állatember fn 4B (rég)

1. (ritk) ’részben állat, részben ember külsejű képzeletbeli lény’ ❖ csakhamar megjelenik a bikaalak, de nem teljes állat, hanem emberi arccal, melyen bikaszarvak s fülek vannak (a keleti állatember tipusza, v. kentaurtipusz) (1894 PallasLex. CD02) | Ember szereplői mellett természetesen sok szörny, állatember és emberállat is benépesíti a Dűne-Univerzumot (2000 Új Könyvek CD29).

2. (az európai ember szerint) állatias külsejű v. viselkedésű, ill. az állathoz hasonló(, a civilizált embernél alacsonyabb fejlődési fokon álló) ember’ ❖ Vannak plánta-, állat-, és angyalemberek (1830 Thewrewk József C4137, 49) | 1781-ben a Keresztyénhavason egy állatembert fogtak (1873 Orbán Balázs C3357, 357) | ez a rohamos fejlődés csak egyes világrészekben, Sinában, Ázsiában, Indiában, Egyiptomban jelentkezett, mert nemcsak akkor, hanem évezredekkel később is voltak helyek, amelyek megmaradtak az állatember nívóján (1928 TolnaiÚjLex. C5737, 192) | A British Museumban két III. Szalmanaszar-Sulmán Asaréd idejéből származó bazalt dombormű ábrázol ilyen állatembereket […]. Itt a teljesen reális környezet, a rögtön felismerhető, naturalisztikusan hű modor és a félreérthetetlen szöveg kizárja, hogy képzelet műveivel lenne dolgunk (1942 Várkonyi Nándor 9758004, 501).

3. (Népr, Tört, átv is) ’az ember mint biológiai meghatározottságai, ösztönei által vezérelt(, embertársait pusztító, bűnös) lény’ ❖ ezer meg ezer lépcső … az állatembertől a’ lélekemberig (1813 Helmeczy Mihály ford.–Eckartshausen C2056, 13) | Miért e’ lom? szagáról ismerem meg Az állatember’ minden bűneit. Erény van írva e’ lapon; de egykor Zsivány’ ruhája volt. ’S amott? Az ártatlanság’ boldog napjai Egy eltépett szűz’ gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján (1844 Vörösmarty Mihály 8524338, 101) | testi élvezeteket, jó alvást, evést, szeretkezést mindenek fölé helyező, nagyszerű állatember (1919 Fülep Lajos CD10) | művészi mivolta […] annyira „földi”, az állatember ösztönével annyira telített (1926 Elek Artúr CD10).

J: emberállat.

állatember főnév 4B (rég)
1. (ritk)
részben állat, részben ember külsejű képzeletbeli lény
csakhamar megjelenik a bikaalak, de nem teljes állat, hanem emberi arccal, melyen bikaszarvak s fülek vannak (a keleti állatember tipusza, v.vagy kentaurtipusz)
(1894 PallasLex.)
Ember szereplői mellett természetesen sok szörny, állatember és emberállat is benépesíti a Dűne-Univerzumot
(2000 Új Könyvek)
2.
(az európai ember szerint) állatias külsejű v. viselkedésű, ill. az állathoz hasonló(, a civilizált embernél alacsonyabb fejlődési fokon álló) ember
Vannak plánta-, állat-, és angyalemberek
(1830 Thewrewk József)
1781-ben a Keresztyénhavason egy állatembert fogtak
(1873 Orbán Balázs)
ez a rohamos fejlődés csak egyes világrészekben, Sinában, Ázsiában, Indiában, Egyiptomban jelentkezett, mert nemcsak akkor, hanem évezredekkel később is voltak helyek, amelyek megmaradtak az állatember nívóján
(1928 TolnaiÚjLex.)
A British Museumban két III. Szalmanaszar-Sulmán Asaréd idejéből származó bazalt dombormű ábrázol ilyen állatembereket […]. Itt a teljesen reális környezet, a rögtön felismerhető, naturalisztikusan hű modor és a félreérthetetlen szöveg kizárja, hogy képzelet műveivel lenne dolgunk
(1942 Várkonyi Nándor)
3. (Népr, Tört, átv is)
az ember mint biológiai meghatározottságai, ösztönei által vezérelt(, embertársait pusztító, bűnös) lény
ezer meg ezer lépcső … az állatembertől a’ lélekemberig
(1813 Helmeczy Mihály ford.Eckartshausen)
Miért e’ lom? szagáról ismerem meg Az állatember’ minden bűneit. Erény van írva e’ lapon; de egykor Zsivány’ ruhája volt. ’S amott? Az ártatlanság’ boldog napjai Egy eltépett szűz’ gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján
(1844 Vörösmarty Mihály)
testi élvezeteket, jó alvást, evést, szeretkezést mindenek fölé helyező, nagyszerű állatember
(1919 Fülep Lajos)
művészi mivolta […] annyira „földi”, az állatember ösztönével annyira telített
(1926 Elek Artúr)

Beállítások