elrestell ts ige 3b3

1. (rég v. nyj) ’lustaságból v. feledékenységből elmulaszt megtenni, teljesíteni vmit, ill. elhanyagol vmit’ ❖ a Tisztek az Hadakat gyakorolják, s ezt olly kevésbé restellik-el, mint egyebeket: mivel nem csak a Recrutákat, hanem az régi Katonákat-is gyakorolni kell (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 153) | Ha ſzintén ebéd utánn ſzájjokat és fogaikat kimosni el-restellik is még-is lehelletjek nem ſzagoſs (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ C0965, 21) | A’ Hazaárulás, városi fő bűn, de annál nem sokkal kissebb vétket követ el az, kitől kitelhetvén Hazáját világosítani, ezen szent tartozását elrestelli (1808 Vay László C4392, 19) | nem szükséges é, hogy a Törvények igazítsák utba a szüléktől is el restelt nevelést? (1818 Dessewffy József C2569, 177) | fontosb dologban kérem most tanácsodat. Szándékom vala ezt még ott fenn létemben közölni veled, de biz én – elrösteltem (1860 Arany János C0643, 168) | êröstel: elhanyagol. Êröstêtem az imáccságot (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 578).

2. elrestelli magát (kissé rég) ’hirtelen szégyenkezni kezd, elszégyelli magát’ ❖ [János] ugy elrestelte magát, hogy azóta nem mert feleségével föltett kalappal beszélni (1876 Csiky Gergely C1307, 66) | A marcona ember elrestellte magát, hogy ilyen illetlenségen kapták rajta (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Olyan etetés-itatás folyt a tiszteletünkre, hogy valósággal elresteltem magamat a berliniek előtt, akik akkor már régen élelmiszerjegyekkel éltek (1935 Herczeg Ferenc 9241024, 232) | Miklós elrestellte magát és pirulva, kicsavart nyakkal a semmit: az éjszakát kezdte vizsgálni (1956 Urbán Ernő 2005021, 71).

2a. (kissé rég, ritk) ’〈viselkedést, megnyilvánulást stb.〉 szégyellni kezd’ ❖ Az ura és az új asszony nagyon jól érzik együtt magukat. De az ember maga is elrestellte a gyors hűtlenséget (1912 Móricz Zsigmond CD10) | lassan elröstelled Kicsordult könnyedet (1928 Tóth Árpád C4230, 149).

Vö. CzF. elrėstel; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elrestell tárgyas ige 3b3
1. (rég v. nyj)
lustaságból v. feledékenységből elmulaszt megtenni, teljesíteni vmit, ill. elhanyagol vmit
a Tisztek az Hadakat gyakorolják, s ezt olly kevésbé restellik-el, mint egyebeket: mivel nem csak a Recrutákat, hanem az régi Katonákat-is gyakorolni kell
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
Ha ſzintén ebéd utánn ſzájjokat és fogaikat kimosni el-restellik is még-is lehelletjek nem ſzagoſs
(1791 Benkő Sámuel ford.Grant³)
A’ Hazaárulás, városi fő bűn, de annál nem sokkal kissebb vétket követ el az, kitől kitelhetvén Hazáját világosítani, ezen szent tartozását elrestelli
(1808 Vay László)
nem szükséges é, hogy a Törvények igazítsák utba a szüléktől is el restelt nevelést?
(1818 Dessewffy József)
fontosb dologban kérem most tanácsodat. Szándékom vala ezt még ott fenn létemben közölni veled, de biz én – elrösteltem
(1860 Arany János)
êröstel: elhanyagol. Êröstêtem az imáccságot
(1894 Magyar Nyelvőr)
2. elrestelli magát (kissé rég)
hirtelen szégyenkezni kezd, elszégyelli magát
[János] ugy elrestelte magát, hogy azóta nem mert feleségével föltett kalappal beszélni
(1876 Csiky Gergely)
A marcona ember elrestellte magát, hogy ilyen illetlenségen kapták rajta
(1883 Mikszáth Kálmán)
Olyan etetés-itatás folyt a tiszteletünkre, hogy valósággal elresteltem magamat a berliniek előtt, akik akkor már régen élelmiszerjegyekkel éltek
(1935 Herczeg Ferenc)
Miklós elrestellte magát és pirulva, kicsavart nyakkal a semmit: az éjszakát kezdte vizsgálni
(1956 Urbán Ernő)
2a. (kissé rég, ritk)
〈viselkedést, megnyilvánulást stb.〉 szégyellni kezd
Az ura és az új asszony nagyon jól érzik együtt magukat. De az ember maga is elrestellte a gyors hűtlenséget
(1912 Móricz Zsigmond)
lassan elröstelled Kicsordult könnyedet
(1928 Tóth Árpád)
Vö. CzF. elrėstel; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások