előugrik tn ige 17a
1. (átv is) ’〈addigi helye, helyzete miatt nem látható v. fel nem tűnő ember, állat〉 hirtelen ugrással, lépéssel (jobban) látható (közelebbi) helyre, helyzetbe kerül’ ❖ egy tekéntetesbb öltözetben lévö férjfiú elö-ugrot, fel-kiáltván, hogy az útból állnának félre (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 354) | előugrik a’ szegény ember, ’s kiragadja a’ fegyvert [a tiszt] kezéből (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190003, 102) | Egyszerre röf-röf, – előugrik valahonnan egy kis fehér süldő (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 88) | Az autókból legalább nyolc férfi ugrott elő (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈vmely szerkezet darabja, alkatrésze〉 helyéből rendeltetésszerűen hirtelen kiugrik, kipattan, és így láthatóvá válik’ ❖ ha az, ki kezében tartja a’ képet, eggy kis papirosat megránt, eggy aportírozó kutya, eggy szívet tartva ugrik elő (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 257) | Lajos egy acél pecsétnyomó gyűrűt vont le hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva, abból egy finom kulcs tolla ugrott elő (1877 Jókai Mór CD18) | [a fémdobozban] volt elrejtve a körülbelül háromszögalaku, kettős élü és hegyes penge, mely a dobozka oldallapján levő gomb megnyomására előugrott (1894 PallasLex. CD02) | A kis kapu épp kinyílik és az előugró apró madár halk kakukkolással jelzi az idő múlását (1995 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’〈számítógép képernyőjén ablak (része)〉 hirtelen(, váratlanul,) az addig tanulmányozott oldalt (részben) takarva feltűnik’ ❖ Az előugró menü tartalmazza a felismert címeket (1997 Magyar Hírlap CD09).
1c. ’〈gondolat, emlék stb.〉 hirtelen felmerülve a tudatba kerül’ ❖ néha […] önként elő ugrik a’ materia, ’s ollyan szerencséssen megy a’ vers, hogy maga bámúl az ember rajta (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 351) | Amint ott ült a kocsiban, elgondolkozva a múltakon, mind előugrottak ezek a kedves semmiségek, bohóságok (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | [Szabó Dezső] nyomatékosító jelzőkkel lassítja le a szöveget, hogy aztán annál váratlanabbul ugorjon elő […] a képtelen asszociáció (1983 Szalay Károly 1144013, 196).
2. ’〈földrajzi egység, épület, tárgy v. test része〉 más részekhez, ill. azok síkjához viszonyítva (jóval) előrébb helyezkedik el, előre nyúlik, előre ugrik, kiugrik’ ❖ A hajdan magas és síma homloknak […] csontjai most élesen s ijesztőleg ugrottak elé (1838 Csató Pál C1266, 265) | [a szász házakat] hosszúkás alapterv szerint, középen az udvarra előugró lépcsős pitvarral építik téglából (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A Nyugatindiai Társaság Délamerika előugró partjain (Curaçao, Tobago, Guyana) fészkelődött meg (1936 Hajnal István CD42) | A színpad magasan fölébe nyúlik a nézőtérnek, középrészén lévő kockás előugró részén kívül majdnem egészen sima (1962 Soproni Szemle CD52).
3. ’〈vmely sorrendben, rangsorban〉 hirtelen addigi helyénél előbbre kerül’ ❖ [Kína] az 1992-ben bevezetett további gazdasági liberalizálás következtében a kontinens – igaz, nagyon mélyről induló, de – leggyorsabban fejlődő országává ugrott elő (1997 Magyar Hírlap CD09) | A hirtelen előrelendülő autóban az utasok feje hátracsapódik, s ilyenkor gyakoriak a nyak környékén a húzódások […]. Ez a fajta ütközés az összes sérüléssel járó balesetek között a második helyre ugrott elő (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. eléugrik, előugor, ~; ÉrtSz.; TESz. ugrik; ÉKsz.; SzT. eléugrik