Syllogismusban
(1818 Márton József¹)
a szofizmánál szándékosan választjuk a hibás előtételeket s jutunk egy elvileg teljesen értéktelen és tudatosan helytelen ítélethez
(1929 TolnaiÚjLex.)
Okoskodásunk a következő, tapasztalataink alapján megállapított előtételeken nyugodott: „Aki kedvező szélben vitorlás hajón indul útnak, az vitorlázik.” (Első előtétel.) „A kirándulók is így keltek útra.” (Második előtétel.) „Tehát: a kirándulók is elvitorláztak.” (Zárótétel.)
(1985 Balázs János²)
2. (rég, Nyelvt is)
vmely szó elé illeszthető, vmilyen nyelvtani viszonyt kifejező szó, kül. prepozíció
[a prepozíciókat] mondhatnánk El tételnek
(1790 Főldi János)
ezen eltételekkel, vagy Ragasztáſokkal [ti. az „a” és az „az” névelőkkel] való viszsza Élése, vagy azoknak el hagyása miatt, egész homályba, sok meg határozatlan értelembe borittyák a’ Szerzk szép munkájokat
(1794 Böjthi Antal ford.Böjthi)
az igéknek, és az azoktól ſzármazó ſzóknak elejekbe tétetni ſzokott eltételek (praepositiones) ki, bé, fel
(1799 Nyulas Ferenc)
3. (kissé rég, Nyelvt)
járulékhang v. előtag betoldása vmely szó elejére, ill. az így betoldott hang v. előtag
Elé-tétel (Prosthesis), – midnn a’ szó’ elejébe valamelyly bet, vagy szó-tag szükségtelenl, de ékességl tétetik, p. o.példának okáért Bállvány (statua), ezen helyett: állvány
(1813 Kassai József)
I. Járulékhangzó. A járulékmagánhangzó vagy a szó elejére (előtétel), vagy pedig a két mássalhangzó közé kerül. α) Előtételül szolgálnak: 1) i: istráng, isnef, islóg, istömpöly sat.s a többi 2) ë: ëspék, ëspëly, ëskarlát, ëstrimfli
(1895 Melich János)
a megye nevének az előtételével csinált Abaújméra-féle nevek túlságos elszaporítása nem célszerű
(1953 Pais Dezső)
Vö. CzF.

Beállítások