elpocsékol ts ige 6a4

1. ’〈vmely értéket, kül. pénzt, időt〉 pazarló módon használva, ill. méltatlan célra, dologra fordítva elveszteget’ ❖ Nem jobb vólna-é azon a’ takarmányon, a’ mellyet négy görts ló eſztendőn által el-potsékol, két derék lovat tartani? (1796 Gazdaságot Célozó Újság C0169, 204) | Három legszebb évet a fiatalságából elpocsékol perpatvarkodással (1893 Jókai Mór CD18) | a mai helytelen munkabeosztás következtében óriási munkaerők terméketlen czélokra pocsékoltatnak el (1894 Mezőfi Vilmos 8309004, 85) | érezte, hogy életét elpocsékolta, hogy lehetőségeit föl nem használta (1917 Babits Mihály CD10) | nincs az a jól sikerült privatizáció, amivel az eddig Bábolnára elpocsékolt pénz valaha is megtérülne (2004 Országgyűlési Napló CD62).

1a. (kissé rég) ’értékénél jóval alacsonyabb áron elad vmit vki’ ❖ A jólét csökkenésére mutat, ha ház s ingatlanok ruháravalóért pocsékoltatnak el (1877 Fabritius Károly CD57) | olyan olcsó most a disznó, hogy inkább megetetem a lakodalom vendégével, sem hogy olcsón elpocsékoljam (1891 Debrecen–Nagyváradi Értesítő 8611001, 2) | Rosszkedvű volt a gazda, mikor elintézte a pakszus átírást és fölült a kocsijára. – Így elpocsékolni ezeket a szép jószágokat! – mondta és végigvágott a lovakon (1954 Darvas József 9101013, 64).

2. (rég v. nyj) ’tönkretesz, ill. elpusztít, megsemmisít vmit vki v. vmi’ ❖ A’ Szilágy-ſzélen felette nagy ſzem jég-esk eſtek, annyira, hogy minden zldségeket el patsékoltak (1787 Magyar Kurír C0312, 446) | Megver anyád, ba [= ha] elpocsékolod Ruhádat (1873 Csepreghy Ferenc C1281, 76) | hiába [a készülődés], az eső elpocsékolta az egész parádét (1886 Irányi Dezső C2179, 145) | A szőü̯lőü̯t szereti tám māj mindēféle madár és még a darázs is. Az is sokat ēlpocsíkōl belőü̯lle (1941 Magyar Nyelv C5882, 357).

Vö. ÉrtSz.; TESz. pocsék; ÉKsz.; ÚMTsz.

elpocsékol ❖ tárgyas ige ◦ 6a4 ◦
permalink
1.
〈vmely értéket, kül. pénzt, időt〉 pazarló módon használva, ill. méltatlan célra, dologra fordítva elveszteget
Nem jobb vólna-é azon a’ takarmányon, a’ mellyet négy görts ló eſztendőn által el-potsékol, két derék lovat tartani?
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
Három legszebb évet a fiatalságából elpocsékol perpatvarkodással
(1893 Jókai Mór)
a mai helytelen munkabeosztás következtében óriási munkaerők terméketlen czélokra pocsékoltatnak el
(1894 Mezőfi Vilmos)
érezte, hogy életét elpocsékolta, hogy lehetőségeit föl nem használta
(1917 Babits Mihály)
nincs az a jól sikerült privatizáció, amivel az eddig Bábolnára elpocsékolt pénz valaha is megtérülne
(2004 Országgyűlési Napló)
1a. (kissé rég)
értékénél jóval alacsonyabb áron elad vmit vki
A jólét csökkenésére mutat, ha ház s ingatlanok ruháravalóért pocsékoltatnak el
(1877 Fabritius Károly)
olyan olcsó most a disznó, hogy inkább megetetem a lakodalom vendégével, sem hogy olcsón elpocsékoljam
(1891 Debrecen–Nagyváradi Értesítő)
Rosszkedvű volt a gazda, mikor elintézte a pakszus átírást és fölült a kocsijára. – Így elpocsékolni ezeket a szép jószágokat! – mondta és végigvágott a lovakon
(1954 Darvas József)
2. (rég v. nyj)
tönkretesz, ill. elpusztít, megsemmisít vmit vki v. vmi
A’ Szilágy-ſzélen felette nagy ſzem jég-esk eſtek, annyira, hogy minden zldségeket el patsékoltak
(1787 Magyar Kurír)
Megver anyád, ba [= ha] elpocsékolod Ruhádat
(1873 Csepreghy Ferenc)
hiába [a készülődés], az eső elpocsékolta az egész parádét
(1886 Irányi Dezső)
A szőü̯lőü̯t szereti tám māj mindēféle madár és még a darázs is. Az is sokat ēlpocsíkōl belőü̯lle
(1941 Magyar Nyelv)
Vö. ÉrtSz.; TESz. pocsék; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪pocsékol

Beállítások