elreked² tn ige 1b1

1. (/ritk) ’〈ember(csoport), jármű, állat〉 haladásában gátolva, útja közben megáll(ni kényszerül), elakad (vmiben)’ ❖ A’ kocsik már rég olta elrekedtek, ’s nem ritka látni hogy éjszakának előtte két órával már semmi szekér nem mozdulhat (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 392) | elhistórizált valamit a vendégfogadósnak a hóban elrekedt szánkóról, amin a bátyja hátramaradt (1879 Jókai Mór CD18) | Egy hétig esett az eső. A szekeresek elrekedtek a sárban (1900 Abonyi Árpád C0476, 40) | ki tudhatja, mibe reked el egy szárnyára eresztett madár? (1927 Bohuniczky Szefi CD10) | a Nerótól kiküldött felfedező expedíció a Bahr el Gazal mocsaraiban elrekedt (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 83) | A Moldovát Erdéllyel összekötő tihutai hágón mintegy száz gépkocsi rekedt el (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég, átv is) ’〈áramló folyadék, levegő v. továbbhaladásában vmi〉 akadályba ütközve (hirtelen) elakad’ ❖ Újságok helyében azt írám ezen érdemes barátomnak, hogy itt minden hír elrekedett (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 15) | És elkezdvén könnyezni, Megerednek síralminak Elrekedett árjai (1823 Kisfaludy Sándor CD01) | emésztése megromlott, széke itt-ott elrekedt és azt állítá, hogy összes szervei szét vannak zilálva (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 232) | Átilla arca megváltozott. Olyan haragosan nézett, hogy a lélekzet elrekedt a mellemben (1901 Gárdonyi Géza C1824, 125) | Tombolni, falra mászni, verekedni, duhajkodni szeretnék, fokossal kellene nekimenni az egész világnak… Mert elrekedt a vérem, nem bírok józan lenni (1923 Krúdy Gyula CD54).

1b. (kissé rég) ’〈ember, állat〉 elzáródik, ill. elszigetelődik (vmitől, vkitől)’ ❖ ha töllök [ti. tanítványaimtól] El-rekedek még hoſzſzasban, melly kárba vitetnek (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 32) | A’ nyájtól el-rekedtt júh (1792 Kisded szótár C0816, 44) | ők [ti. a könyvügynökök] vitték Magyarország nagy, képes történetét a nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz (1920 Krúdy Gyula CD54) | az Ipoly mentén csak zürzavart látunk; e folyam vonalát a kuruczok elvesztették, s még jobban elrekedtek tőle a nagy hévvel készülő vadkerti sáncz és erős császári hadállomás miatt (1941 Bánlaky József CD16).

1c. (kissé rég, átv is) ’〈út〉 vmely akadály, torlasz miatt járhatatlanná válik, ill. 〈csatorna〉 eldugul, elzáródik’ ❖ El kell úgyis veſzni, […] az él állatoknak ha ezek az útak valahol el-rekedtek, a’ ſzájtól fogva a’ ſzívnek húſos rostjáig el-gondolva (1786 Mátyus István C3067, 31) | valahová mindeddig a’ valóságnak súgárja bé-törhetett, ott a’ papoknak tekéntete legottan sülyedni és az ő hasznaiknak tsatornái el rekedni kezdettek (1790 Verseghy Ferenc 7033004, 203) | Nehogy tehát az esetben, ha a híd meggyulladt, visszamenő útjok elrekedjen, […] rendetlenűl futottak a hídon keresztűl (1892 Pór Antal CD55) | Az éjjeli út akkor sötét enyvek közt rekedt el, ragadó, mélyretúrt sarában zűrzavarával, emberi, állati sokadalmával (1919 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vki vmely felfogásból, szemléletmódból stb. nem képes kilépni, ill. vmiben a kelleténél tovább megmarad〉’ ❖ Dehát nem rekedek el itten megint elméletbe, inkább akarok élményeket elmondani (1932 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A hagyományok talajából kiszakadva: élő művészet nem támadhat, ez az út csak a múló és hervadásra ítélt izmus-okhoz vezet. Lelki és formai lázadások nélkül pedig az egyetlen örök és örökké szellemi csődöt, művészi meddőséget jelentő izmusban: az epigonizmusban rekedünk el (1933 Rédey Tivadar CD10) | sokan voltak, kik a courbeti naturalizmusban rekedtek el (1941 Hoffmann Edith CD10).

2a. (/ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vminek a folyam(at)a, kibontakozása (vmely akadály, nehézség miatt) megakad(és abbamarad)〉’ ❖ a’ kiben a’ Lelki-eſméret a’ ſok bnöknek halmával mint-egygy el-temettetett, ’s a’ mardoſáſnak ſzava el-rekedt (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 49) | A közönség csupa hazafiúságból nem jön a színházba. […] A művészet csupa hazafiúságból elreked (1848 Jókai Mór CD18) | a tapslárma hirtelen elrekedt (1914 Ambrus Zoltán C0604, 82) | Az olasz XVII. századot sokan a dekadencia korának tartják az ország széttagoltsága, elrekedt gazdasági fejlődése, sőt kulturális hanyatlása miatt (1999 Köpeczi Béla CD40).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elreked² ❖ tárgyatlan ige ◦ 1b1 ◦
permalink
1. (/ritk)
〈ember(csoport), jármű, állat〉 haladásában gátolva, útja közben megáll(ni kényszerül), elakad (vmiben)
A’ kocsik már rég olta elrekedtek, ’s nem ritka látni hogy éjszakának előtte két órával már semmi szekér nem mozdulhat
(1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne)
elhistórizált valamit a vendégfogadósnak a hóban elrekedt szánkóról, amin a bátyja hátramaradt
(1879 Jókai Mór)
Egy hétig esett az eső. A szekeresek elrekedtek a sárban
(1900 Abonyi Árpád)
ki tudhatja, mibe reked el egy szárnyára eresztett madár?
(1927 Bohuniczky Szefi)
a Nerótól kiküldött felfedező expedíció a Bahr el Gazal mocsaraiban elrekedt
(1928 TolnaiÚjLex.)
A Moldovát Erdéllyel összekötő tihutai hágón mintegy száz gépkocsi rekedt el
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég, átv is)
〈áramló folyadék, levegő v. továbbhaladásában vmi〉 akadályba ütközve (hirtelen) elakad
Újságok helyében azt írám ezen érdemes barátomnak, hogy itt minden hír elrekedett
(1806 Kazinczy Ferenc)
És elkezdvén könnyezni, Megerednek síralminak Elrekedett árjai
(1823 Kisfaludy Sándor)
emésztése megromlott, széke itt-ott elrekedt és azt állítá, hogy összes szervei szét vannak zilálva
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing)
Átilla arca megváltozott. Olyan haragosan nézett, hogy a lélekzet elrekedt a mellemben
(1901 Gárdonyi Géza)
Tombolni, falra mászni, verekedni, duhajkodni szeretnék, fokossal kellene nekimenni az egész világnak… Mert elrekedt a vérem, nem bírok józan lenni
(1923 Krúdy Gyula)
1b. (kissé rég)
〈ember, állat〉 elzáródik, ill. elszigetelődik (vmitől, vkitől)
ha töllök [ti. tanítványaimtól] El-rekedek még hoſzſzasban, melly kárba vitetnek
(1786 Baróti Szabó Dávid)
A’ nyájtól el-rekedtt júh
(1792 Kisded szótár)
ők [ti. a könyvügynökök] vitték Magyarország nagy, képes történetét a nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz
(1920 Krúdy Gyula)
az Ipoly mentén csak zürzavart látunk; e folyam vonalát a kuruczok elvesztették, s még jobban elrekedtek tőle a nagy hévvel készülő vadkerti sáncz és erős császári hadállomás miatt
(1941 Bánlaky József)
1c. (kissé rég, átv is)
〈út〉 vmely akadály, torlasz miatt járhatatlanná válik, ill. 〈csatorna〉 eldugul, elzáródik
El kell úgyis veſzni, […] az él állatoknak ha ezek az útak valahol el-rekedtek, a’ ſzájtól fogva a’ ſzívnek húſos rostjáig el-gondolva
(1786 Mátyus István)
valahová mindeddig a’ valóságnak súgárja bé-törhetett, ott a’ papoknak tekéntete legottan sülyedni és az ő hasznaiknak tsatornái el rekedni kezdettek
(1790 Verseghy Ferenc)
Nehogy tehát az esetben, ha a híd meggyulladt, visszamenő útjok elrekedjen, […] rendetlenűl futottak a hídon keresztűl
(1892 Pór Antal)
Az éjjeli út akkor sötét enyvek közt rekedt el, ragadó, mélyretúrt sarában zűrzavarával, emberi, állati sokadalmával
(1919 Tersánszky Józsi Jenő)
2. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy vki vmely felfogásból, szemléletmódból stb. nem képes kilépni, ill. vmiben a kelleténél tovább megmarad〉
Dehát nem rekedek el itten megint elméletbe, inkább akarok élményeket elmondani
(1932 Tersánszky Józsi Jenő)
A hagyományok talajából kiszakadva: élő művészet nem támadhat, ez az út csak a múló és hervadásra ítélt izmus-okhoz vezet. Lelki és formai lázadások nélkül pedig az egyetlen örök és örökké szellemi csődöt, művészi meddőséget jelentő izmusban: az epigonizmusban rekedünk el
(1933 Rédey Tivadar)
sokan voltak, kik a courbeti naturalizmusban rekedtek el
(1941 Hoffmann Edith)
2a. (/ritk)
〈annak kif-ére, hogy vminek a folyam(at)a, kibontakozása (vmely akadály, nehézség miatt) megakad(és abbamarad)〉
a’ kiben a’ Lelki-eſméret a’ ſok bnöknek halmával mint-egygy el-temettetett, ’s a’ mardoſáſnak ſzava el-rekedt
(1787 Péczeli József ford.–Young)
A közönség csupa hazafiúságból nem jön a színházba. […] A művészet csupa hazafiúságból elreked
(1848 Jókai Mór)
a tapslárma hirtelen elrekedt
(1914 Ambrus Zoltán)
Az olasz XVII. századot sokan a dekadencia korának tartják az ország széttagoltsága, elrekedt gazdasági fejlődése, sőt kulturális hanyatlása miatt
(1999 Köpeczi Béla)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások