elreppen tn ige 1b5 

1. (átv is) ’〈repülni tudó (élő)lény〉 hirtelen elrepül (vhonnan, vhova, vmeddig), ill. így elhalad vhol’ ❖ Moſzka-Orſzágokban pedig, ’s más egyéb éſzaki tartományokban, még ollyanok-is [ti. mókusok] vagynak, mellyeknek első-és hátulsó-lábaik között valami vékony lóggó-bőrök, és így némünémü ſzárnyok lévén, ötven, sőt ſzáz ſingnyire el-tudnak reppenni (1799 Fábián József ford.–Raff 7101011, 414) | a’ mérész ívü oszlopzatok magas boltozatjában szédelgő szem csak elreppen az ott álló disztelen mázról (1830 Döbrentei Gábor C1449, 8) | Te mézes mázos lepke vagy […] Virágról elreppensz virágra (1842 Vörösmarty Mihály CD01) | a szemük üvegtestében levő finom homályok ugy tünnek föl szemük előtt, mintha szúnyogok röppennének el előttük (1894 PallasLex. CD02) | Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért, elröppent már az angyal is, ki lenne őröm (1929 Dsida Jenő CD01) | Sem egy elreppenő szarka, sem egy fényes tárgy nem kelt benne [ti. a kutyában] érdeklődést (2006 Duló Károly 3091001, 51).

1a. (ritk) ’repülésre haszn. eszközzel, kül. repülőgéppel gyorsan v. rövid időre elutazik vhonnan, vhova’ ❖ Ma már nem kaland repülőre szállni, és elröppenni Londonba (1999 Magyar Hírlap CD09).

1b. (’lélek’ jelentésű alannyal) ’〈annak kif-ére, hogy meghal vki〉’ ❖ Oh, a szeretet csodálatos valami! Egy darab az istenből! mely nem költözhet el az elröppenő lélekkel, nem zárulhat be a megmerevült testbe (1873 Mikszáth Kálmán CD04) | Ekkor anyja Eos, legalább halhatatlanságot kért fia elröppenő lelkének, holttestét pedig magával ragadta és egy szebb világba vitte (1904 ÓkoriLex. CD28) | Kinek-kinek a „szelleme” anyagtalan valami, amely a test perisprit nevű közegében van oldva és a test halála után abból kioldódik és elröppen (1928 TolnaiÚjLex. C5729, 268) | elröppent belőle a lélek és maradt egy céltalan hüvely (1930 Kürti Pál CD10).

2. ’〈könnyű tárgy, dolog〉 légáramlattól sodorva hirtelen elszáll, ill. így gyorsan elhalad vhol’ ❖ a gyermekek szappanbuborékjai fognak le- és elröppenni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | csók, mely illatként elröppen (1884 Szentpály Janka C3964, 12) | A tiszteletes úr nyugodtan haladt a széles utcán a felvég felé. Közben bodor füstök röppentek el a válla fölött (1909 Gárdonyi Géza C1849, 63) | [a] vasúti híd alatt kivette a borítékot, gyorsan apróra tépte és szétszórta az úton. A szeletkék elröppentek, eltüntek a nyirkos levegőben (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 61).

3. ’〈külső erő hatására vmi, kül. elhajított tárgy, kilőtt lövedék〉 hirtelen elrepül(ve elhalad vhol)’ ❖ Elröppent a’ nyíl; de hibásan vette irányát (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 196) | a golyó a földnek rugaszkodván, onnan vissza fölverődött s a dsidások fejei fölött röppent el a nélkül, hogy legcsekélyebb sérelmet ejtett volna (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Mi a titkuk e csodálatosan érzékeny idegeknek, melyekben minden képessége és reménye a nagy alkotásoknak megvan, amelyek – külső sikerüket tekintve – mégis elégnek nagyszerűen világító, de káprázatosan hamar elröppent rakétákban? (1924 Földi Mihály CD10) | Az UEFA sajtóosztályán kérdésünkre azt válaszolták: valóban tárgyalja a fegyelmi bizottság az Üllői úti mérkőzést, ugyanis „elröppent néhány petárda” (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. (túlzó) ’(könnyed,) gyors léptekkel hirtelen eltávozik (vhonnan)’ ❖ Föasszonyságok érkeztek meg, és Éduárd el-reppentt (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 34) | Elszalad az hajnal, ’s lyánykám elröppen ölemből (1823 Thewrewk József C4150, 94) | Újra beletörülte kabátja ujjába az arcát, és gondolkozott, és törte a fejét, azután elröppent az ásójáért, s munkához látott (1914 Mikes Lajos 9443001, 57) | Anna elröppent mellőlem és én, nem tudom, miért, itt könnyű szívvel néztem utána (1946 Illyés Gyula 9274058, 239).

5. (rég) ’〈vmely anyag〉 párologva elillan (vmiből)’ ❖ Ha már érett, ’s egynehány napig a’ levegőn áll a’ kolompír, annyira elreppenik belőle azon tsekély méreg, hogy semmi kellemetlenséget sem okoz többé (1829 Zádor Elek ford.–Wigand 8532015, 140) | Eleinte a gőzvezető csöven át a készületben foglaltató földköri lég egy része röppen el (1844 Nendtvich Károly 8330001, 7).

6. (vál) ’〈hang, szó stb. (vkinek az ajkáról)〉(önkéntelenül) elhangzik(, és elszáll vhol)’ ❖ Tibor után röppentek-el Szive’ bús fohásszai (1828 Császár Ferenc C1260, 57) | kiáltani akartam, de mielőtt a hang elreppent ajkimról, női alak termett a szörny megett s kiragadá kezei közül martalékát (1846 Arany János C6504, 13) | sok szerelmes szó és sóhaj röppent el azokon a padokon és a vén fák alatt (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 111) | szilaj tréfák röppennek el a fülük mellett (1916 Cholnoky László CD10) | ekkor az úr ajkáról elröppent a híres mondás (1957 Ráth-Végh István 9556007, 733).

7. ’〈(vmennyi) idő, ill. vmely időszak〉 gyorsan, szinte észrevétlenül elmúlik, elrepül, elszáll (vki felett)’ ❖ Az idönek vesztegetése leg-nagyób’ kárvallás, a’ mi belöle el-röppent, soha többé nem lészen hatalmadban (1773 Faludi Ferenc C1665, 94) | iparkodnotok kell, hogy egy óra se röppenjen el haszon nélkül (1870 Névy László 8334003, 32) | E négy év – szénszüneteivel, laza fegyelmével – álomszerű gyorsasággal röppent el a fiú fölött (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | Közben úgy elröppent az idő, hogy észre se vette (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 37) | Az öregkor küszöbén döbben rá az ember arra, hogy az elmúlt évtizedeket, az elröppent fiatalságot nem lehet visszaadni (1997 Országgyűlési Napló CD62) | Egy év. Van, akinek nagy idő, van, akinek elröppen (2005 Bódis Kriszta 3148008, 1295).

7a. ’(nyomtalanul) eltűnik, szertefoszlik, hirtelen semmivé válik vmi’ ❖ El reppenik álma a’ virradó hajnallal (1786 Révai Miklós C1663, 139) | Moszkvánál elreppent mellőle [ti. Napóleon mellől] a’ szerencse, ’s belső ellenségei kezet fogtak a’ külsőkkel (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 431) | Azt állitani, hogy midőn az aláirásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkép az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „miscere quadrata rotundis” [ti. a kör négyszögesítése] (1843 Pesti Hírlap CD61) | [Kopereczky báró] arcvonalai elnyúlnak s érezhető, hogy róluk a jókedv és megelégedés érzése elröppent (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 151) | Amint azonban férje kisfiús mosollyal tekint rá, elröppennek komor gondolatai (1996 Új Könyvek CD29).

7b. (irod) ’〈mosoly vkinek az arcán, száján〉 hirtelen megjelenik, majd eltűnik’ ❖ Egy-egy mosoly röppent el némely ajkon – olyan csapodárféle nem jó mosolygás (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Valami furcsa mosoly röppent el arcán, majd elvette az összehajtogatott írást (1916 Krúdy Gyula CD54) | A mosoly, melyet ez a darab kelt, az ajkon röppen el, de a szívig ér (1928 Schöpflin Aladár CD10).

8. ’〈pénz(összeg)〉(könnyelműen) elköltve igen hamar elfogy, elúszik (vmire)’ ❖ Ha tudta volna, szegény, milyen hamar röppentek el a nehezen megtakarított garasok (1908 Ambrus Zoltán 9006017, 218) | nem kell attól félni, hogy a gyermekekre szánt központi támogatás az adott egyesületben egy közepes magyar futballista átigazolására röppen el (1995 Magyar Hírlap CD09) | A rendőrség is keresi az elröppent milliókat (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz. elröppen; ÉKsz. elröppen