elrugaszkodik tn ige 12a

1. ’〈ember v. állat〉 lábával hirtelen és erőteljesen ellöki magát vmitől’ ❖ Az öngyilkos felmászott a fára, nyakára akasztotta a hurkot, s aztán elrugaszkodott a fától (1901 Pesti Hírlap okt. 10. C5649, 17) | [A kenguru] jobblábával valamicskével hamarabb rugaszkodik el a földről, mint a ballal (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Zénó elrugaszkodott a trambulinról, és nagy csobbanással eltűnt a sötéten örvénylő vízben (1989 Csengey Dénes 1028003, 71).

2. (kissé rég) ’hirtelen és gyorsan futni kezd, nekiiramodik, ill. így távozik vhonnan vki v. vmi’ ❖ Ezen igékre, hitesd-el magaddal, meg-győzetvén, ’s meg-ſzégyenittetvén el-fog állani, el-fog töled rugaſzkodni [az ördög] (1777 Molnár János C3195, 174) | Elmentek már azok, a’ kik tolvajkodtak! Szemeimmel láttam, hogy elrugaszkodtak (1804 Verseghy Ferenc C4434, 89) | még többet [nevettek] azon, hogy az elrugaszkodott öt paripa hogy nyargalt aztán Illés próféta lángoló tüzes szekerével neki a falunak (1872 Jókai Mór CD18) | a maszatos, félig mezitelen gyerekek bomlott kedvvel rugaszkodtak el anyjuk szoknyája mellől (1918 Kassák Lajos 9314001, 48).

3. (rendsz. pejor) ’vmely erkölcsi, szellemi stb. viszonyítási ponttól jelentősen eltávolodik vki v. vmi’ ❖ Sz. Iſtván Királytúl olly meſzſze el-rugaſzkodott, Papra-morgóktúl annyiſzor kell hallanunk: Minek a’ Püspököknek annyi jóſzág, annyi jövedelem? (1792 e. Szaitz Leó C3796, 159) | az történik velem, a’ mi végtére szokott megesni a’ vallástól elrugaszkodott emberekkel – leveri a’ mennyei világosság, ’s Saulusból Paulusok lesznek (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 4) | A Hóhér kötele fogyatékossága az, hogy az író teljesen elrugaszkodik a valóságtól (1936 Illyés Gyula 9274067, 146) | Az öt hónapos stúdiómunka eredménye az eddigi blues sémáktól elrugaszkodott, modernebb hangzású, groove-os felvételek egymásutánja (2000 Figyelő CD2601).

Fr: isten.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elrugaszkodik tárgyatlan ige 12a
1.
〈ember v. állat〉 lábával hirtelen és erőteljesen ellöki magát vmitől
Az öngyilkos felmászott a fára, nyakára akasztotta a hurkot, s aztán elrugaszkodott a fától
(1901 Pesti Hírlap okt. 10.)
[A kenguru] jobblábával valamicskével hamarabb rugaszkodik el a földről, mint a ballal
(1929 Az állatok világa ford.)
Zénó elrugaszkodott a trambulinról, és nagy csobbanással eltűnt a sötéten örvénylő vízben
(1989 Csengey Dénes)
2. (kissé rég)
hirtelen és gyorsan futni kezd, nekiiramodik, ill. így távozik vhonnan vki v. vmi
Ezen igékre, hitesd-el magaddal, meg-győzetvén, ’s meg-ſzégyenittetvén el-fog állani, el-fog töled rugaſzkodni [az ördög]
(1777 Molnár János)
Elmentek már azok, a’ kik tolvajkodtak! Szemeimmel láttam, hogy elrugaszkodtak
(1804 Verseghy Ferenc)
még többet [nevettek] azon, hogy az elrugaszkodott öt paripa hogy nyargalt aztán Illés próféta lángoló tüzes szekerével neki a falunak
(1872 Jókai Mór)
a maszatos, félig mezitelen gyerekek bomlott kedvvel rugaszkodtak el anyjuk szoknyája mellől
(1918 Kassák Lajos)
3. (rendsz. pejor)
vmely erkölcsi, szellemi stb. viszonyítási ponttól jelentősen eltávolodik vki v. vmi
Sz.Szent Iſtván Királytúl olly meſzſze el-rugaſzkodott, Papra-morgóktúl annyiſzor kell hallanunk: Minek a’ Püspököknek annyi jóſzág, annyi jövedelem?
(1792 e. Szaitz Leó)
az történik velem, a’ mi végtére szokott megesni a’ vallástól elrugaszkodott emberekkel – leveri a’ mennyei világosság, ’s Saulusból Paulusok lesznek
(1809 Kazinczy Ferenc)
A Hóhér kötele fogyatékossága az, hogy az író teljesen elrugaszkodik a valóságtól
(1936 Illyés Gyula)
Az öt hónapos stúdiómunka eredménye az eddigi blues sémáktól elrugaszkodott, modernebb hangzású, groove-os felvételek egymásutánja
(2000 Figyelő)
Fr: isten
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások