elpusztul tn ige 1a1

1. (túlzó is) ’〈szitkozódásban is: ember(ek tömege)〉 sajnálatos módon, es. nyomorúságos körülmények között életét veszti, meghal, ill. 〈egyéb élőlény(ek tömege)〉 megszűnik élni’ ❖ Míg ez [ti. a méhkirálynő] él, ugyan ég a’ munka: ha meg-hal, vagy bels zenebonában, vagy egyébként el-találna veſzni, véle egygytt az egéſz társaság gyáſzba borúlván el-puſztúl (1782 Veszelszki Antal 7375005, 4) | Sok pedig keresztyén-fogságba akada; Imígyen pusztúlt el kunoknak ő hada (1846 Tompa Mihály 8484066, 147) | [A farkas] nem pusztult el ugyan a lövéstől egyszerre, még elinalhatott; de hogy nagyon megbánta a dolgát, azt bizonyítá a keserves ordítozása (1885 Jókai Mór CD18) | a törpe japán csodafák elhervadnak és elpusztulnak más éghajlat, más gondozás alatt (1911 Pásztor Árpád 9519009, 158) | az én apám elpusztul spriccer s latin muzsika nélkül (1941 Cs. Szabó László 9093019, 44) | Apja, anyja, két testvére Auschwitzban pusztult el (1985 Sütő András 9620021, 17) | Minden szétesett körülöttem. Egy nő, hogy pusztulna el, átvágott, a barátom meghalt (1989 Bólya Péter 1023008, 115).

1a. ’〈élőlények közössége v. faja〉 addig fogy, pusztul, hogy egyetlen tagja v. egyede sem marad; kihal, elvész’ ❖ [már Magyarországon] leg ritkább az igaz Magyár, [...] ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 581) | az elpusztult erdőt a földes úr zár alá vétetni tartozik (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A mely nemzetnek nincs hivatása, az elpusztul menthetetlenül (1870 k. Kossuth Lajos CD32) | Feltehető, hogy egy napon [az ember őseinél] megállt a testi fejlődés és az idegközpont betegesen elváltozott. A kritikus pont. Elpusztul-e a fajta, vagy megussza ezt a betegséget és előnyére forditja a csökevényt, amit magával hozott? (1920 Karinthy Frigyes 9309025, 157) | naponta mintegy 140 növényi és állatfaj pusztul el (1992 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (rég) ’elszegényedik, anyagilag teljesen tönkremegy vki’ ❖ egy paraszt gulyás közületek vitézséget mutatván, nemes emberré tétetett, felment maradéka sok jószággal bírt, rajtatok háromszáz esztendeig uralkodott, utoljára megszegényült, elpusztult, és már száz esztendeje, hogy [...] szánt, vet, adót fizet s robotot dolgozik azoknak, kik ezelőtt kétszáz esztendővel az ő eleinek hasonlóul robotoztak (1778 Bessenyei György¹ 7044012, 21) | meghallották, hogy a’ pompázó falukban mennyi sok jó gazda elpusztult: hogy az adót fizetni nem tudták, fülig ültek az adósságban, végre ekszekválták mindenöket, és örökségüktől megfosztva bujdosókká lettek (1844 e. Edvi Illés Pál 8573001, 20) | megbecsültük apánkat, anyánkat, dolgoztunk mind télen, mind nyáron. Mégis elpusztultunk (1856 Jókai Mór C2247, 34) | Hahogy a maga örökségin élősködő, szántóvető gazdaember így-amúgy tönkremén, azt ugy híjjuk azontúl, hogy elpusztult ember, – és sajnáljuk (1898 Móra István C3208, 173).

2. ’külső hatásra v. elhanyagoltságtól teljesen tönkremegy, ill. megsemmisül vmi’ ❖ [Aeneas] Trója Veſzedelme után azon okból evedzene Olaſz-Orſzágban, hogy az Iſtennek’ rendeléséböl néki igért Tartományokon ismét talpra állítaná az el-puſztúlt Városnak maradékját (1774 Dugonics András C1484, 85) | a legjobb szerkezetü épület is elpusztúl, ha azt jó karban nem tartják (1861 Lengyel Dániel 8270001, 23) | a tűzben egész vagyona elpusztult (1931 ZeneiLex. CD49) | [a magyar irodalomban] legalább annyi becses hagyaték pusztult el vagy kallódik felderítetlenül, ahány műemléket a mostoha századok elpusztítottak (1975 Somlyó György 2056007, 81) | Az értelmetlen délszláv háborúban [...] elpusztult a dubrovniki könyvtár tetemes része (1994 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’használattól v. fogyasztástól elfogy, ill. elmúlik, eltűnik vmi’ ❖ Itt a’ halvány Holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúltt reményén Egy magános árva szív (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069067, 161) | Most az evéshez láttak a drótosok, s a szilke és kulacs tartalma oly hamar pusztult el, mint tegnap a káposztás lábasé (1836 Gaal József 8149003, 14) | Sok papir elpusztult, sok tinta elfogyott (1851 Arany János C0650, 37) | arczáról sohasem pusztul el a legepésebb elkeseredettség kifejezése (1876 Hevesi Lajos C2087, 94).

3. (/nyj, pejor) ’〈nem szívesen látott személy, es. állat〉(észrevétlenül,) sietve(, megszégyenülten) távozik, eltakarodik, elkotródik vhonnan’ ❖ Pusztuly el ſzemem elöl, hiteſzegett, és mentsd meg ſzemeimet örököſen egy ollyan halálos ellenſégemnek, a’ millyen magad vagy, látáſátol (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 93) | igérd meg, hogy elpusztulsz e vidékről (1864 A vén harangozó naptára C4407, 35) | Vékony nádpálcájával odabök, mire a béka ugrásaival elpusztul onnan (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3108, 123) | Nem pusztultok el innen? – fenyegette őket (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 86).

Vö. CzF. elpusztúl, elpusztult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztult; ÚMTsz.

elpusztul tárgyatlan ige 1a1
1. (túlzó is)
〈szitkozódásban is: ember(ek tömege) sajnálatos módon, es. nyomorúságos körülmények között életét veszti, meghal, ill. 〈egyéb élőlény(ek tömege) megszűnik élni
Míg ez [ti. a méhkirálynő] él, ugyan ég a’ munka: ha meg-hal, vagy bels zenebonában, vagy egyébként el-találna veſzni, véle egygytt az egéſz társaság gyáſzba borúlván el-puſztúl
(1782 Veszelszki Antal)
Sok pedig keresztyén-fogságba akada; Imígyen pusztúlt el kunoknak ő hada
(1846 Tompa Mihály)
[A farkas] nem pusztult el ugyan a lövéstől egyszerre, még elinalhatott; de hogy nagyon megbánta a dolgát, azt bizonyítá a keserves ordítozása
(1885 Jókai Mór)
a törpe japán csodafák elhervadnak és elpusztulnak más éghajlat, más gondozás alatt
(1911 Pásztor Árpád)
az én apám elpusztul spriccer s latin muzsika nélkül
(1941 Cs. Szabó László)
Apja, anyja, két testvére Auschwitzban pusztult el
(1985 Sütő András)
Minden szétesett körülöttem. Egy nő, hogy pusztulna el, átvágott, a barátom meghalt
(1989 Bólya Péter)
1a.
〈élőlények közössége v. faja〉 addig fogy, pusztul, hogy egyetlen tagja v. egyede sem marad; kihal, elvész
[már Magyarországon] leg ritkább az igaz Magyár, [...] ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
az elpusztult erdőt a földes úr zár alá vétetni tartozik
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
A mely nemzetnek nincs hivatása, az elpusztul menthetetlenül
(1870 k. Kossuth Lajos)
Feltehető, hogy egy napon [az ember őseinél] megállt a testi fejlődés és az idegközpont betegesen elváltozott. A kritikus pont. Elpusztul-e a fajta, vagy megussza ezt a betegséget és előnyére forditja a csökevényt, amit magával hozott?
(1920 Karinthy Frigyes)
naponta mintegy 140 növényi és állatfaj pusztul el
(1992 Országgyűlési Napló)
1b. (rég)
elszegényedik, anyagilag teljesen tönkremegy vki
egy paraszt gulyás közületek vitézséget mutatván, nemes emberré tétetett, felment maradéka sok jószággal bírt, rajtatok háromszáz esztendeig uralkodott, utoljára megszegényült, elpusztult, és már száz esztendeje, hogy [...] szánt, vet, adót fizet s robotot dolgozik azoknak, kik ezelőtt kétszáz esztendővel az ő eleinek hasonlóul robotoztak
(1778 Bessenyei György¹)
meghallották, hogy a’ pompázó falukban mennyi sok jó gazda elpusztult: hogy az adót fizetni nem tudták, fülig ültek az adósságban, végre ekszekválták mindenöket, és örökségüktől megfosztva bujdosókká lettek
(1844 e. Edvi Illés Pál)
megbecsültük apánkat, anyánkat, dolgoztunk mind télen, mind nyáron. Mégis elpusztultunk
(1856 Jókai Mór)
Hahogy a maga örökségin élősködő, szántóvető gazdaember így-amúgy tönkremén, azt ugy híjjuk azontúl, hogy elpusztult ember, – és sajnáljuk
(1898 Móra István)
2.
külső hatásra v. elhanyagoltságtól teljesen tönkremegy, ill. megsemmisül vmi
[Aeneas] Trója Veſzedelme után azon okból evedzene Olaſz-Orſzágban, hogy az Iſtennek’ rendeléséböl néki igért Tartományokon ismét talpra állítaná az el-puſztúlt Városnak maradékját
(1774 Dugonics András)
a legjobb szerkezetü épület is elpusztúl, ha azt jó karban nem tartják
(1861 Lengyel Dániel)
a tűzben egész vagyona elpusztult
(1931 ZeneiLex.)
[a magyar irodalomban] legalább annyi becses hagyaték pusztult el vagy kallódik felderítetlenül, ahány műemléket a mostoha századok elpusztítottak
(1975 Somlyó György)
Az értelmetlen délszláv háborúban [...] elpusztult a dubrovniki könyvtár tetemes része
(1994 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
használattól v. fogyasztástól elfogy, ill. elmúlik, eltűnik vmi
Itt a’ halvány Holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúltt reményén Egy magános árva szív
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
Most az evéshez láttak a drótosok, s a szilke és kulacs tartalma oly hamar pusztult el, mint tegnap a káposztás lábasé
(1836 Gaal József)
Sok papir elpusztult, sok tinta elfogyott
(1851 Arany János)
arczáról sohasem pusztul el a legepésebb elkeseredettség kifejezése
(1876 Hevesi Lajos)
3. (/nyj, pejor)
〈nem szívesen látott személy, es. állat〉 (észrevétlenül,) sietve(, megszégyenülten) távozik, eltakarodik, elkotródik vhonnan
Pusztuly el ſzemem elöl, hiteſzegett, és mentsd meg ſzemeimet örököſen egy ollyan halálos ellenſégemnek, a’ millyen magad vagy, látáſátol
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
igérd meg, hogy elpusztulsz e vidékről
(1864 A vén harangozó naptára)
Vékony nádpálcájával odabök, mire a béka ugrásaival elpusztul onnan
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
Nem pusztultok el innen? – fenyegette őket
(1975 Lakatos Menyhért)
Vö. CzF. elpusztúl, elpusztult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztult; ÚMTsz.

Beállítások