előtűnik tn ige 11c
1. (átv is) ’egyszerre láthatóvá válik, hirtelen előbukkanva megjelenik’ ❖ tünnyetek elé éjtszakának csillagai! (1805 Farkas Károly ford.–Macpherson C1697, 128) | Az akarat szabadságában az emberi szellem lényege legvilágosabban előtűnik, s ez által különbözik leginkább az állati lélektől (1864 Peregriny Elek 8360030, 145) | Két magas hegy vágánya közül előtűnik a telehold (1888 Jókai Mór CD18) | Hedvig szoknyái alól előtűnik mintás selyemharisnyája (1931 Sárközi György 9587012, 357) | Ahogy lefelé igyekeztem, előtűnt a szekér (1950 Bernáth Aurél 9052006, 44) | Már a Próbatételben is előtűnik ez a figura, az örök csendőr, az örök karrierista (1966 B. Nagy László CD53) | [Évike] hosszú haja, mint egy vörösesszőke patak, előtűnt (1981 Mohás Lívia 1109001, 69) | időnként a szürkének látszó kavicsból is előtűnhet a drágakő csillogása (1992 Fónagy Erzsébet 2050002, 23).
1a. (vál) ’〈kül. tény, ok, hiba〉 kiderülve nyilvánvalóvá válik; kiviláglik’ ❖ az tünik elő: hogy […] olly munkához kezdett, mellyre korántsem volt elég előkészülete (1831 Széchenyi István C3903, 541) | Azon sokféle gyarapodás mellett, mit e korszak az állattenyésztésben előmutathat, egy olly lényeges hiba is tűnik elő, mellynek már e kor végén is mutatkoztak káros következményei (1840 Horváth Mihály 8189001, 124) | a Carolis család maig is gondosan őrzött régi okirataiból világosan előtűnik, hogy e nemzetség a Magyarországból kivándorolt Károli nevű lovagtól veszi eredetét (1873 Waltherr Imre CD57) | a gyermeki tulajdonságok inkább bizonyos megnyilvánulások ismétlődéséből, gyakori előfordulásából tűnnek elő (1978 Buda Béla 9073001, 221).
1b. (rég, ritk) ’(vmiben kiválóbbnak, rátermettebbnek bizonyulva) mások közül kitűnik’ ❖ az tanúlhattya ki minden Oskoláit, a’ ki Attyától, Rokonitól […] segíttetik – néha, néha pedig […] fáratságos szenvedés után a’ szegény is fellábol, ’s előtűnik! (1807 Perecsényi Nagy László 8325013, 7).
2. (rég, irod) ’vmi(lyen)nek látszik, tűnik, vmilyen képet mutat’ ❖ [ha a tükör] mindent rózsa szinnel fest, akkor megelégedett az ember; ha homályos ’s abban minden setéten tünik elő, akkor boldogtalan (1830 Széchenyi István 8429002, 53) | [a rácsozat] messziről úgy tűnt elő, mint egy arany csipkefodor (1856 Jókai Mór C2259, 43) | [Eszta] újan nőtt haja rövid volt. Úgy tűnt elő vele, mintha fiú volna (1898 Jókai Mór CD18) | Oly közömbösnek tűnt elő az egész sorsom, mert nem magam választottam (1920 Szép Ernő 9665042, 63).
Sz: előtűnő.
Vö. CzF. előtűn, előtünik; ÉrtSz.; TESz. tűnik; ÉKsz.; SzT.