elpirul tn ige 1a1

(rég) ’pirosassá válik vmi’ ❖ elpirúlva jő az égre Auróra a’ hegyek megől (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 463) | A nap elpirulva kezd fáklyát gyujtani (1874 Arany János népdalgyűjteménye C0663, 34) | mi vészfelhő tornyodzik távol amott, a Reghasadt táján, fel az elpiruló magas égre? (1879 Szabó Dávid C3764, 109).

a. (átv is) ’〈arc, ill. az arcán vki rendsz. szégyentől, zavartól〉 hirtelen kipirul, pirossá válik’ ❖ Nints már titokban, hogy véled beſzélt Adeláida, mert nevednek emlitéſére el-pirúlt a’ kegyetlen (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 30) | egy szőke ’s igen fiatal úrfi hajtott neki zászlót; a’ leányka szerelemmel és hálával néze fel reá ’s mindketten elpirultanak (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 105) | a XIX-ik századnak el kell pirulnia a XIII-ik század előtt, mert a mit amaz nagyot alkotott, azt müveltséget szenvelgő korunk csak megszentségteleniteni s vandal kezekkel megcsonkitani tudta (1868 Orbán Balázs CD22) | Láttam, hogy szép arca kissé elpirul és hogy szemét kedves komolysággal földresüti (1944 Remenyik Zsigmond 9561001, 30) | mennyire elpirulhatott bele, mikor az asszony apja észrevette őt, és mosolygott ügyetlen rejtőzködésén (1961 Füst Milán 9161044, 73).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. pirít; ÉKsz.; SzT.

elpirul tárgyatlan ige 1a1
(rég)
pirosassá válik vmi
elpirúlva jő az égre Auróra a’ hegyek megől
(1809 Kazinczy Ferenc)
A nap elpirulva kezd fáklyát gyujtani
(1874 Arany János népdalgyűjteménye)
mi vészfelhő tornyodzik távol amott, a Reghasadt táján, fel az elpiruló magas égre?
(1879 Szabó Dávid)
a. (átv is)
〈arc, ill. az arcán vki rendsz. szégyentől, zavartól〉 hirtelen kipirul, pirossá válik
Nints már titokban, hogy véled beſzélt Adeláida, mert nevednek emlitéſére el-pirúlt a’ kegyetlen
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
egy szőke ’s igen fiatal úrfi hajtott neki zászlót; a’ leányka szerelemmel és hálával néze fel reá ’s mindketten elpirultanak
(1837 Vörösmarty Mihály)
a XIX-ik századnak el kell pirulnia a XIII-ik század előtt, mert a mit amaz nagyot alkotott, azt müveltséget szenvelgő korunk csak megszentségteleniteni s vandal kezekkel megcsonkitani tudta
(1868 Orbán Balázs)
Láttam, hogy szép arca kissé elpirul és hogy szemét kedves komolysággal földresüti
(1944 Remenyik Zsigmond)
mennyire elpirulhatott bele, mikor az asszony apja észrevette őt, és mosolygott ügyetlen rejtőzködésén
(1961 Füst Milán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. pirít; ÉKsz.; SzT.

Beállítások