állatember fn 4B (rég)
1. (ritk) ’részben állat, részben ember külsejű képzeletbeli lény’ ❖ csakhamar megjelenik a bikaalak, de nem teljes állat, hanem emberi arccal, melyen bikaszarvak s fülek vannak (a keleti állatember tipusza, v. kentaurtipusz) (1894 PallasLex. CD02) | Ember szereplői mellett természetesen sok szörny, állatember és emberállat is benépesíti a Dűne-Univerzumot (2000 Új Könyvek CD29).
2. ’(az európai ember szerint) állatias külsejű v. viselkedésű, ill. az állathoz hasonló(, a civilizált embernél alacsonyabb fejlődési fokon álló) ember’ ❖ Vannak plánta-, állat-, és angyalemberek (1830 Thewrewk József C4137, 49) | 1781-ben a Keresztyénhavason egy állatembert fogtak (1873 Orbán Balázs C3357, 357) | ez a rohamos fejlődés csak egyes világrészekben, Sinában, Ázsiában, Indiában, Egyiptomban jelentkezett, mert nemcsak akkor, hanem évezredekkel később is voltak helyek, amelyek megmaradtak az állatember nívóján (1933 TolnaiÚjLex. C5737, 192) | A British Museumban két III. Szalmanaszar-Sulmán Asaréd idejéből származó bazalt dombormű ábrázol ilyen állatembereket […]. Itt a teljesen reális környezet, a rögtön felismerhető, naturalisztikusan hű modor és a félreérthetetlen szöveg kizárja, hogy képzelet műveivel lenne dolgunk (1972 Várkonyi Nándor 9758004, 501).
3. (Népr, Tört, átv is) ’az ember mint biológiai meghatározottságai, ösztönei által vezérelt(, embertársait pusztító, bűnös) lény’ ❖ ezer meg ezer lépcső … az állatembertől a’ lélekemberig (1813 Helmeczy Mihály ford.–Eckartshausen C2056, 13) | Miért e’ lom? szagáról ismerem meg Az állatember’ minden bűneit. Erény van írva e’ lapon; de egykor Zsivány’ ruhája volt. ’S amott? Az ártatlanság’ boldog napjai Egy eltépett szűz’ gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján (1844 Vörösmarty Mihály 8524338, 101) | testi élvezeteket, jó alvást, evést, szeretkezést mindenek fölé helyező, nagyszerű állatember (1919 Fülep Lajos CD10) | művészi mivolta […] annyira „földi”, az állatember ösztönével annyira telített (1926 Elek Artúr CD10).
J: emberállat.