elragad ige 2a1 

1. ts ’〈természeti jelenség, ill. tovamozgó embertömeg, (elszabadult) állat(csoport)〉 sebesen, nagy erővel magával ragadva elvisz, ill. elsodor vmit, vkit’ ❖ a’ ſzélveſzektöl el ragadtatott gállyák […] a’ köſziklában meg ütközvén, nagy tsattogáſſal szoktanak széllyel haſadozni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 105) | Az egész tömeg Temesvár felé szaladott, ’s megriadt lova elragadta őt [ti. Orbánt] is a’ többiekkel (1847 Eötvös József 8126014, 246) | Nem állom útját a tömegnek, Ahol az örvény elragad (1887 Reviczky Gyula 8392076, 114) | [Frigyes császárt] az ár elragadta és már csak holttestét húzhatták ki a folyóból (1929 Bánlaky József CD16) | [a] 64 éves helyi lakos lovas fogatát az állatok elragadták, s a kocsi egy árokban kötött ki (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (vál) ’〈embert v. állatot〉 rabul ejtve v. zsákmányként erőszakkal magával visz, elhurcol vki, vmi’ ❖ Mi haſznod benne, hogy undok álnoksággal az Orſzág útjáról el-ragadtál, és illy ſzerentsétlenségbe hoztál? (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 198) | fürdés közben egy tigris tört rájuk, s egy társnőjüket, elragadta (1870 Lidérc naptár C0247, 34) | [A nandut] itt-ott a kaguár, fiókáit a róka, vagy sas elragadja (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Amikor egyszer a zarándoknő egyedül marad, az ifjú nem gondolkozik tovább, hanem elragadja, lovára kapva (1994 Petneki Áron CD58).

1b. ’〈annak kif-ére, hogy (vmely betegségtől) meghal vki(nek vkije)〉’ ❖ a’ himlö leg több embereket ragad-el ez életbl (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 199) | Gyakorta reszketek, hány örömöm fogna meghalni, ha Téged a’ halál tőlem elragadna (1812 Kis János¹ C2562, 483) | Martirius esztergomi érsek Székesfehérvárott kezdett építkezni; mivel azonban a halál közben elragadta, művét Fruzsina királyné folytatta (1939 Balanyi György CD43) | a pestis – amely kipusztította a népesség egyharmadát és elragadta vezetőit – döntő tényezője volt Athén bukásának és az aranykor elmúltának (1998 Természet Világa CD50).

2. ts ’hirtelen megragadva magához vesz, ill. erőszakkal elvesz vkitől vmit’ ❖ mint ha a’ vizbe haló eltt egy ſzál deſzkát el ragadna (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 316) | Ha! Nyomorult majmok! [Châtre] elragadja egytől a zászlót (1813 Katona József 8226001, 36) | [a gödény] gyakran a prédát más tengeri madaraktól erőszakosan elragadja (1847 Peregriny Elek 8360012, 214) | [Kazinczy] egy nyomdára kész kéziratot ragadt el Kis János kezéből, hogy azt a maga széphalmi laboratóriumában lemásolja, kiigazítsa, agyonpepecselje (1938 Németh László² 9485071, 62) | A két álarcos az egyik asszonytól elragadta táskáját (2002 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’erejénél, hatalmánál fogva (erőszakos módon) elvesz vkitől, vmitől vmit, ill. elvon, elszakít vkitől vkit’ ❖ Nints talán az a’ kints, a’ mellyért adnám, ha életemnek zengéit mindjárt, ezen [ti. Kazinczyéhoz hasonló] gyakorlatosságra fogtam volna. Pótolgatom azért, a’ mennyire lehet, a’ mit az el múltt üdők el ragadtak (1779 Baróti Szabó Dávid C2554, 14) | A török portát illetőleg, ezt „jó érvekkel” meggyőzhetni hitte Frigyes arról, hogy mily kedvező alkalom volna most, a bécsi udvar által „jogtalanúl” elragadt országrészeit (értsd itt különösen Magyarországot) Ausztriától visszaszerezni (1878 Schwicker János Henrik CD57) | Egy jómódú leányt szerettem, osztálya elragadta tőlem (1931 József Attila C5741, 222) | Grósz volt az, aki elragadta a hatalmat Kádár Jánostól (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ts ’〈érzelem, lelkiállapot stb.〉 ellenállhatatlanul hatalmába kerít, és heves szavakra v. meggondolatlan cselekedetre késztet vkit, vmit’ ❖ Demókares, dühöſségétől elragadtatván fegyvert’ ránt, ’s Agiſt által-üti (1772 Bessenyei György¹ C1076, 108) | végig nézvén ama buzgó honfiak névsorán, kik a magyar Akademia palotájára bőven adakoztak, lelkemet az öröm elragadá (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a szegény molnárt is elragadá a lelkesedés heve, s szent áhítatba merűlve, elkezdett bibliás jóslatokat mondani (1885 Thaly Kálmán 8477005, 66) | a kispolgári túllicitálás hangulata időnként még nagyon felelős gondolkodású írókat is elragad (1953 Darvas József 9101005, 149) | Csak nézed őt, hogy táncol A fantáziád elragad S a véred már lángol (1993 Bródy János C5696, 508).

4. ts ’〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi erős rokonszenvet, lelkes tetszést, csodálatot vált ki vkiből〉’ ❖ Azon kevés Személyek közzé, a’ kik els Látásokra elragadnak, ezt [ti. a grófnét] is beírom (1794 Kármán József² 7165022, 172) | [az építészet jellege] inkább az értelmet kielégitő, mint a szivet elragadó (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Kosztolányi itt [ti. Lillafüreden] találkozott először József Attilával, s az egyszeriben elragadta őt kedvességével, fiatal, okos, játékos lényével (1964 Ascher Oszkár 9010001, 153) | [Szabó Lőrincet] a goethei szellemvilág életet és értelmet átfogó íve […] elragadta (1985 Takáts Gyula 9695031, 244).

5. tn (kissé rég) ’〈betegség, lelkiállapot, viselkedés stb.〉 átterjed, átragad vkire, vmire’ ❖ A’ rh olly nyavalya, melly egyrl a’ másra el-ragad, vagy illetés vagy ruha által (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 351) | [Guizot] vas temperamentumán kivül még vallásos állandósággal van felkészítve, melly tőle barátjaira is elragad (1846 Szalay László 8419021, 345) | Örüljünk rajta, hogy csak a legokosabb lények, az emberek szenvednek ilyenfajta betegségekben [ti. rangkórságban]; ha ez a többi állatokra is elragadna, vice-paripának kellene titulálni a szamarat és „nyáj-inspektornak” a juhászkutyát (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | a nevetés elragadt az egész társaságra (1912 Réti Ödön CD10).

6. tn (rég, ritk) ’〈kül. ló〉 megbokrosodva elszabadul’ ❖ a szamarak nyargalásnak eredtek s elragadni is próbálkoztak (1884 Szentpály Janka C3964, 9) | Egyszer elragadt velem a ló (1899 Kemechey Jenő C2587, 14) | [A ló] megijedt a szürke ludaktól, – mondja a kölyök kitüzesült arccal, – aztán elragadt. Alig birtam hazahozni (1912 Gárdonyi Géza C1839, 81).

Vö. CzF. elragad^[¹^], elragad^[²^]; ÉrtSz.; TESz. ragad; ÉKsz.; SzT.