elrettentő mn-i ign, mn és partikula 

I. mn-i ign → elrettent.

II. mn 17C

’félelmet okozó, rettenetet keltő, riasztó 〈dolog, ritk. ember〉’ ❖ Ha pedig már semmi elrettent nehézségtl és homályosságtól nem kell tartanunk: ollyankor mindenkor a’ legjobb munkáknál kell elkezdenünk [a tanulást] (1798 Kis János¹ ford.–Meiners 7177011, 20) | A harcosok külseje elrettentő, ha felöltik harci ruhájokat, melyben a német császár előtt meg fognak jelenni (1889 Pesti Hírlap 8657001, 5) | az embert két hét mulva a csendőrök elfogták és bekísérték Debrecenbe. Fejbelőtték a kaszárnya udvarán. Elrettentő például (1948–1949 Szabó Pál² 9631002, 125) | [a halálbüntetésnek] semmivel sincs elrettentőbb hatása, mint az életfogytiglani börtönbüntetésnek (1998 Magyar Hírlap CD09) | [az iszlám fanatizmusnak] az afgán tálibok a legelrettentőbb képviselői (2001 Magyar Hírlap CD09).

III. partikula 0 (ritk)

’〈mn v. hsz fokozására:〉 borzasztó, szörnyű’ ❖ elrettentő nagy orra és iszony kalapja van (1882 Lauka Gusztáv C2891, 212) | Elrettentő közelről ismerték kortársaikat. Nem a „barokk kor”-ban éltek, hanem háborúk, gyújtogatások, személyi és vagyoni kockázat közt (1939 Cs. Szabó László CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elrettentő melléknévi igenév, melléknév és partikula
I. melléknévi igenévelrettent
II. melléknév 17C
félelmet okozó, rettenetet keltő, riasztó 〈dolog, ritk. ember〉
Ha pedig már semmi elrettent nehézségtl és homályosságtól nem kell tartanunk: ollyankor mindenkor a’ legjobb munkáknál kell elkezdenünk [a tanulást]
(1798 Kis János¹ ford.Meiners)
A harcosok külseje elrettentő, ha felöltik harci ruhájokat, melyben a német császár előtt meg fognak jelenni
(1889 Pesti Hírlap)
az embert két hét mulva a csendőrök elfogták és bekísérték Debrecenbe. Fejbelőtték a kaszárnya udvarán. Elrettentő például
(1948–1949 Szabó Pál²)
[a halálbüntetésnek] semmivel sincs elrettentőbb hatása, mint az életfogytiglani börtönbüntetésnek
(1998 Magyar Hírlap)
[az iszlám fanatizmusnak] az afgán tálibok a legelrettentőbb képviselői
(2001 Magyar Hírlap)
III. partikula 0 (ritk)
〈mn v. hsz fokozására:〉 borzasztó, szörnyű
elrettentő nagy orra és iszony kalapja van
(1882 Lauka Gusztáv)
Elrettentő közelről ismerték kortársaikat. Nem a „barokk kor”-ban éltek, hanem háborúk, gyújtogatások, személyi és vagyoni kockázat közt
(1939 Cs. Szabó László)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások