elrongyol ts ige 1a
1. ’〈textilt, papírt, bőrt v. abból levő tárgyat〉(folytonos használattal v. gondatlan bánásmóddal) rongyossá tesz, ill. 〈ruhadarabot〉 elhord, elnyű’ ❖ Látod, már ruhámat hogy el-rongyollottam (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 139) | elrongyolható bankczedulák (1844 Pesti Hírlap CD61) | vihar a sátrakat elrongyolta (1855 Jósika Miklós C2378, 73) | nem ér ez a nyavalyás láb annyit, a mennyi drága cipőt elrongyol (1885 Kabos Ede C2465, 76) | A lelencet az állam parasztszülőkhöz adja: nyolc pengőt fizet érte, és ruhát, cipőt ad. Akik elvállalják, keresni akarnak rajta: dolgoztatják és éheztetik, ruháját a gazda gyerekei rongyolják el (1994 Új Könyvek CD29).
1a. (rég) ’〈arcot, fület〉 több helyen megvág, összevagdal’ ❖ A’ mankó a’ vámszedő Roszté volt, egy becsületes, vagdalásoktól elrongyolt arczu nyomorult invalidusé (1832 Mulattató ford. C3232, 62) | Az alsóbb néposztálybeli nők hosszan lelóggó nehéz fülfüggőt viselnek, annyira, hogy sulyánál fogva kiszaggatva a fület, azt utóbb annyira elrongyolja, hogy nem lehetvén többé a függőt beleakasztani, a fül töve körül kötik (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Ugy el volt arcza rongyolva és foltozva, mint egy zsibárus-kirakat (1860 Degré Alajos C1390, 137).
2. (rendsz. ign-i alakban) (kissé rég) ’〈népréteget, sereget v. vkit〉 rongyos ruhájú szegénnyé tesz’ ❖ el van szörnyűen rongyolva seregünk, kedvetlen, lehangolt (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Ezek a haszontalan ficzkók valaha muzsikáltak, drámát, verset, regényt irtak, szobrot faragtak, képet pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztultak el, hogy hadd növekedjék a Gutberger-vagyon (1910 Ady Endre C0532, 4) | Mária Terézia az első, aki lélekben szeretettel cirógatta meg ezt az elhanyagolt, elrongyolt néposztályt [ti. a parasztságot] (1931 Szekfű Gyula CD42).
3. (ritk) ’〈emberi életet〉 elnyomorít, tönkretesz’ ❖ Milly czéltalan, milly örömtelen ez a’ mi […] pénzként bepiszkolt ’s elrongyolt kalmár-életünk! (1842 Vahot Imre C2711, 225) | Nem is beszélek a vagyontalan leányok sorsáról, akiknek egy-egy francia szivü fiatal ember mosolyogva rongyolja el az egész életét (1912 Gárdonyi Géza C1840, 198).
4. (ign-i alakban) (rég) ’〈tárgyat〉 összezúz, összetör, ill. 〈épületet, építményt〉 szétrombol’ ❖ ezen kápolna tiz eſztendökig tartó hadakozás’ idejében igen el-vala rongyolva, úgy annyira hogy töredékjei-is alig látſzatnának (1774 Dugonics András C1484, 208) | [Heralxis] két kezébe fogott izmos kardját olly erővel sujtá a’ fegyvertelen fejére, hogy annak vas sisaka elrongyolva fordult alá (1848 Életképek C0107, 424) | Reggel tizenhatezer hulla feküdt a budai parton, s uszott deszkák, elrongyolt hajók között a Dunán Szolimánnak eléje (1859 Vasárnapi Újság CD56) | megszoritott egy elrongyolt fabábot (1876 Csiky Gergely C1307, 71).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elrongyollik, elrongyollott; ÚMTsz.