elpusztul tn ige 1a1
1. (túlzó is) ’〈szitkozódásban is: ember(ek tömege)〉 sajnálatos módon, es. nyomorúságos körülmények között életét veszti, meghal, ill. 〈egyéb élőlény(ek tömege)〉 megszűnik élni’ ❖ Míg ez [ti. a méhkirálynő] él, ugyan ég a’ munka: ha meg-hal, vagy bels zenebonában, vagy egyébként el-találna veſzni, véle egygytt az egéſz társaság gyáſzba borúlván el-puſztúl (1782 Veszelszki Antal 7375005, 4) | Sok pedig keresztyén-fogságba akada; Imígyen pusztúlt el kunoknak ő hada (1846 Tompa Mihály 8484066, 147) | [A farkas] nem pusztult el ugyan a lövéstől egyszerre, még elinalhatott; de hogy nagyon megbánta a dolgát, azt bizonyítá a keserves ordítozása (1885 Jókai Mór CD18) | a törpe japán csodafák elhervadnak és elpusztulnak más éghajlat, más gondozás alatt (1911 Pásztor Árpád 9519009, 158) | az én apám elpusztul spriccer s latin muzsika nélkül (1941 Cs. Szabó László 9093019, 44) | Apja, anyja, két testvére Auschwitzban pusztult el (1985 Sütő András 9620021, 17) | Minden szétesett körülöttem. Egy nő, hogy pusztulna el, átvágott, a barátom meghalt (1989 Bólya Péter 1023008, 115).
1a. ’〈élőlények közössége v. faja〉 addig fogy, pusztul, hogy egyetlen tagja v. egyede sem marad; kihal, elvész’ ❖ [már Magyarországon] leg ritkább az igaz Magyár, […] ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 581) | az elpusztult erdőt a földes úr zár alá vétetni tartozik (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A mely nemzetnek nincs hivatása, az elpusztul menthetetlenül (1870 k. Kossuth Lajos CD32) | Feltehető, hogy egy napon [az ember őseinél] megállt a testi fejlődés és az idegközpont betegesen elváltozott. A kritikus pont. Elpusztul-e a fajta, vagy megussza ezt a betegséget és előnyére forditja a csökevényt, amit magával hozott? (1920 Karinthy Frigyes 9309025, 157) | naponta mintegy 140 növényi és állatfaj pusztul el (1992 Országgyűlési Napló CD62).
1b. (rég) ’elszegényedik, anyagilag teljesen tönkremegy vki’ ❖ egy paraszt gulyás közületek vitézséget mutatván, nemes emberré tétetett, felment maradéka sok jószággal bírt, rajtatok háromszáz esztendeig uralkodott, utoljára megszegényült, elpusztult, és már száz esztendeje, hogy […] szánt, vet, adót fizet s robotot dolgozik azoknak, kik ezelőtt kétszáz esztendővel az ő eleinek hasonlóul robotoztak (1778 Bessenyei György¹ 7044012, 21) | meghallották, hogy a’ pompázó falukban mennyi sok jó gazda elpusztult: hogy az adót fizetni nem tudták, fülig ültek az adósságban, végre ekszekválták mindenöket, és örökségüktől megfosztva bujdosókká lettek (1844 e. Edvi Illés Pál 8573001, 20) | megbecsültük apánkat, anyánkat, dolgoztunk mind télen, mind nyáron. Mégis elpusztultunk (1856 Jókai Mór C2247, 34) | Hahogy a maga örökségin élősködő, szántóvető gazdaember így-amúgy tönkremén, azt ugy híjjuk azontúl, hogy elpusztult ember, – és sajnáljuk (1898 Móra István C3208, 173).
2. ’külső hatásra v. elhanyagoltságtól teljesen tönkremegy, ill. megsemmisül vmi’ ❖ [Aeneas] Trója Veſzedelme után azon okból evedzene Olaſz-Orſzágban, hogy az Iſtennek’ rendeléséböl néki igért Tartományokon ismét talpra állítaná az el-puſztúlt Városnak maradékját (1774 Dugonics András C1484, 85) | a legjobb szerkezetü épület is elpusztúl, ha azt jó karban nem tartják (1861 Lengyel Dániel 8270001, 23) | a tűzben egész vagyona elpusztult (1931 ZeneiLex. CD49) | [a magyar irodalomban] legalább annyi becses hagyaték pusztult el vagy kallódik felderítetlenül, ahány műemléket a mostoha századok elpusztítottak (1975 Somlyó György 2056007, 81) | Az értelmetlen délszláv háborúban […] elpusztult a dubrovniki könyvtár tetemes része (1994 Magyar Hírlap CD09).
2a. (rég) ’használattól v. fogyasztástól elfogy, ill. elmúlik, eltűnik vmi’ ❖ Itt a’ halvány Holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúltt reményén Egy magános árva szív (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069067, 161) | Most az evéshez láttak a drótosok, s a szilke és kulacs tartalma oly hamar pusztult el, mint tegnap a káposztás lábasé (1836 Gaal József 8149003, 14) | Sok papir elpusztult, sok tinta elfogyott (1851 Arany János C0650, 37) | arczáról sohasem pusztul el a legepésebb elkeseredettség kifejezése (1876 Hevesi Lajos C2087, 94).
3. (/nyj, pejor) ’〈nem szívesen látott személy, es. állat〉(észrevétlenül,) sietve(, megszégyenülten) távozik, eltakarodik, elkotródik vhonnan’ ❖ Pusztuly el ſzemem elöl, hiteſzegett, és mentsd meg ſzemeimet örököſen egy ollyan halálos ellenſégemnek, a’ millyen magad vagy, látáſátol (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 93) | igérd meg, hogy elpusztulsz e vidékről (1864 A vén harangozó naptára C4407, 35) | Vékony nádpálcájával odabök, mire a béka ugrásaival elpusztul onnan (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3108, 123) | Nem pusztultok el innen? – fenyegette őket (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 86).
Vö. CzF. elpusztúl, elpusztult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztult; ÚMTsz.