elprédál ts ige 1a

1. (rég) ’elrabol, zsákmányként megszerez magának vmit’ ❖ Felesége, gyermeke le-vágattatik, háza el-prédáltatik, és el-égettetik (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 65) | Ujhelyi pinczémet feltörték, 1811diki igen zsirosan csinált Tokaji boraimat elpredálták, némelly hordóimat bevágták (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 148) | a király, neje, fia, a főpapok és országnagyok utazásközben nagy számu kisérettel a falvakat megszállották, és a szegény jobbágyoknak mindenét ingyen fölették és elprédálták (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A nyavaládi erdőben 7 darab farkas tanyázik s koronkint egy-egy disznót, bornyut prédálnak el (1858 Vasárnapi Újság CD56).

2. (pejor) ’〈vmely értéket, kül. pénzt, vagyont, ill. időt〉 könnyelműen, meggondolatlanul bánva vele elpazarol, eltékozol’ ❖ A nagy indulatok mindenkor erſzakos háboruságot ſzereznek a’ teſtben; ſzéllyel-vadáſzſzák, el-prédálják annak Spirituſait (1786 Mátyus István C3067, 57) | Ők [ti. a király méltatlankodó álnok tanácsnokai] ne kapjanak többé Magyarországbul évenkint 25–30 millió forintot, hogy azt elprédálhassák? (1848 Kossuth Lajos CD32) | [a paráznaság a legnagyobb veszedelem] az emberre három okból: idejét prédáltatja el, egészségét aláássa, végre mert a szentlélek működését bennünk lerontja s ezzel kárhozatba dönt (1911 Ferenczi Zoltán CD55) | Kívánatos, hogy a nemzeti vagyont elprédáló, vagy azt lehetővé tevő, abból egyéni hasznot húzó „illetékesek” a független magyar bíróság előtt feleljenek, és kövessék meg a nemzetet (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég)(kényszerűségből) áron alul elad, elveszteget vmit’ ❖ ha a szegény kertész telepedő helyet nem kap, akkor mit éveken által összekuporgatott, csakhamar foglalatosság nélkül maradva felemészti, marháját, minthogy nincs hol tartania, elprédálja (1848 Népelem 8652001, 145) | Félnek, hogy széna hiánya miatt kénytelenek lesznek marháikat fél áron elprédálni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [a kivágott fát,] hogy elprédáld potom árért a legközelebbi mészégetőnek, ez a te furfangos terved (1872 Jókai Mór CD18) | hányszor prédál el az ember fillérekért olyan értékeket, amelyeket később aranyakért kénytelen visszavásárolni! (1926 Surányi Miklós CD10).

Vö. ÉrtSz.; TESz. préda; ÉKsz.; SzT. ~, elprédált, elprédáltat, elprédáltatik; ÚMTsz.

elprédál tárgyas ige 1a
1. (rég)
elrabol, zsákmányként megszerez magának vmit
Felesége, gyermeke le-vágattatik, háza el-prédáltatik, és el-égettetik
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
Ujhelyi pinczémet feltörték, 1811diki igen zsirosan csinált Tokaji boraimat elpredálták, némelly hordóimat bevágták
(1814 Kazinczy Ferenc)
a király, neje, fia, a főpapok és országnagyok utazásközben nagy számu kisérettel a falvakat megszállották, és a szegény jobbágyoknak mindenét ingyen fölették és elprédálták
(1855 Vasárnapi Újság)
A nyavaládi erdőben 7 darab farkas tanyázik s koronkint egy-egy disznót, bornyut prédálnak el
(1858 Vasárnapi Újság)
2. (pejor)
〈vmely értéket, kül. pénzt, vagyont, ill. időt〉 könnyelműen, meggondolatlanul bánva vele elpazarol, eltékozol
A nagy indulatok mindenkor erſzakos háboruságot ſzereznek a’ teſtben; ſzéllyel-vadáſzſzák, el-prédálják annak Spirituſait
(1786 Mátyus István)
Ők [ti. a király méltatlankodó álnok tanácsnokai] ne kapjanak többé Magyarországbul évenkint 25–30 millió forintot, hogy azt elprédálhassák?
(1848 Kossuth Lajos)
[a paráznaság a legnagyobb veszedelem] az emberre három okból: idejét prédáltatja el, egészségét aláássa, végre mert a szentlélek működését bennünk lerontja s ezzel kárhozatba dönt
(1911 Ferenczi Zoltán)
Kívánatos, hogy a nemzeti vagyont elprédáló, vagy azt lehetővé tevő, abból egyéni hasznot húzó „illetékesek” a független magyar bíróság előtt feleljenek, és kövessék meg a nemzetet
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
(kényszerűségből) áron alul elad, elveszteget vmit
ha a szegény kertész telepedő helyet nem kap, akkor mit éveken által összekuporgatott, csakhamar foglalatosság nélkül maradva felemészti, marháját, minthogy nincs hol tartania, elprédálja
(1848 Népelem)
Félnek, hogy széna hiánya miatt kénytelenek lesznek marháikat fél áron elprédálni
(1858 Vasárnapi Újság)
[a kivágott fát,] hogy elprédáld potom árért a legközelebbi mészégetőnek, ez a te furfangos terved
(1872 Jókai Mór)
hányszor prédál el az ember fillérekért olyan értékeket, amelyeket később aranyakért kénytelen visszavásárolni!
(1926 Surányi Miklós)
Vö. ÉrtSz.; TESz. préda; ÉKsz.; SzT. ~, elprédált, elprédáltat, elprédáltatik; ÚMTsz.

Beállítások