elrepeszt ige 5b2

1. ts (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi előidézi, okozza, hogy vmi repedjen, hogy vmin repedés, rés keletkezzen〉’ ❖ [Zoltán] Etelét-is a’ Kaptafára vonni; és, ha lehetne, egéſzlen el-repeſzteni akarta (1786 Dugonics András 7087011, 350) | einen Riß machen, elhasítni, elrepeſzteni (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 313. hasáb) | kardcsapás repesztette el koponyáját (1848 Dobsa Lajos 8107006, 25) | A reszelő nyele meg volt repedve, a szeme rajta maradt és kiszámította, hogy a kisebb inas dolgozott a lyukreszelésen, az repeszthette el (1915 Móricz Zsigmond C3225, 172) | A vékonyabb kőréteget természetesen kevesebb ütéssel elrepesztették, ám örültek a vastagabb kőrétegnek, mert annak a kitermelésével több keresethez jutottak (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. (kissé rég) ’〈könnyen szakadó anyagból, kül. szövetből levő tárgyat〉 elszakít, elhasít’ ❖ [Zoltánt] annyira felingerlé az [ti. a levél], hogy minden észrevétel nélkül négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot is érdekli, s bánni kezdte, hogy azt elrepeszté (1854 Jókai Mór CD18) | itt-ott elrepesztett ruhájára tettek megjegyzéseket (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 24) | az ember átmászik a kerítésen, jó szöges, az ember elrepeszti a nadrágját… (1917 Móricz Zsigmond CD10).

2. tn (biz) ’〈gépkocsi, motorkerékpár〉 vadul, nagy zajjal elrobog vhol, vmi közelében’ ❖ Az építkezés fő útjára […] egy dömper fordul rá az elevátorház mellékútjáról. De hogyan? Vágtában, két keréken s így is csoda, hogy szinte a lökhárítóját súrolva el tud repeszteni a billenő kocsi előtt (1962 Népszabadság okt. 4. C4814, 6) | A gyorshajtás voltaképp láncreakció. Mindig úgy kezdődik, hogy valaki pimaszul és büntetlenül, hihetetlen sebességgel elrepeszt mellettünk (2007 Népszabadság júl. 19. C7855, 12).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. reped; ÉKsz.; ÚMTsz. elrepeszt¹

elrepeszt ige 5b2
1. tárgyas (átv is)
〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi előidézi, okozza, hogy vmi repedjen, hogy vmin repedés, rés keletkezzen〉
[Zoltán] Etelét-is a’ Kaptafára vonni; és, ha lehetne, egéſzlen el-repeſzteni akarta
(1786 Dugonics András)
einen Riß machen, elhasítni, elrepeſzteni
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
kardcsapás repesztette el koponyáját
(1848 Dobsa Lajos)
A reszelő nyele meg volt repedve, a szeme rajta maradt és kiszámította, hogy a kisebb inas dolgozott a lyukreszelésen, az repeszthette el
(1915 Móricz Zsigmond)
A vékonyabb kőréteget természetesen kevesebb ütéssel elrepesztették, ám örültek a vastagabb kőrétegnek, mert annak a kitermelésével több keresethez jutottak
(1991 Magyar néprajz)
1a. (kissé rég)
〈könnyen szakadó anyagból, kül. szövetből levő tárgyat〉 elszakít, elhasít
[Zoltánt] annyira felingerlé az [ti. a levél], hogy minden észrevétel nélkül négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot is érdekli, s bánni kezdte, hogy azt elrepeszté
(1854 Jókai Mór)
itt-ott elrepesztett ruhájára tettek megjegyzéseket
(1881 Beniczkyné Bajza Lenke)
az ember átmászik a kerítésen, jó szöges, az ember elrepeszti a nadrágját…
(1917 Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (biz)
〈gépkocsi, motorkerékpár〉 vadul, nagy zajjal elrobog vhol, vmi közelében
Az építkezés fő útjára […] egy dömper fordul rá az elevátorház mellékútjáról. De hogyan? Vágtában, két keréken s így is csoda, hogy szinte a lökhárítóját súrolva el tud repeszteni a billenő kocsi előtt
(1962 Népszabadság okt. 4.)
A gyorshajtás voltaképp láncreakció. Mindig úgy kezdődik, hogy valaki pimaszul és büntetlenül, hihetetlen sebességgel elrepeszt mellettünk
(2007 Népszabadság júl. 19.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. reped; ÉKsz.; ÚMTsz. elrepeszt¹

Beállítások